A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-24 / 26. szám
Hallottuk olvastuk láttuk Innen'onnan KÖNYV Találkozások Jeszenyinnel Jeszenyin költőként és emberként is fenomén volt, ritkán adódó csodálatos jelenség. Költői életműve — terjedelmét tekintve — nem számottevő, viszont egy könyvtárat megtöltene a róla szóló emlékezések, tanulmányok, kutatások, kötetekké összeállított anyaga. A rjazanyi kormányzóság Konsztantyinovo nevű falujából világot látni induló parasztfiú, aki vászontarisznyával az oldalán kötött ki Pétervárott, hamarosan a szalonok kedvence lett s verseivel megbűvölte az embereket. Rövid élete folyamán hatalmas ívet futott be, s üstökös csóvájának a nyoma ma is ott dereng az orosz égen. „Én nagyok a falu utolsó/ költője: híd az én dalom" — vallotta Szergej Jeszenyin, s ez a költői magatartás sohasem torzult pózzá, olcsó szerep-fitogtatássá. Majd minden költeményében ott lélegzik az elhagyott szülőtanya, a feledhetetlen orosz falu. Korai halálának is az a lelki meghasonlás, a sokkoló hamar-érzés és hamar-élés volt talán az oka, amely örökre elszakította falujától és hajszolta, űzte a ködös jövőbe. Nem hiába írta egyik versében: „Gyorsabban kell kiválasztani mindennapi utunkat, /Nekünk gyorsabban kell befutni körünket.. A budapesti Európa Könyvkiadó Emlékezések sorozatának új kötete Jeszenyinről gyűjtött össze egy csokorravaló kortársi emlékezést, az írók, költők, újságírók, rokonok stb. tollából. Ezek az írások, amelyeket az erdélyi Bán Péter, Gellért György és Cs. Varga István ültetett át magyarra, plasztikusan kidomborítják Jeszenyin viszontagságos, mozgalmas életét, életének szerteágazó ösvényeit. Érdekes nővérének, Alekszandrovna Jeszenyinának visszaemlékezése a szülőfalura, a gyermek és ifjú Jeszenyinre. De Jeszenyin barátainak, ismerőseinek Írásai is érdekfeszitöek, izgalmasak. Kár, hogy kimaradt V. Rozsgyesztvenszkij korabeli költő és újságíró: Emlékeim Szergej Jeszenyinről c. írása, amely egyike a legjobb Jeszenyinről szóló írásoknak. A kötet azonban így is szép élménye marad az olvasónak. (dénes) Rolling Stones könyv Földes László első könyve szervesen kapcsolódik eddigi tevékenységéhez és sűrítve tartalmazza mindazt, amit eddig lemezeken, interjúkban és cikkekben már kifejtett. Személyében a magyar beatkorszak egyik aktív résztvevője mondja el gondolatait és érzéseit, jellemezve azt a létállapotot és értékrendet, mely a rockzenéhez kapcsolódva alakult ki a magyar értelmiség egy jelentős részében. Az ürügyet a hatvanas évek legendás zenekarának, a Rolling Stonesnak a története adja. A könyv, mint maga a szerző is megállapítja, szubjektív vallomás. Földes nézetváltozásának folyamata a beatröl és a Rolling Stones-ról. Földes László ma már józanul szemléli az együttest, és a „romantikus" hatvanas éveket, nem táplál illúziókat a rock társadalomformáló szerepét illetően. Azonban nem tudja és talán nem is akarja titkolni rokonszenvét azzal a korral, amikor még minden egyszerűnek és megoldhatónak tűnt. Akkor azt hitték, hogy a rock társadalmi viharokat kavar, alkotói a fiatalság életérzésének megfogalmazói és érdekeinek kifejezői. A Rolling Stones mintapéldája volt a társadalommal részben szembenálló együtteseknek. Nem véletlen, hogy Földes László a Rolling Stones karrierjéből éppen azokat az elemeket emeli ki, melyek a szembenállást és a lázadást fejezik ki. Mindezt szembesíti a mai popzene manipuláltságával és a közönség léthelyzetétől való elszakadásával. A Stones annak idején nemzedéki jelkép volt, ma pedig sztárokként csillognak. A könyv legfontosabb tanulsága éppen ez: a rock nem lehet társadalomformáló erő, legfeljebb csak a történések felszínét borzolhatja. (gyurovszky) OPERA Mozart: Varázsfuvola Lipcse — központjának szinte a kellős közepén áll az a geometrikus vonalakkal határolt és hatalmas üvegfelületekkel áttört impozáns márványépület, mely 1961 óta ad hajlékot a város 290 éves múltra visszatekintő operatársulatának. Ez az együttes az idén nagy sikerrel szerepelt a Prágai Tavasz műsorán. A lipcsei operatársulatot — eltérően más együttesektől — nem a külsőségekre sokat adó föurak alapították, hanem a város polgárságának egyre növekvő zeneikulturális igényei hozták létre. Fellapozva a társulatot irányító igazgatók névsorát, olyan jelentős neveket találunk benne, mint Georg Phillipp Telemann, Albert Lorzing, Angelo Neumann — aki a város szülötte volt és Richard Wagner műveit is színre vitte, — Arthur Nikisch, sőt Gustav Mahler neve is szerepel itt, dokumentálva Bach városának kifinomult zenei ízlését. A második világháború után a lipcsei társulat élére Joachim Herz került, aki Walter Felsensteinnek, a realista zenés színház megteremtőjének volt a növendéke. Az ö átgondolt, új meglátásokkal tarkított rendezései teremtették meg a ma oly divatos „rendezőközpontú" operatolmácsolás egyik változatát. Herz ma már a berlini opera élén áll, de a lipcsei társulat vendégjátékának súlypontját mégis Herz 1974-es Varázsfuvola-rendezése határozta meg. Mozart e nagyszerű müvét Herz 1974 telén Bécsben, majd a következő év tavaszán saját színháza színpadán vitte színre. Herz koncepciójának újszerűsége abban rejlik, hogy a megszokott értelmezéstől eltérően nem a szabadkőműves ideológia és a Schikaneder-féle naiv mesevilág szimbiózisát adja, hanem a történetet — különböző próbák kiállásának történetét — egy képzeletbeli orientális világba helyezi, amelyet Sarastro, a felvilágosult uralkodó (kormányoz), s a kiválasztottak gyülekezete mellett jelen van maga a nép is. Az NDK zenés színházai szívesen dolgoznak nemzetközi gárdával. Ezért nem is lepődtem meg, amikor Sarastro megszemélyesítöjeként Polgár László nevét fedeztem fel a színlapon; gyönyörű hangja és kiforrott alakítása az est csúcsteljesítménye volt. De színvonalas volt a lengyel Magdaléna Falewicz mélyérzésü Paminája, valamint Vencseszlava Hrubá-Freiberger gördülékeny koloratúrja az Éj királynőjének rettegett szólamában is. Sajnos Christian Vogel nem tudott kellőképpen megbirkózni Tamino szólamával. A zenekari árokban a világhírű Gewandhausorchester tagjai ültek s az előadást a színház fözeneigazgatója, Gert Bahner vezényelte kulturáltan és pontosan, de érzésem szerint merevebben és darabosabban, mint azt Mozart stílusa megköveteli. Varga József HANGLEMEZ Mesemondó gyerekek A Magyar Rádió és a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat közös kiadásában jelent meg egy rendkívül érdekes hanglemez, mely a „Mesemondó gyerekek" címet viseli. A cím tulajdonképpen elárulja, miről is van szó. Köztudott, hogy a gyerekek nagyon kedvelik a meséket, a kedves, sokszor fantasztikus, csodás elemekkel teli történeteket, melyek értelmi képességeiknek megfelelő szinten és módon járulnak hozzá szellemi horizontjuk tágításához, nyiladozó értelmük, fantáziájuk és érzelmi világuk fejlesztéséhez. A mese a gyermek életében tehát nem csupán a szórakozást, hanem jellemének, képességeinek kialakulását, érzelmi világának gyarapítását is szolgálja. Mesét általában a felnőttek, a szülök, óvónénik, tanító nénik és bácsik mondanak a gyerekeknek, s a mesemondásnak természetesen ez az elsődleges, legkívánatosabb módja, hiszen a felnőtt a mesemondás közben figyeli a gyermek reagálását, „visszajelzéseit”, s általuk következtetéseket vonhat le a gyermek értelmi képességeinek, érzelmi fejlődésének állapotáról. A lemez tanúbizonysága alapján azonban nagyon kedves dolog az is, amikor maguk a gyerekek mondanak mesét egymásnak. A zsenge emberpalánták ezáltal még jobban tudatosítják, hogy a mese beszédkészségük, szókincsbövítésük, előadói képességeik fejlesztésének is nagyszerű eszköze. Erről győz meg bennünket ez a szép hanglemez is, amely a mesék, és a hanglemezkülönlegességek kedvelőinek egyaránt kellemes meglepetést és sok örömet jelent. A lemez 11 mesét tartalmaz, közülük kettő dramatizált formában, tehát több gyermek közreműködésével hangzik el. A mesék közül hat a magyar népmesék gazdag kincsestárából való (Prücsök, Kolontos Palkó, Mirkó királyfi, A kiskakas gyémánt félkrajcárja, A farkastanya; Mátyás Rozika, kakasdi óvodás pedig „A parázs" című székely népmesét mondja el), más népek meséit pedig a „Mese a falánk tyúkocskáról" című burmai népmese (Bartócz Ilona fordítása), három orosz népmese (A kesztyű, A vajaspánkó és A nyulacska házikója — Rab Zsuzsa fordításai), valamint Alekszej Tolsztoj „A kandúr, a sárgarigó meg a kiskakas" című Rab Zsuzsa által fordított meséje képviselik. Ez utóbbi mesét a jászladányi óvodások dramatizált formában adják elő, a másik dramatizált mese, „A nyulacska házikója" című orosz népmese a nógrádszakáli óvodások előadásában hangzik el. A meselemez szerkesztője és rendezője: Derera Éva. Kitűnő ötletnek tartjuk nemcsak a lemez realizálását, hanem külön azt a tényt is, hogy a hangulatos, a gyermeki fantáziáról dokumentáris erővel árulkodó lemezborítót Horgos Ádám 13-éves kisdiák grafikája alapján készítették. Sági Tóth Tibor A kocogóknak való cipő és ruha utárfl megszületett a pedométer, a legyalogolt! kilométereket számláló óra. A tréning ! nadrágra csíptetett műszer, miután beá!-| Irtották viselőjének lépéshosszára, a túra] végén megmutatja, hány kilométernyi utat tett meg kocogva tulajdonosa. Az ügyes kis műszert nemcsak a kocogok, sportolók, kirándulók és sétálók használhatják teljesítményük mérésére, hanem a háziasszonyok is. Egész napos talpalás után leolvashatják számlapjáról hány kilométert gyalogoltak munka közben. Uljanovszkban lefutott a futószalagról a félmilliomodik UAZ 469 jelzésű autó, amely egyaránt alkalmas az északi hidegben és a déli hőségekben is a közlekedésre. 8
