A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-14 / 3. szám
v Hallottuk-olvastuk'láttuk KÖNYV Tavaszi tarisznya (Kányádi Sándor gyermekversei) Kányádi Sándor neve talán fiatalabb olvasóink körében nem ismeretlen. A kiváló erdélyi költő, a kolozsvári Napsugár szerkesztője sok-sok gyönyörű verssel örvendeztette meg gyermekeinket. Csak örömmel nyugtázhatjuk, hogy alkotásaival egyre gyakrabban találkozhatunk a hazai magyar lapok hasábjain is. Újabb gyermekvers-kötetét, a Tavaszi tarisznyát a Móra Könyvkiadó jelentette meg 1982-ben. Gyűjteményét gyerekeknek, szülőknek és pedagógusoknak egyaránt melegen ajánlhatjuk. A válogatás mindnyájunk számára gazdag művészi-esztétikai élményt, igazi versörömet jelenthet. Kányádi legtöbb verse a gyermekkori folklóremlékek világából táplálkozik. A költő múltat idéz; a természet öröméről, tiszta szépségéről — a madaradról, a virágokról dalol, s mindazt megénekli, amivel az embernek élvezetet, gyönyörűséget szerezhet. A versiró tudatosan kerüli a felnőttes didakticizmust, az olcsó és mesterkélt költői fogásokat. Munkái mégis nagyszerű alkotások, olyan művészi megnyilvánulások, melyek a tartalom és a forma egységét, tiszta harmóniáját példázzák. Kányádi a gyermekiélek jó ismerője, anyanyelvűnk értő mestere. Bizonyításképp idézhetnénk bőven a kötetből. Birka-irka c. versikéje pl. szójátékaival ragadja magával az olvasót. A Kallózó-ban az alliterációkat alkalmazza, a hanghatásokat kezeli mesterien a költő. Több versében a gazdag képiség, az alkotó dús fantáziája köti le figyelmünket. Kányádi számos verse a honismeret nyitott könyve, a múlt tiszta tükre. A költö észrevétlenül okit és nevel. A Nyergestető-ben gyermekkori regélőjére, Gaál Mózesra emlékezik. S az emberrel egyszerre jelenik meg a táj is, melyből szintén sokat kiolvastat a költő. A vers a szülőföld, a haza s az ősök iránt érzett szeretetet sugallja. A hazai tájon, Csíkországban Kányádi nemcsak a hatalmas erdőket láttatja velünk, de azt is elmondja, hogy „ott eresztik legmélyebbre gyökerüket a vén törzsek", melyek „nem mozdulnak a viharban, inkább szálig kettétörnek". A gyermekverseket jól kiegészítik, a kötetet hangulatosabbá teszik Orosz János „mesébe illően szép illusztrációi". Csáky Károly Ajtmatov: Az évszázadnál hosszabb ez a nap „Mint további munkáimban, ezúttal is mondákra és mítoszokra támaszkodtam, a hagyományokra, mint tapasztalatra, amelyeket a jövendő nemzedékeknek kell örökül hagynunk. Ugyanakkor írói gyakorlatomban először, fantasztikumhoz is folyamodom. Sem ez, sem az nem öncélú számomra, csupán a gondolkodás módszere, a valóság megismerésének és előadásának egyik metódusa" — írja Csingiz Ajtmatov regénye előszavában. A szerző természetesen nem ismeretlen előttünk. Több, mint húsz éve már, hogy egy elbeszélése, a „Dzsamila szerelme" bejárta a világot, s az alig harmincesztendős szovjet-kirgiz író munkáját Aragon a világ legszebb szerelmi történetének nevezte. Aztán sorjáztak az Ajtmatov-írások, köztük két újabb remekmű, a „Fehér hajó" és „A versenyló halála" s most íme, itt van ez a különös írás, az életmű eddigi szakaszának a szintézise: „Az évszázadnál hosszabb ez a nap". Mítoszok és mondák egyrészt, fantasztikum és sci-fi másrészt. Múlt és