A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-06-10 / 24. szám

FERENC

gyott. Ekkor fogadta el Gyurkovits Ferenc egyik barátja meghívását Losoncra. Az 1849-es tűzvész óta a város 1910-ben már virágzó központja volt az iparnak és kereskedelemnek. Polgárai már eléggé meggazdagodtak ahhoz, hogy immár a művészet iránt is érdeklődést tanúsítanak. Gyurkovits Ferenc itt nemcsak modelleket és megrendelőket talált, hanem feledést is, Hermann Irma személyében. Rövidesen úgy határozott, hogy megnősül és letelepszik Losoncon. Erre véglegesen 1913-ban került sor, amikor a város egyúttal megrendezte első kiállítását is. A háború éveiben, a Besztercebányán töltött katonai szolgálat alatt ismerkedett meg Rudnay Gyulával, de más festőművészekkel is. 1921-ben már a „Jednota výtvarných umelcov Slovenska" titkárává választották meg és a losonci Redutban kiállít. 1922-ben a „Jednota" Prágában rendez kollektív kiállítást. A II. világháború után Gyurkovits 1951-től tagja volt a Csehszlovák Képzőművészek Szövetségének és részt vett a Szövetség kiállításain. Életmű-kiállítása 1955-ben volt Losoncon. 1968 januárjában halt meg, Losoncon van eltemetve. Képei megtalálhatók a Szlovák Nemzeti Galéria, a besztercebányai (Banská Bystrica) Területi Képtár, a Bajmóci (Bojnice) Múzeum és a Nógrádi Galéria gyűjteményében.

Művészete tulajdonképpen Losoncon teljesedett ki. Fokozatosan elhagyta a müncheni műterem sötét tónusait, palettája kivilágosodott. Technikája is megújult, mert elhagyta a lágy átmenetek lazúros festésmódját, ehelyett az impresszionizmus tapasztalataira építve színeit majdnem keveretlenül, vastag rétegben rakta fel. A valóságban az történt, hogy elhagyta a műtermi munkát, érdekelni kezdte a táj és a vidéki város jellegzetes mozgalmas élete: a vásárok, lakodalmak, s a népi viseletek tarka forgataga. Ez hozta magával technikája és színei felfrissülését.

Tevékenysége fontos részeként kell említeni festészeti magániskoláját is, amely sok neves művész első állomása volt. Gyurkovits értő vezetése alatt ismerkedett a festészet alapjaival Szabó Gyula, Gandl László, Fischer Ernő, Reiner István, a fiatalon elhunyt Chriszt Vili és még sokan, akik, ha hírnévre nem tettek is szert, de megszerették a festészetet.

Gyurkovits Ferenc életművének töredékei ma már a Nógrádi Galéria gyűjteményét gyarapítják. Nagyszerű tájképei, portréi közül legjobbnak azokat tartjuk, amelyeket a mester mintegy a maga örömére festett, frissen, vázlatszerűen, mentesen a megrendelő befolyása alól. A galéria még további ilyen festmények után kutat, s ezzel készül egy átfogó életműkiállítás rendezésére.

SZ. HALTENBERGER KINGA

A losonci festészetről nem beszélhetünk Gyurkovits Ferenc említése nélkül. Elmaradhatatlan egyénisége volt a város kulturális életének: jelenlétével tulajdonképpen meghonosította Losoncon a festöművészetet.

1876. március 28-án született Budapesten. Mészáros édesapja a saját szakmáját szerette volna neki átadni, de koráp jelentkező tehetsége Ferencet más irányba térítette. A szomszédban lakó rajztanárnál vett magánórák után előbb a Mintarajziskolára jelentkezett, majd a budapesti Képzőművészeti Akadémián Balló Ede tanítványa lett. Az előtte megnyílt távlatok vonzásában ezután Párizsba ment, ahol a Julien Akadémiát és Colarossi akttanfolyamát látogatta, végül 1904-ben Münchenben állapodott meg 0. Seitz és Defregger osztályán. Akkori temperamentumának leginkább München leszűrt „akadémizmusa” felelt meg. Gyurkovits műtermet rendezett be, barátokra talált és megnősült. Közben, műtermi kompozíciók mellett a Pynakothéka mesterműveit másolgatta, ami abban az időben nemcsak elterjedt módja volt a tanulásnak, hanem a képek reprodukálását helyettesítve hozzáférhetőségüket biztosította. A látszólag megtalált otthon derűjét felesége rövid, gyógyíthatatlan betegsége szakította meg. A szeretett asszony halála fájdalmas űrt haGyurkovits Ferenc: A piacon (olaj). A Nógrádi Galéria tulajdona — Losonc (Lučenec) Prandl Sándor felvétele.