A Hét 1983/2 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1983-07-29 / 31. szám
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy időszak, amikor kampányban mészárolták le a lovakat. Nem, nem a csatatereken történt, hanem a mezőgazdaságban, amikor néhányak — igen kevesek — úgy gondolták, hogy a ló a gépek korában felesleges, mert feléli a drága takarmányt, mert így, meg úgy... A lovakat lelőtték tehát. Aprókat durrantak a puskák, míg aztán jött egy nagy durranás, az olajárak robbanásának hangja, minekután lassan-lassan az is kiderült, hogy a ló mégsem olyan kártékony, mégsem olyan haszontalan, mint ahogy azt állították. Mindez persze nem azt jelenti, hogy elkezdődött az időszak, amikor a lovak visszaszorítják a gépeket. Arról van csupán szó, hogy az ember életében, a világ legmodernebb képében is helye van a lónak. Csehszlovákiában ha ingadozva is, de ismét gyarapodik a lóállomány. Nyilvánvaló, hogy elsősorban a sportlovak száma képezi az országos állomány jelentős részét, de nem lehet megfeledkezni arról, hogy a legkitűnőbben felszerelt erdőgazdaságok, fakitermelő üzemek továbbra is dolgoznak lovakkal. Egyszerűen azért, mert bizonyos terepviszonyok között a ló lepipálja a gépet. Nyolc-tíz esztendővel ezelőtt a murányi fennsíkon ismerkedtem meg Durutytya Mihállyal, aki ott, akkor egy csodálatos ménesnek volt a gazdája. Durutytya mérnök azóta messzire vetődött a murányi fennsíkról, ahol megszállott lószeretete, szakmai hozzáértése nyomán sikerült kitenyészteniök egy olyan lótípust, amelyik ma az erdőgazdaságokban alkalmazott lovak legjobbjai közé sorolható. Duruttya Mihállyal mostanában Somorján szoktam találkozni, ahol az Állami Törzstenyésztő Vállalatnak van egy jónevü tenyésztelepe. Versenylovak — gyönyörűek. Időnként megesik, hogy Duruttya barátomhoz kilátogatok a vállalat úszori (Kvetoslavovo) telepére, ahol a somorjai állománynak mintegy a harmadát nevelik. Nevelik, a szó valódi jt»■»