jövő egy világtól eldugott kis kazah faluban, s közötte persze — a jelen. Van ebben valami szimbolikus, hisz világos egyrészt, hogy mítoszok és mondák sehol nem élnek úgy mint eme világtól távol eső közép-ázsiai vidéken, s az is köztudott, hogy épp itt készülnek tudósok és űrhajósok az űrutazásra, noha maga Ajtmatov figyelmeztet rá, hogy „természetesen a világunkon kívüli civilizációval kapcsolatos események s mindannak, ami azokból kifolyólag történik, semmiféle reális alapjuk nincs. A valóságban sehol a világon nem léteznek sárga homoki és nevadai rakétakilövö állomások. Az egész kozmológiai históriát azzal az egyetlen céllal találtam ki, hogy paradoxiális és hiperbolizált formában kiélezzem a föld népét fenyegető potenciális veszélyhelyzetet". Ajtmatov példája egyébként újabb bizonyíték arra, hogy korunk nagy regényeit nem Európában írják, hanem Japánban és Kolumbiában, Peruban és Mexikóban s még a Szovjetunióban is egyre inkább előtérbe kerülnek a kis ázsiai népek írói: a csuvas Ajgi és a vogul Sesztalov, az avar Gamzatov és a csukcs Ritheu s a kirgiz Ajtmatov természetesen. Aligha itt a helye, hogy szoros terjedelmi lehetőségünkön belül magyarázatot találjunk erre az érdekes jelenségre, tény, hogy ezek az ismeretlen világok jobban érdekelnek bennünket, mint a már ezerszer és tizezerszer megírt európai történetek. Csak jó írók kellenek hozzá, természetesen. (cselényi) HANGLEMEZ Chopin-pre/üdök Frederic Chopin prelüdjei ugyanúgy mint noktürnjei, mazurkái és polonézei a zongorairodalom örökbecsű remekművei közé tartoznak. A nagyobb lélekzetü formák távolabb álltak tőle, ezért szimfonikus zenét egyáltalán nem komponált, kivéve két fiatalkori zongoraversenyét. Nagy érdeme azonban, hogy csaknem határtalanná tágította ki a zongora emocionális kifejezöképességét. A világ zenetörténete nem ismer még egy zeneszerzőt, aki oly sokféle lelkiállapotot tudott volna kifejezni zongorán, mint ö. Az ötödik Hungaroton Hanglemezhetek alkalmából látott napvilágot az az új Chopin-lemez, amely a nagy zeneszerző életművében oly különleges helyet elfoglaló prelüd - sorozatot tartalmazza. A lemez a „Huszonnégy prelüd, Op. 28", a „Cisz-moll prelüd, Op. 45" és az „Asz-dúr prelüd (1834)" című Chopin-műveket mutatja be. Az op. 28-as Prelüdök sorozata nem életének különböző időszakaiban keletkezett, hanem egyetlen télen, amikor a súlyos tüdöbajban szenvedő zeneszerző barátnőjével, George Sand írónővel az enyhe éghajlatú Mallorca szigetén töltötte a téli hónapokat, gyógyulást remélve. Az időjárás azonban rossz volt, állandóan szakadt az eső és a zeneszerző egészségi állapota egyre romlott. Ezen a télen írta Chopin a „Huszonnégy prelüd, Op. 28" című művét, ezt a remekművet, melyben különféle hangulatok, változatos formájú és terjedelmű müvek ötvöződnek eggyé. Hasonló két kis remekmű a lemezen szereplő cisz-moll és Asz-dúr prelüd is. A Chopin-prelüdöket az új Hungaroton-lemezen a fiatal magyar pianista-generáció egyik kiemelkedő képességű egyénisége, Ránki Dezső szólaltatja meg, aki nemcsak Chopin, hanem — többek közt — Beethoven és Schumann müveinek is ismert virtuóz előadója. A 31 éves művész, aki 1969-ben megnyerte a zwickaui Nemzetközi Schumann-Verseny I. díját és a budapesti