A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-01 / 1. szám

Hallottuk' olvastukláttuk Innen'onnan KÖNYV Szenes Piroska Csillag a homlokán Szenes Piroska az első köztársaságban je­lentős helyet vívott ki magának a csehszlová­kiai magyar írók között. Elbeszélései, regé­nyei nemcsak nálunk, de Magyarországon is figyelmet keltettek. Számos írása először Magyarországon jelent meg. Legjelentősebb alkotása a Csillag a homlokán című társadal­mi regénye, mely már a megjelenésekor nagy vihart váltott ki mind a két országban. A haladó irodalmi közvélemény nagy elisme­réssel fogadta, de a hivatalos irodalompoliti­ka mindkét részről (szlovák és magyar) haza­árulásnak bélyegezte a regény megírását és megjelenését. Még Móricz is felemelte sza­vát a regény érdekében a Nyugat 1931-es évfolyamában. Elismerő kritikájában leszö­gezi, hogy a hazafiság nem azonos azoknak az irredenta frázisoknak a trombitálásával, amelyeket nyilván már azok is unnak, akik trombitálják őket". A regény mintegy előké­pe Móricz Árvácskájának, Csibe-novelláinak, egyéni varázsát őszinteségének, megkapó, élénk kömyezetrajzának, természetes él­ményforrásának és kitűnő jellemábrázolásá­nak köszönheti. A kis Katáról, egy bájos, mindig mosolygó, jókedvű szlovák cselédlány munkás életéről szól a könyv, aki sok csalódáson keresztül végül révbe ér. Egyéni életén keresztül képet kapunk az 1918—19-es évek zűrzavaros helyzetéről, sorsok, határok változásáról. És ami a regénynek nagyon jó kritikája, hogy olvasás közben nem lehet letenni, mert szin­te olyan varázsa van, mint Kosztolányi Édes Annájának. Schöpflin Aladár a Nyugat neves kritikusa így ír a regényről: „egy kis szlovák paraszt­lány életének fonalára függeszti fel a mai Szlovenszkó falusi és kisvárosi életének szé­lesen megrajzolt társadalmi és lélektani ké­pét, mozgalmas cselekménnyé fűzi össze különböző társadalmi és lélektani típusú, különböző kultúrájú emberek érintkezését. A Kárpátok északi részeinek ez a legteljesebb és legrészletesebb irodalmi képe, amit eddig írtak." És ha elolvassuk e regényt, mi is egyetér­tünk a kritikussal, aki ritkán szokott üres bókokat mondani. (ozsvald) Kiss Endre: Hermann Broch elmélete a poühisztorikus regényről „Banálisán kifejezve a dolgot: a költészet­nek, vagyis helyesebben, a műalkotásnak a maga egységében az egész világot kell meg­ragadnia, a valóságnak kiválasztásakor a vi­lág kozmogóniáját kell visszatükröznie . . ." idézi Kiss Endre mottóként az első fejezet („A polihisztorikus regény irodalomtörténeti helyéről") élén Broch gondolatát s ugyane­zen az oldalon, jegyzetként idéz egy másik Broch-axiómát is: „.. . a polihisztorikus regény korának tükre és értelmezése (Deutung) akar lenni, mely­ben, erős tendenciával az eltudományoso­­dásra, az összes művészi forma elegyítésé­8 vei, a kor lényegét, az anyagot totalitásában, racionális össz-architektonikával kísérli meg magragadni". S ezzel, úgy érzem, nyakig benne vagyuk a problematikában, Kiss Endre könyvének, az Akadémiai kiadó „Opus — Irodalomtörténeti Tanulmányok" nevű sorozatában megjelent kismonográfiájának és Broch elméletének a problematikájában. Mi a polihisztorikus regény és mi nem az? A polihisztorikus regény közvetlen előzmé­nyeit a szerző Proust regényfolyamában (Az eltűnt idő nyomában), Rilke (Malte Laurids Brigge), Kraus (Az emberiség végnapjai) és Kafka életművében, megvalósulását pedig Joyce (Ulysses), Musil (A tulajdonságok nél­küli ember), Döblin (Berlin, Alexanderplatz), Broch (Alvajárók; Vergilius halála), továbbá Canetti, Dos Passos, Huxley, Faulkner, Virgi­nia Wolf, Thomas Wolfe és Gide egyes müveiben látja, s megkísérli összefoglalni, mit tekint a polihisztorikus regények min­dennél fontosabb jegyeinek: „Először: tematikailag a húszas-harmin­cas évek polgári válságjelenségeire keresnek választ, a világnézeti újratájékozódás a re­gény műfajában tör utat magának. Másod­szor: ez a világnézeti újratalálkozás együtt jár egy rendkívül sajátos, egyedi regényszer­kezet, konstrukció kimunkálásával, a hagyo­mányos, művészeti-művelődésbeli kategóri­ák átértékelésével". S idézi Broch vallomását: „...ami szá­momra lényeges ..., hogy a mai világállapo­tot (Weltlage) költőileg átültessem". Mert: „... a regénynek át kell vennie a filozófia feladatát, amennyiben a filozófia (a korszerű­nek számító pozitivizmus) bizonyos kérdések feltevését érvényességi körén kívülinek ítéli". Gondolom, világos, hogy egy ilyen bonyo­lult problematika, terjedelmi lehetőségeink­hez mérten, csakis e pár velős idézet segít­ségével közelíthető meg s csakis így nyújthat ízelítőt a kitűnő kötet elolvasásához.