A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-29 / 31. szám
Új könyvek A Csehszlovákiai Magyar írók sorozat új kötete Györy Dezső Kiáltó szó címen megjelent válogatott verseinek gyűjteménye. Az 1900-ban Rimaszombatban született és 1974-ben Budapesten elhunyt költő élete javarészét Csehszlovákiában élte, itt, az itteni magyarok körében fejlődött ki költői műve. A gyűjtemény első verse 1920- ból, az utolsó 1948-ból származik, s ezt záradékként már csak egy, a Fábry Zoltánt köszöntő vers követi 1967-ből. A költő életét és müvét a kötetben Szeberényi Zoltán ismerteti. A Madách kiadó új, A Szlovák Irodalom Könyvtára nevű sorozatában második magyar nyelvű kiadásában adta ki František Hečko Vörös bor című nagyivű regényét, amelyben az ismert szlovák író egy család több évtizedes történetében a nyugat-szlovákiai parasztság krónikáját irta meg az Osztrák-Magyar Monarchia alkonyának idejéből és az új csehszlovák köztársaság első tíz évéből. Turczel Lajos Két kor mezsgyéjén című irodalomtörténeti monográfiája az első alaposabb kísérlet a csehszlovákiai magyar irodalom 1918 és 1938 közötti fejlődési problémáinak és feltételeinek a bemutatására; annak idején, első kiadásakor, nagyon hamar elfogyott. A két világháború közötti kisebbségi életről általában is képét adó mű most végre ismét kapható és a Csehszlovákiai Magyar írók sorozatban jelent meg. Miloslav Stingl cseh utazó és indiánkutató számos indiánkönyvet írt, néhány közülük magyar fordításban is megjelent. A most kiadott Indián tűz c. műve az Antillák utolsó indián-szigetén élt indiánoknak a gyarmatosítók ellen folytatott küzdelmeit, az utolsó évszázadok háborúinak történetét ismerteti. „Pipafüstbe burkolózik, melyen a kedély lámpafénye aránylik, látszólag ártatlan, nagyon kedves adomákat mesélget, mint asztalbontás után a múlt század öregurai: de egyszerre egy metsző élcet hallunk, mely gondolkodóba ejt bennünket" — Kosztolányi jellemzi így Mikszáth Kálmán elbeszélői modorát, azt a varázst, ami a Mikszáth-művek sajátja. A Szontágh Pál kutyái címen most új válogatás jelent meg Mikszáth nagyszerű elbeszéléseiből. Az ismert Zarándokének-en kívül, amellyel annak idején Európában is felfigyeltetett magára a különös sorsú neves japán író, Fukadzava Hicsiró még 10 elbeszélését olvashatjuk most magyar fordításban az Európa kiadó zsebkönyvtár sorozatában megjelent Zarándokének című kötetben. Az egykori és a mai japán világ mélyrétegeibe leszálló író kíméletlen nyíltsággal néz szembe e világ minden jelenségével, mint ahogy általában az emberi élet és halál kérdéseivel is. (FV) A SZLOVÁK KULTÚRA SZOLGÁLATÁBAN A szlovák nép történelmének igen nevezetes dátuma marad 1863. augusztus negyediké. Ezen a napon jelentették be Túrócszentmártonban (ma; Martin), a Matica slovenská alakuló közgyűlésén, hogy megkezdi tevékenységét a szlovák nemzet hivatalosan engedélyezett kulturális intézménye, a Matica slovenská. Létrehozását a legkiválóbb szlovák értelmiségiek már évtizedek óta szorgalmazták — első ízben Pavol Jozef Šafáriknak Ján Kollárhoz címzett levelében történik róla említés —, annál is inkább, mivel jól látták, milyen fontos szerepet játszik a szerb nemzet életében az 1826-ban létrehozott Szerb Matica, illetve a csehek körében az 1831-ben alakult Cseh Matica. A Matica slovenská létrehozását több tényező is késleltette. A szlovák értelmiség a múlt század húszas-harmincas éveiben — eltérően a szerb és a cseh értelmiségtől — még csak a sorait rendezgette, később, a tragikus véget ért magyar szabadságharcot követő esztendőkben az osztrák rémuralom gátolta a nemzeti törekvések kibontakozását, s csak a Bach-korszak letüntével nyílt újra lehetőség a régóta dédelgetett elképzelések megvalósítására. Jóllehet, a Matica slovenská hivatalosan is engedélyezett intézmény volt, nem sok állami támogatást kapott, mindenekelőtt közadományokból tartotta fenn magát. Kezdettől fogva jelentős szerepet vállalt a szlovák nép kultúrájának ápolásában, a szlovák szellemi élet fellendítésében, a szlovák tudományosság létrehozásában, ugyanakkor fontos politikai tényező is lett: harcolt a szlovák nép jogaiért, gazdasági felemelkedéséért, s mindig (Százhúsz éves a Matica slovenská) hallatta szavát, amikor a szlovákokat sérelem érte. Az uralkodó körök egyre bizalmatlanabbul figyelték a Matica slovenská sokrétű tevékenységét, más szláv mozgalmakhoz fűződő kapcsolatait. 