Zeneművészeti Főiskolán Kadosa Pál tanítványa volt, az új lemezfelvételen is bizonyítja nem mindennapi tehetségét. Kiváló játéktechnikája, virtuóz játéka, a művek karakterével, hangulatával és tartalmával való bravúros azonosulási készsége méltán avatják Ránki Dezsőt a Chopin-müvek legkiválóbb magyarországi interpretálójává. Sági Tóth Tibor SZÍNHÁZ A szófiai opera vendégjátéka Furcsa játéka a sorsnak, hogy Arrigo Boito (1842—1918) neve leginkább Verdiével összefonódva él a köztudatban. Boito volt ugyanis az a zseniális szövegkönyvíró, aki az öreg Verdi számára megalkotta az Otelló és a Falstaff pompás librettóját. Pedig Boito nemcsak kora legkiemelkedőbb olasz szövegkönyvírója, de zeneszerző is volt. Ismert operája a Mefisztofelesz Goethe Faustjának egy olyan változata, amelynek központi hőse a bukott arkangyal, Mefisztó, aki végigvezeti Faústot a történeten. A szófiai Állami Akadémiai Opera- és Balettszínház a Bolgár Zene Napjai rendezvénysorozat keretében Boitónak ezzel, a nálunk még sohasem játszott művével szerepelt Szlovákia fővárosában. A szófiai operatársulat már két ízben is járt nálunk, s így művészi színvonalukról voltak elképzeléseink. Sőt, tudva azt, hogy a bolgárok nemegy nagyszerű énekest adtak s minduntalan újabbakat adnak a világ operaszínpadainak, feszült várakozással tekintettünk a vendégjáték elé. A vendégművészek végleges listáját kézhezkapva azonban csalódnunk kellett, mert a világjáró bolgár hírességek közül, bizony egynek a neve sem szerepelt a közreműködők között. Az előadás után pedig egy erősen egyenlőtlen terep bebarangolásának érzetével távoztunk. A legnagyobb hiányérzetet a két kulcsszereplő, Koszta Dinkov (Mefisztó) és Ruemn Dojkov (Faust) keltették. Míg Dinkovnál azt az egyéniségteremtő erőt hiányoltuk, mellyel egy művész a megformálandó alakból hanggal és játékkal tényleg központi figurát tud formálni, addig Rumen Dojkov, a pályája küszöbén álló ifjú tenorista — egyébként kitűnő hanganyagával — sem tudott megbirkózni a szerep követelményeivel. Ezzel szemben maradéktalan műélvezetet nyújtott játékával Margit szerepében Stefka Evsztatieva. Hangja nemes fényű drámai szoprán, s egyéniségéből olyan magával sodró erő árad, amely forrpontra képes hevíteni az előadás atmoszféráját. Az ö és természetesen a mindenkor megcsodált és irigyelt énekkar teljesítményéért kellett ezt az előadást látni. Az egységes diszletkeretbe foglalt vizuális megjelenítés tetszett, viszont a rendezés exponált naturalisztikus momentumai már nem találkoztak a közönség tetszésével. Az átlagos hangzáskulturájú zenekart Ivan Marinov vezényelte. Varga József A Szovjetunióban a kaluga-tok a legértékesebb haszonhalak egyike, amely csak a Szahalin-sziget vizeiben található. Súlya olykor meghaladja az egy tonnát. Az ilyen nagy halakból rengeteg szemcsés ikrát nyernek. NAP-KONDENZÁTOR. Első pillantásra a háztetőre leszállt ismeretlen repülőszerkezetnek tűnik a tokiói Keio egyetem professzorának találmánya, a nap-kondenzátor. Az újfajta napenergia-gyűjtő berendezésben 19 darab hatszögletű Fresnel-lencse gyűjti össze a napsugarakat, amelyeket azután optikai kábelen eljuttathatnak az örökké árnyékos helyekre, például az aluljárókba, a föld alatti bevásárló központokba. 8
