A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-14 / 3. szám

Az amszterdami csatorna partján

m/’ß

nini

m fi'

vJ5? 1

Ilii

holland táj jellegzetessége

Hollandia határán innen is, túl is a párába vesző síkságon ezrével legelnek a tarka tehenek. Azt mondják, hogy Németalföld legmagasabb pontja a templomtorony vagy a szélmalom, ami egyben a holland táj jelképe. Itt-ott még forog némelyiknek a vitorlája, de már kevésben őrölnek gabonát. Többségük múzeumként őrzi a régi malomipar emlékeit. A vizet szivattyúzó legtöbb „szélmalmot" nem messze Rotterdamtól, Kinderdijknél számoltam meg, összesen tizennyolcat. A múlt Amszterdam belvárosában században pusztító nagy árvízről kap- ■ P

ta a nevét ez a helység, amikor az áradat magaval sodort egy bölcsöt, amelyben a kisgyermek mellett macska i

gubbasztott. Valahol itt fogták ki a j

vízből, mielőtt a tengerbe sodorta volna

Az autópálya Rotterdamnál, a világ '''ill

egyik legnagyobb tengeri kikötőjénél a kl I

Rajna több ágának torkolatát átívelő 1

J _ J:i hatalmas hídon halad át, majd a cső- .! ’ ^ i-|J P«:P“' f •-*mópontokon az irányjelző táblák Amsz^ l| |J' ♦

terdam felé mutatnak. A síkságot esa- , i | faárai m ,

tornák szabdalják keresztül-kasul, kő' I

zülük nem egy hajózható. A magasan ’ : ® *

épített gátak miatt könnyebb megoldásként az utat bújtatták át alattuk, s így a fejük fölött úsznak a hajók.

Egyre jobban sűrűsödnek a települések, s a naplemente a vöröstégla épületeket még vörösebbre festi. Mindenütt ragyogó tisztaság, s mintha az ablakokat be sem üvegezték volna annyira átlátszó tiszták. Hallottam, hogy a holland háziasszonyok hetenként kétszer végeznek nagytakarítást, természete-