A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-27 / 22. szám

BRAD DAVIS TEDDY BETEG A szomszédos szobában a kisbaba keservesen felsírt. Donna Carpenter tett egy mozdulatot, de a fegyveres betolakodó gorombán intett feléje, hogy ne mozduljon. — Nem ugrálunk, drága asszonyom — mondta cinikusan. Mrs. Carpenter szót fogadott Ijedt szemmel nézte a revolvert és azt a férfit, aki váratlanul betört a házba. A férfi fiatal volt, talán huszon­öt esztendős, de borotválatlan arca arról árul­kodott, hogy nem ad sokat a külsejére. A szemében furcsa tűz égett A kisbaba a háló­szobában ismét felzokogott — Mit akar az a taknyos? — kérdezte a férfi dühösen. Mire Mrs. Carpenter: —- A gyerek beteg. A bandita felmordult: — Akkor hallgattassa el! Donna a karjába vette a kisbabát, és megsi­mogatta az arcát A betolakodó szúrós szem­mel figyelte a fejleményeket. A kisbaba végül elszunnyadt. Donna óvatosan a párnák közé helyezte. A rendőrfelügyelő felesége tudta, hogy ilyen esetekben hogyan kell viselkedni. Megőrizte hidegvérét és várta a további ese­ményeket Mindössze húsz perc múlott el, amióta ez a fickó betört a lakásába. Az idő kimondhatatlanul lassan múlott Az idegen mosolyogva kérdezte: — Mr. Carpenter lakása ? — Igen — válaszolta Donna. — Bejöhetek? A férfi villámgyorsan besurrant az előszobá­ba, majd a hátát nekitámasztotta az ajtónak. — Mit akar tőlem ? — kérdezte az asszony. — Kicsoda maga ? — Szeretném megölni a kedves férjét Mrs. Carpenter. Pillanatokig szótlanul méricskélték egy­mást. Donna váratlanul a telefonkészülék felé rohant és felkapta a kagylót. A féďt azonnal mellette termett. — Azt tanácsolom magának, hogy vigyáz­zon arra a szép fenekére, asszonyom — mondta sziszegve. — Ne sokat mozgassa, mert kísértésbe esek. Ezzel előrántotta a revoNert és az asszonyt a nappaliba kényszerítette. Mrs. Carpenter nyu­godtan megkérdezte: — Mit vétett magának a férjem ? — Az én nevem Ben Tobias — volt a válasz. — Sohasem hallott rólam ? Volt egy kisöcsém... Tommy Tobias... így hívták. ENálaszthatatlanok voltunk gyermekkorunk óta. Mi ketten betörtünk az áruházba. Hallott az esetről, nem? A hekusok megkísérelték, hogy csapdába csaljanak. Minden oldalról kö­rülvették az áruházat. Hekusok lógtak a házte­tőkön. Akarva — akaratlan fegyverhez nyúl­tunk. Borzalmas lövöldözés támadt: az öcsé­met eltalálták. Röviddel később a kórházban kiszenvedett. A támadást a kedves férje vezet­te: Robert Carpenter. Világos volt amit mond­tam, drága asszonyom ? — A férjem rendőr — válaszolta a nő. — A rendőr üldözőbe veszi a bűnözőket Mi mást tehetett volna ? Hiszen ez kötelessége. — Megölte a kisöcsémet! — Maga pedig lelőtt egy rendőrt! — Véletlenül történt Az én öcsémet hideg­vérrel ölték meg. Engem azonban nem csíptek el. — Ha megöli a férjemet akkor magának is befellegzett. Tisztában van azzal, milyen bün­tetés vár magára ? — Mindegy. Én a vesztesek listájára kerül­tem. Meg kell bosszulnom a kisöcsém halálát. Az eskü kötelez... Lassan múltak a percek. Donna már-már ijedten gondolt arra az eshetőségre, hogy a bandita véghez is viszi, amit a fejébe vett Ha legalább valamiképpen összeköttetésbe lép­hetne a külvilággal. Dobjon ki az ablakon valami nehéz tárgyat ? Sikoltson ? A fickó nem ismert tréfát Gondolkodás nélkül tüzel. Figyel­meztetni kellene a férjét hiszen hamarosan hazajön. Ekkor megcsörrent a telefon. Mindhárman összerezzentek. Mrs. Carpenter fel akart állni, de Tobias intett neki, hogy maradjon a helyén. A telefon tovább csörgött. — Talán jobb lesz, ha jelentkezik — mond­ta Tobias rövid gondolkozás után. — Nehogy azt higgyék, hogy itt történik valami. Tobias Mrs. Carpenter hátához nyomta a revoNer csövét és kituszkolta az előszobába. Ott megint megszólalt: — Vigyázzon minden szavára. Én nem ke­gyelmezek! Donna felemelte a telefonkagylót — Halló! — Hallói Donna! Miért nem jelentkeztél azonnal? — Teddyvel voltam... a kisfiúnkkal. Tu­dod. .. ma reggel nem volt valami jó hangu­latban. Egyszerűen nem tudom, mi baja. Nem estem pánikba, de Teddynek szüksége van az orvosságra. Voltál a gyógyszertárban ? — Igen. Megvan az orvosság. Majd igyek­szem ... Hamarosan otthon leszek, drágám. — Siess, Robert, kérlek! Donna letette a telefonkagylót — Most mihez kezd? Tobias vigyorgott — Várunk, kedves hölgyem — mondta az­tán nyugodtan. Menjen a nappaliba és marad­jon csöndben. Magát és a gyerekét nem bántom, ha szépen viselkednek. Donna hallgatott. A szobában a légy züm­mögését sem lehetett hallani. Csak az óra ketyegett. Donnának többször úgy rémlett, Tudós Társasághoz írt levele nyomtatásban is megjelent 1744-ben a társaság folyóiratá­ban. Az akkori felfogás szerint a barlang nyáron sokkal hidegebb, mint télen. Ez a téves állítás még a múlt századbeli iroda­lomban is uralkodott. Az a relatív különbség volt a fö indoka, ami a jégbarlang majdnem állandó hőmérséklete és a külvilág között mutatkozott. Természetes, hogy tapasztalat alapján nyáron hidegnek, télen pedig arány­lag melegnek volt észlelhető. Tompa Mihály is ilyen értelemben használta fel a „Lófő" című népregéjének színezéséhez: Derék nyárban itt vastag jégcsapot Fagyaszt mély barlangjában Szilice, És benne a lég télben lágymeleg. Vagy a Hármas kis-tükör így versel róla: Torna vármegyének igen szűk határa, Itt Szádvárból mehetsz hamar Tornállyára. Sze/icze barlangját szemléld meg próbára, Hol a víz télen, hév, jeges derek nyárba, A szomszédos ardóiak csúfolódóan „jég­­aszalónak" becézték, de azért elismerték, hogy „csudahely", mert mint mondták a szilicei jégbarlang éppen nyáron telik meg jéggel, míg télen üres. A Magyar Könyv-Ház 1796-os évfolyamá­ban Molnár János: Sólyomiak című cikké-' ben olvasható a szádelői és a szilicei bar­langról : „Torna vármegyében nevezetes a Vára és a közel lévő barlangja miatt. Abban, midőn a Husziták Magyar Országnak felső részében tartózkodnának, Sigmund, Albert, V. László, I. Mátyás Király idejében, ezen ellenségnek menedék helye vala. De legfőképen két bar­langja Torna Vármegyének emlékezetre fe­lette méltó: a Szádelöji tudniillik és a Szélit - zei. A Szádelöji barlang temérdek öblű az ürege, mellynek torka dél felöl nyílik, majd fél mérttföldnyire hosszú, s új torkon végződik, azon belseje sok tekervényes részeket foglal magába, azokban különféle állatok tsontjai és tserép darabok találkoznak. Talán midőn Sajó-vizénél, nem messze Torna határától. IV. Béla Király a Tatárságtól meg-veretett, sok Keresztyén oda vette magát, és ideiglen A SZILICEI-JÉGBARLANG A Torna—Gömöri-karszt (Slovenský kras) igen gazdag rendkívüli természeti alakula­tokban. A karsztvidék egyik legérdekesebb és legváltozatosabb része a Szilicei-fennsik. Találhatók itt mély szakadékok, mint a Ba­­razdalás, (179,8 méter mélységével Szlová­kia legmélyebb zsombolya), a Kis-Zsomboly­­lyal (142 m), a Bikkfa-Zsomboly (131 m), de ezeken kívül is lépten-nyomon találkozha­tunk kisebb-nagyobb üregekkel, barlangok­kal. Valamennyi között azonban mégis a Szilicei-jégbarlang számít a legnagyobb kü­lönlegességnek, mert 503 m tengerszint fe­letti fekvésénél fogva a világ legalacsonyab­ban található jégbarlangja. Ismertetésével már a legrégibb magyar barlangászai iroda­lom is foglalkozik. Keletkezésére vonatkozó­lag a 18. századtól kezdve különböző érde­kes felfogások alakultak ki egészen a mai tudományosan megalapozott elméletig. Le­írásomban sorrendben közlöm a kutatók magyarázatait a barlangról, kialakulásáról és a jég képződéséről. Bertalan Károly: Barlangkutatás Szilice környékén című könyvében írja, hogy Bél Mátyás, a neves geográfus hívta fel elsőként a figyelmet a jégbarlangra. A londoni Királyi 22

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom