A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-02-11 / 7. szám

Következő számunk tartalmából:

Gál Sándor:

MŰVELŐDÉSÜNK

ÚTTÖRŐI

Zolczer János: OTTHONI ÍZEK

Miklósi Péter: ASZTALOK, SZÉKEK, KÁRPITOK

Varga Erzsébet: BERKÓ SÁNDOR KÖLTÉSZETE

Keszeli Béla:

SÉTA WISMARBAN

Katona István: NÉPI

HANGSZEREINK

Címlapunkon Kontár Gyula felvétele.

A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332—865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 336—686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332—864. Grafikai szerkesztő: Král Pétemé. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p. Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie, tel.: 522—72, 815 85 Bratislava. Index: 49211.

Néhány nappal a járási közegészségügyi állomás épületének átadása előtt

Számos emlék köt Kerekes Gyulához, egyik gyerekkori cimborámhoz, a rimaszombati (Rim. Sobota) járási építőipari vállalat negyvenkilenc esztendős kőművesmesteréhez. Három évvel fiatalabb nálam, s mióta emlékezni tudok, mindig mozgékony, eleven gyereknek látom magam körül. A Szívos-szög lakója volt ő is, apja ácsmester és napszámos, mikor melyik foglalkozás látszott jobbnak az első köztársaságban és a negyvenes években.

A hajdani legsárosabb utcában

együtt nőttünk fel. Közös játszóterünk volt az Ungám-kert, a szalmakazlak környéke, a falu rétje és az egész bátkai határ, s a frontátvonulás napjaiban trénszekerekről eltulajdonított pisztolyok és puskák is megfordultak a kezünkben, s a merészségére rá is fizetett a végén, a szétszedett robbanótöltet majdnem tőből szakította le két ujját, magam is ott tartózkodtam a közelben. Gyermekkori jóban, rosszban osztozott velünk, közénk tartozott, Hasszán című kisregényemben a szereplő gyerekek egyike.

Mindig jó érzés vele találkozni, kezet szorítani, kimondatlanul is tegnapi magunkra emlékezni. Legutóbb szülőfalunk egyetlen lehetséges szórakozási helyén (Bátkának még nincs művelődési háza), a kocsmában találkoztam vele. Cigarettafüstös, sör- és pálinkaszagú villanyfényben. Kártyapartiban ült, zsolizott éppen. Néhány szót váltottunk csupán. A kézfogás szorításából azonban kiéreztük kölcsönösen, hogy a hajdani szívós-szögi gyerekek szétszórtságukban is összetartoznak.

Nemrégen együtt utaztunk Rimaszombatba. S míg suhant velünk dombra föl, dombról le, erdőn keresztül a zsúfolt autóbusz, akkori munkahelyét magyarázta. Ha keresem, a Tátra szálló közelében találom, ahol a Szakszervezetek Háza már fölépült, s épül a bevásárló központ is, fölötte tizenhat lakásegységgel. Az igazgatóságon CSEMADOK-nák nevezik tréfásan az irodáju-2