A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-17 / 25. szám
TADBM K'Aír'.> k**«. * ■ * i Albín Brunovskýt, a festőművészt — nem tehet elválasztani Albín Brunovskýtól, a grafikustól. Nemcsak azért, mert mindkettőt műveli, hanem mert nyilvánvalónak bizonyul, hogy a műfajilag osztható életmű valójában oszthatatlan — egy és ugyanazon alkotó műve. Nem lehet másé. A fenti állítás túlontúl egyszerű lenne, ha nem tennénk hozzá, hogy Albin Brunovský alkotásait nyugodt szívvel sorolhatjuk a századonként is ritkának mondható művészi teljesítmények közé. Ha nem tudnánk, hogy müvei kizárják a mindennemű összehasonlítás kényszerét, mert túl a sajátos technikai jellegzetességeken olyan önálló szellemi, filozófiai rendszerek testesülnek meg bennük, ami ebben a „kivitelezésben" nem csak szokatlan, de meggyőző módon rendkívüli is. Természetesen nem a kuriozitás az, ami Brunovskýt naggyá avatja, hanem a szépség, a szenvedés, az álom és a valóság, a létező és a nem létező szintézise — s mindez olyan művészi-mesteri megvalósításban, hogy grafikai munkásságának minősítésekor óhatatlanul Dürerre, festményei láttán Hyeronimus Boschra, Csontváryra kell gondolnunk. Igen, rájuk, de mégsem az összehasonlítás, hanem inkább a természetes párosítás jegyében jönnek elő ezek a párhuzamok. Ezúttal egy dunaszerdahelyi tárlat apropóján, annak anyagából felvillantva most csak a grafikus Brunovský műveiből teszünk néhány színes reprodukciót az olvasó elé, bízva abban, hogy a későbbiek során alkalmunk nyílik majd a festőművész bemutatására is. Az ötvenedik életévéhez közelítő művész ma Bratislavában, a Képzőművészeti Főiskola professzoraként a könyvdiszítés művészetének oktatója, a főiskola e szakának vezetője. Alkotói tevékenysége meglehetősen kiterjedt, szerteágazó, hiszen keze alól még bélyegek, bankjegyek is kerültek ki, de ezek is olyan sajátos művészi fokon, hogy rendhagyó módon hozzájárulhattak életművének gazdagításához. Albín Brunovský a jelen pillanatban mondhatni világszerte „jegyzett" alkotó, hiszen az elmúlt húsz esztendő során Dél-Amerikától Tokióig számos helyen állította ki műveit. Kiállításainak visszhangja, a díjak és elismerések sora valóban kiérdemelt. Képei előtt a világ bármelyik kontinensén, bármelyik emberben ugyanazok az érzések kelnek életre s ezeknek fölzaklató ereje ugyanakkor arra is képes, hogy megtisztítsa a szemlélőt, aki korántsem csak a grafika, a festészet mesterségbeli nagyságát találja lenyűgözőnek, hanem az ábrázolás eszközeit és az elmondandó hitvallások, álmok eme pazar, fényűző egységét is. Brunovský egy olyan „képzelt valóság" megteremtője, aki ha nem tudna rajzolni, bizonyára verset írna, zenét komponálna s e zenét Paganini színvonalán lenne képes elhegedülni. Vérbeli művész. Elhivatott és páratlan tehetséggel megáldott ember, aki pályája során még egyetlen alkalommal sem kényszeredett semmiféle gyanús modernkedésre, mégis meggyőző módon modern, ugyanakkor azt is tudja, amit ma kevesen, amit valójában csak a régiek tudtak, akik ezáltal maradtak halhatatlanok. KESZELI FERENC A szerző felvételei 4