-cselényi-TELEVÍZIÓ A kaland Michelangelo Antonioni nevét valójában csak a hatvanas évek „első másodpercei­ben" ismerte meg a világ, akkor, amikor a Cannes-i filmfesztiválon egyszerre fütyülték ki, és éljenezték őt. A világ filmszakmájának legjelesebb kritikusai és szakemberei 1960. május 17-én kiáltványt tettek közzé A ka­land védelmében, amely a Cannes-i fesztivál felemás sikerét-botrányát életrehívta. Akik a film mellett ilyen példátlan módon hitet tettek, azok nemcsak a filmet védték első­sorban, hanem Antonioni szemléletét, for­manyelvét éljenezve — támadták a filmvilág­ban oly komoly mértékben polgárjogot nyert szájbarágósdi gyakorlatát, azt is kimondván, hogy a neorealizmuson, forradalmasító érde­mei mellett is túl kell, túl lehet lépni — valahogy úgy, ahogy A kaland példázza. Annak idején az ellenérzések hangadói főleg a film végkifejleteiét hiányolták. A film elején egy tengeri kirándulás során eltűnik egy lány, Anna, akit a szép Lea Massari alakít. Sandro, a lány partnere és a többiek keresni kezdik, de alig jutunk el a film első harmadáig, az elveszett lány figurája már csak ürügy a keresőknek. Ez a mü arról beszél, ami az emberi lélek mélyrétegeiben történik. Ennek képi felvonultatásához Anto­nioni szinte minden filmjében az unatkozó. érzelmeikben kifáradt, mondhatni morálisan sérült nagypolgárságot, annak világát hasz­nálja fel. Anélkül persze, hogy egyetlen pilla­natra a didaktika csapdájába esne. A film elveszett Annáját nem csak a part­nere, de Anna barátnője is keresi. Ez a barátnő, Claudia — a csodálatosan vonzó, kissé enervált Monica Vitti, aki pályájának egyik legemlékezetesebb alakítását nyújtotta a filmben. Amikor ők ketten már közösen keresik a lányt, egyszer csak egymásra talál­nak. De nem az aggódás, nem a közös félelem sodorja őket egymáshoz, hanem ket­tőjük érzelmi sivársága, amit öncsaló módon szerelemnek hisznek. A kaland a keresés filmje, melyben a keresés tárgya nem a látszólagos áldozat, mert az igazi áldozat az, aki önmagát keresi, de eleve hasztalan, mert az érzelmi sivárságban ö már csak testben létezik. Keszeli Ferenc HANGLEMEZ Verdi: Ernani A XIX. század irodalmi életének egyik legna­gyobb szenzációja kétségtelenül a nagy fran­cia író, Victor Hugo romantikus drámájának az Hemani-nak az ősbemutatója volt a pári­zsi Comédie Francaise-ben 1830. február 26-án. A bemutató két táborra osztotta a színházszerető közönséget. Az egyik a régi klasszikus dráma hagyományait védelmezte, a másik teljes mértékben támogatta a ro­mantika szabad, szenvedélyes szellemét. Végül is a romantika híveinek tábora győze­delmeskedett. Az Hernani egy száműzött főúrról szólt, aki egyben a spanyol hegyek legrettegettebb banditavezére is volt. Sikerét nem a rémdráma fordulatai, hanem a vers muzsikája, a költői nyelv dallamossága biz­tosította. A mű zeneiségére figyelt fel Giu­seppe Verdi is, aki Ernani címmel négyfelvo­­násos operát írt az Hernaniból. Az Ernani keletkezése közvetlen előzménye volt Verdi fénykorának, a Rigolettóval kezdődő nagy sikersorozatnak. Az ötödik Hungaroton Hanglemezhetek alkalmából a Magyar Hanglemezgyártó Vál­lalat elkészítette az opera .első digitális felvé­telét. A három lemezből álló teljes operafel­vétel tehát a legtisztább hangzást biztosító felvételi technikával készült és szereposztá­sában az operaszínpad nem egy világhírű csillagával találkozunk. A címszereplő Gior­gio Lamberti a Milánói Scala egyik legkivá­lóbb, világszerte ismert tenoristája. Elvira szerepében a magyar operaszínpad fiatal nemzedékének egyik legnagyobb egyénisé­gét, a kitűnő hangú, külföldön is ismert és sokat foglalkoztatott Sass Sylviát hallhatjuk. A további szereplők: Miller Lajos, Kováts Kolos, Molnár András, Takács Mária, Kováts Pál. Az olasz nyelven énekelt operafélvétel a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekará­nak közreműködésével készült. A karmester Lamberto Gardelli volt, aki a Verdi-operák egyik legkiválóbb interpretálója. A Philips­­cég az ő közreműködésével vette hangle­mezre az összes fiatalkori Verdi-műveket, a Magyar Állami Operaházban pedig az utóbbi negyedszázad folyamán tíz Verdi-operát ta­nított be. Nem nehéz megjósolni, hogy az Ernani digitális felvétele maradandó zenei élményt jelent majd minden operakedvelö számára. Sági Tóth Tibor Alágyújtósra emlékeztető „hurkává" pré­selik a forgalomból kivont, sérült, meg­semmisítésre ítélt bankjegyeket Svájc­ban. A képen látható tömbök több tízezer svájci frank értékű bankjegyből készültek. A Kodak új, azonnal kész fényképet adó gépén nemcsak a távolságbeállítás feles­leges, hanem a villanófény bekapcsolása is önműködően megy végbe. A szakembe­rek szerint ez a masina úgy működik, mintha gondolkodna. A bolíviai nép hősi küzdelmének szimbó­luma ez a bányászemlékmű Potosí bolíviai város közelében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom