A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-08 / 2. szám
Udvardy Anna és Fabó Tibor az előadás egyik mókás jelenetében napi élet jellegzetes társadalmi fonákságait bemutató „soloviči tragikomédia" rendszeres, átfogó és egyéni elemzése. Úgy tűnik, a rendezőnek az egyes jelenetekről volt koncepciója, nem pedig a mű egészéről; s mintha csak egyes karakterek villantak volna föl előtte, nem pedig a jellemek teljes rendszere. A címbe is belefoglalt sokszoros jelkép kibontatlan maradt, s így bizonytalan jelentésű. Az előadás sokkal szürkébb annál, minthogy találó gúnnyal teli, kesernyés ízű tragikomédiává kerekedjen. Más szavakkal: nem összetett, csak elegyes; nem többszólamú, csupán elmosódott; nem élvezetes, legföljebb megtekinthető. A bizonytalanság, a szétszórtság a nyolctagú színészcsapat játékán is érződik. A derék nevelői szándékainak csapdájába zuhanó Kanyar Dezsőt Bugár Béla játssza, aki más alkatú színész lévén nem tudja hitelesen éreztetni figurájának társadalmi és családi kiszolSEGÉLYKIÁLTÁS A FÉLÚTON Bemutató a Magyar Területi Színház komáromi (Komárno) együttesében • Ján Solovič: S. O. S. Lehet vitázni azon, vajon Ján Solovič: Ez aztán a meglepetés című komédiájának átdolgozott változata valóban míves veretű, jó darab-e ? Lehet vitázni azon, érdemes volt-e eljátszania a MATESZ-nak is a bratislavai Új Színpad Stúdiójának sajátos hangulati körülményeihez és közönségköréhez szabott fegyébként: tényleg nagyszerű) szöveget ha eleve tudvalévő volt, hogy megfelelő típusfigurák hiányában gondot okoz majd a szereposztás, sőt az utolsó vesszőig „húzni" muszáj a hatvanas évek második felében született eredeti színmű ötletesen aktualizált változatának bővérűén mókázó narrátor-figuráit hiszen ennek a két alaknak sem színészi, sem pedig színházi feltételei nincsenek meg a komáromi együttesben. Lehet vitázni azon, vajon okos dolog-e műsorra tűzni egy olyan darabot, amelyről már az első olvasópróbákon kiderül, hogy a tájoló színház mostoha játékkörülményei s nem éppen legszerencsésebb színészállománya miatt, legföljebb csak a gyakorlottabb színészek rutinos helyzetkomikum-ösztöne lendíthet egyet-egyet az előadás akadozó gépezetén. Lehet vitázni azon is, vajon a kidolgozottabb, sikerültebb jelenetek fel-felszikrázó hangulata feledteti-e az előadás többi részének unalmát az igazi színpadi helyzetek öszszefüggő sorának hiányát Mindezeken, bár még sok más mindenen is, lehet vitázni. De nem lehet vitázni azon, hogy az S.O.S. néhány éve Bratislavában bemutatott változata tökéletesen végiggondolt, legapróbb részleteiben is kimunkált emlékezetes sikerű, több mint másfélszáz reprízt megélt előadás volt, amelynek a komáromi produkció, sajnos, nemigen tud a nyomába érni. Nem lehet vitázni azon, hogy a fővárosban látott S.O.S. egy társadalmi fonákság színházilag hiteles művészi kór- és korrajzát tárja föl, míg a komáromi előadás jobbára színtelen, itt-ott akadozó vígjátékká laposítja ezt a lélektani motívumokra, szikrázó mondatokra épülő tragikomédiát. Nem lehet vitázni azon sem, hogy Daniela Kapitäňová munkája nyomán helyenként ugyan fölvillan a rendezői tehetség, az atmoszférateremtő képesség, a nüanszok iránti érzékenység, az árnyalataiban viruló egyéni humor — de ettől még nem keletkezett erős, meggyőző, egységes vonahezetésű. eredeti hangvételű előadás. Hiányzik a mindengáltatottságát ingatag énjének igazi feszültségét. Feleségét Angyalkát Lőrincz Margit alakítja, aki meglehetősen keveset érzékeltet a férjéből kiábrándult, szórakozott pedagógus rapszodikusságából. Színésznőnk korábbi sikereire gondolva, bizony nagy kár, hogy huzamosabb ideje hiába vár megfelelőbb, egyéniségéhez jobban illő szerepekre. A Kanyar-házaspár gyerekeit: Micit és Ricsit Kádek Rita és Fabó Tibor játsszák. A színpadon biztosabban mozgó Kádek Rita játéka az érettebb, ő egy vérbeli tinédzsert elevenít meg, akinek sehogysem sikerül bejutnia a nagyok világába, ígéretes tehetségnek tűnik az első szerepében bemutatkozott Fabó Tibor, bár játékából egyfajta kamaszos zaklatottság hiányzott, s csiszoltabbá kell tennie színpadi beszédét is. Tánccal egybekötött jelenetét viszont kiválóan oldotta meg. Udvardy Anna, Máli néni szerepében, sokadik „vénkisasszony" alakítását nyújtja, ezúttal ironikusan túlcizelláNa a figurát Itt jut eszembe: ő is régen vár valami komolyabb próbatételt jelentő szerepre! Ferenczy Anna Kacskánéja az előadás legkirívóbb alakítása. Harsánysága, viceházmestereket hazudtoló öltözéke és gesztusai túllőnek a célon. Annál jobb alakítás viszont Pőthe István Csulija, aki szorgalmas derűvel, találó jellemábrázoló készséggel rántja le a Kanyarcsalád kétarcú nevelési eheinek leplét Az előadás díszlete, a jelmezek és a zene Platzner Tibor sokoldalúságát dicsérik. A forgatható, variálható színpadkép ügyes megoldásnak tűnik, ötletesen hangzanak a hangulatfestő zenei motívumok is; Angyalka, de főképpen Kacskáné kosztümje ellenben nem eléggé átgondolt. Tudvalévő, hogy a rendezők és a színészek nemcsak az átütő sikerekből okulnak. Régi színházi igazság ez, kár is lenne vitázni rajta... Ez az előadás, hogy stílszerű maradjak a darab címéhez, a félúton megtorpant emberek segélykiáltásához hasonlít Ezen ha vitázni nem is, de elgondolkozni okvetlenül érdemes. MIKLÓSI PÉTER Nagy László felvétele A HÉT KEPES VERSENYE HARMINCÉVES A MATESZ 4. Szlovákiai magyar író darabjával köszöntöttük a 10. évfordulót: Dávid Teréz „Az Asszony és a Halál” című drámájával. Az új évtized küszöbén a színház vezetésében is változás állott be, a nyugalomba vonult Fellegi Istvánt a fiatal dr. Krivosik István követte az igazgatói székben. Indulásakor neves szlovák és cseh rendezőket nyert meg a színház számára. Olyan nevek fémjelezték ezt az időszakot, mint Martin Gregor (A pék), Igor Cieľ (A makrancos hölgy), Pavel Rimský (Manón Lescaut, Egerek és emberek), F. Krištof Veselý (Lüszisztraté), valamint a magyarországi vendégrendező, Szilágyi Albert (Haramiák), a műsorpolitikában pedig a klasszikusok mellett hangsúlyt kapott a kortárs drámairodalom: cseh- és szlovák, valamint magyar kortárs szerzők művei is műsorunkra kerültek: Jirásek (A lámpás), Rusnák (Rókák, jó éjszakát). Sütő András (Tékozló szerelem). Gyárfás Miklós (Kisasszonyok a magasban, és Változnak az idők). Dobozi Imre (Holnap folytatjuk), F. G. Lorca (Bernarda háza). A hazai magyar drámaírást Lovicsek Béla (A csillagszemű asszony) képviselte. Műsoron volt orosz klasszikus (Osztrovszkij: Kéz kezet mos), magyar klasszikus (Móricz Zsigmond: Kismadár) és Konrád József rendezésében két régi nagy siker is felújításra került (Zápolska: Finom úriház és Heltai Jenő: A néma levente). Újabb Jókai regény elevenedett meg a színpadunkon (A lőcsei fehér asszony) és színre került Molnár Ferenc világhírű lírai müve, a „Liliom" is. Fejes Endre „Rozsdatemető" c. drámája és több más kezdeményezés (pl. irodalmi színpadunk „Korunk és költészetünk" c. összeállítása) jelezte, hogy a színház valami újat akar a mai emberhez szólót. A már említett „Egerek és emberek" (Steinbeck) mellett színpadot kapott nálunk a nyugati haladó drámairodalom más alkotása is (Lelli: „Éjféltől reggelig", Thomas: Nyolc nő és Artur Miller „Pillantás a hídról".) SIPOSS JENŐ KÉRDÉSEK: 1. Képünkön Csehov ..Ványa bácsi" c. színmüvének két szereplője, Asztrov doktor és Szonya látható. Nevezze meg a két művészt. 2. Milyen megtisztelő címmel tüntették ki őket?