1875-ben, 12 esztendei termékeny munka után hivatalosan beszüntették a Matica slovenská működését, s ennek felújítására a monarchia felbomlásáig már nem is került sor. A Matica slovenská a csehek és a szlovákok közös államában kezdi el újra tevékenységét 1919. január elsején, a szlovák nemzet szempontjából mindenképpen jóval kedvezőbb körülmények között. A Matica slovenská mindig szószólója volt a két testvéri nép, a csehek és a szlovákok együttélésének, ezért is üdvözölte Csehszlovákia létrejöttét, ugyanakkor határozottan szembehelyezkedett azokkal a cseh burzsoá törekvésekkel amelyek a „csehoszlovakizmus" demagóg ideológiája szellemében a szlovák nemzet önállóságának felszámolását célozták. A két világháború közötti években a Matica slovenská tevékenysége egyre színvonalasabb lett: folyóiratokat adott ki, tudományos és tudománynépszerűsitő munkát végzett, fontos közéleti és kulturális szerepet játszott — helyi szervezetei révén — a szlovák falvakban és városokban. Az ország különböző politikai pártjai felismerték a Matica slovenská jelentőségét és igyekeztek befolyást gyakorolni vezető tisztségviselőire. Különösen a Csehszlovák Köztársaság felbomlása után, a klerofasiszta Szlovákiában nehezedett nagy nyomás a Maticára, de az intézmény a lehetőségekhez mérten ragaszkodott demokratikus hagyományaihoz, sőt a Szlovák Nemzeti Felkelés idején aktív antifasiszta szerepet is vállalt. A felszabadulást követő esztendőkben a Matica slovenská újult erővel látott munkához. 1948-ban állami intézménnyé nyilvánították, s bizonyos mértékig leszűkítették a tevékenységi körét: míg korábban a Matica volt a szlovák tudományos élet irányítója és szervezője, ezt a feladatkört az újonnan létrehozott Szlovák Tudományos Akadémia vette át; számos szlovák állami könyvkiadó is létesült így nagy mértékben csökkent a Matica slovenská égisze alatt kiadott könyvek — mindenekelőtt szépirodalmi művek — száma is. A Szlovák Nemzeti Tanács 1954 áprilisában hozott törvénye alapján a Matica slovenská tevékenységi köre mindenekelőtt a szlovák irodalmi és kulturális emlékek gyűjtésére, feldolgozására összpontosult, impozáns könyvgyűjteményét és irattárát nemzeti könyvtárrá nyilvánították. Az 1963-as centenáriumi ünnepségeket követően még inkább elmélyült a Matica slovenská könyvészeti és könyvtudományi tevékenysége. Ma közel 2 millió nyolcszázezer kötetet tartalmaz a Szlovák Nemzeti Könyvtár, emellett rendszeresen gyűjti a Szlovákiában kiadott folyóiratokat, hanglemezeket — több mint 60 000 lemezt őriznek a hanglemeztárban —, plakátokat, alkalmi kiadványokat, képeslapokat. Jelentős a Matica slovenská bibliográfiai és elméleti-módszertani tevékenysége is. A Matica slovenská őrzi és gyűjti a jeles szlovák írókra és történelmi személyiségekre vonatkozó dokumentumokat: a kéziratokat, fényképeket, különböző kiadványokat. A Matica hatalmas könyvtára és dokumentumtára komoly segítséget jelent a tudományos kutatóknak és persze mindazoknak, akik a szlovák nép kultúrájával és történelmével kívánnak foglalkozni. A Matica slovenská a külföldön élő szlovákokat sem hanyagolja el; egyrészt tudományosan vizsgálja történelmüket és jelenlegi életüket, másrészt gondoskodik arról, hogy szorosabb kapcsolatba kerüljenek az itthoni szlovák kultúrával. A Matica slovenská megalakulásának 120. évfordulója alkalmából rendezett sajtóértekezleten Vladimir Mináč író, a Matica slovenská elnöke elmondta, hogy ez a több mint 400 embert foglalkoztató intézmény szerkezetét és rendeltetését tekintve egyedülálló a világon. Jóllehet, a fejlett szocializmus építésének időszakában már egészen más jellegű feladatokat kell ellátnia, mint megalakulásának idején, a Matica slovenská továbbra is a szlovák népet és a szlovák kultúrát szolgálja. (lacza) Fotó: Filip Lašut Be? 14
