A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-20 / 21. szám
DOK KB képes hetilapjától jöttem, s ö kedvesen, készségesen bólint, sajnálja, hogy nem hoztam Hetet mutatóba. Hozhattam volna, hiszen meggyőződhettem arról, hogy a poprádi újságárusok rendelik és árulják a Hetet. — Hány éves? — kérdezem az alelnöktől egészen váratlanul. — Ötvenhárom. — Szeretné ha idősebb lennék ? — mondja, mert észreveszi a meglepődésemet. — Szeretném, ha olyan idős lenne, mint maga a város! Nevet, és csóválgatja a íejét, aztán tekintete a messzi időkbe íéved. Amikor talán még Poprád nem is volt, helyén hatalmas erdő húzódott, amelyben a legkülönfélébb állatok éltek. Nagy urak jártak ide vadászni, s találkoztak itt a szegénységgel sokáig. Az alelnök szempillái megrezzennek, mintha azt mondanák, ne menjünk vissza annyira az időben, maradjunk inkább a város iparosodásánál, hiszen 1692-ben már papír-, 1892-ben pedig sörgyáráról tudunk; e század első éveiben nagy javítóüzem is épült, s hamarabb keltett volna említenem a Poprádot 1871-től érintő vasútvonalat. Városodásának következménye, hogy Szepsiszombatból (Spišská Sobota) ide költöznek a hivatalok, s Poprád 1927-ben már járási székhely. A város fölött égbe törő gránitormával a Lomnici-csúcs, alatta szállodák, szanatóriumok, gyógyfürdőhelyek, pompa és kényelem, hintók, személygépkocsik, autóbuszok, ahogy fejlődik a világ, urak, úriasszonyok, nagyságosok és -méltóságosok alvilág minden részébe!, s lent a városban a Poprád folyó partján és a fennsíkon mindenütt 'szegénység, a hajdani podolíni „kísértetek" nyomdokaiba az éhség, a nyomor, és a munkanélküliség réme lépett. Sztrájkok, munkáselbocsájtások a húszas években, a papírgyárban és a vasútnál és különösen a fűrésztelepen. A mérnök alelnök íróasztala egyik fiókjába nyúl és régi újságból olvassa: 1930. december 15-én háromszáz munkanélküli a járási hivatal elé vonul és munkát, kenyeret követel; 1932. február 10-én a proletariátus éhségmenetének a jelszava már határozott: le a burzsoáziával! Két évvel később Szepsiszombatban illegálisan nyomják és terjesztik a kommunista párt lapját (Spišská Pravda), s a Szlovák Nemzeti Felkelés idején is megmaradt Poprád a tátraalji vidék központjának, innen rajzanak szét a Jánošík, Csapajev és Magas-Tátra nevű partizáncsoport tagjai. Aztán jön a felszabadulás, új fejezet kezdődik a város életében. A Poprád azóta is északkeletnek folyik, áttör a Kárpátokon és a Dunajecbe ömlik, kanyarog erre-arra, viszi a Magas-Tátra vizét az északi tengerek felé, nincs annyira szabályozott medre, mint a háború utáni életnek, amely napjainkig e vidék gazdasági és kulturális központjává fejlesztette Poprádot. Vagongyára, Tatramat üzeme termékeivel költi a város jó hírét. Ipara, építészete, kereskedelmi és szolgáltató hálózata is jelentős, s mivel a város a Magas-Tátra egyik kiránduló központja is, az üzlethálózat fejlesztése tovább folyik, bővítik a kulturális és a sportélet lehetőségeit is, stb. Nemcsak az ide ránduló hazai és külföldi látogatók kedvéért teszik mindezt. A lakosság számának növekedése tekintetében Poprád nem csupán szlovákiai, de országos méretben is első. A Spišské Bystre-i születésű alelnökhöz Juraj Horák mérnök, a városi nemzeti bizottság fejlesztési osztályának vezetője jön be, és bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Évente jelentősen növekedik városunk lakosságának a száma — mondja a harminchat esztendős mérnök. — 1978- ban 36, 1985-ben 44 ezer lesz városunk lakosainak a száma. Kétezerben viszont már 63 000 poprádi lakossal számolunk. Elképzelheti, mekkora nálunk a lakásépítés üteme. Mondok egy példát. 1970-től 1978-ig 4540 lakásba költöztettünk családokat. — Honnan költöztetnek? — Helyből és a környékről. Poprádon azonban a szaporulat is szembetűnő. Beszéljenek megint a számok. 1945-ben 94, 1973-ban 594 és 1978-ban már 848 gyerek született Poprádon. Mindig születik valami új... És már nem a gyermekszaporulatra gondolok. Nézze meg a vasútállomás új épületét. Meglátja, menynyire a Magas-Tátra méltóságához illő! Vagy tekintse meg új szállodánkat a Gerlachot, területi kórházunkat. Vagy öt szakközépiskolánkat, kilencéves alapiskoláinkat, bölcsődéinket és óvodáinkat. Úgy teszek, mintha a kérésének tennék eleget. Gyorsan elköszönök. Belevetem magam a poprádi főutca forgatagába. A Magas-Tátra ormai már belevesznek az alkonyati Szürkületbe. A természet — ha csak egy éjszakára is — legfenségesebb ékességétől, a csúcsok látásától fosztja meg a vidék emberét Csodát is terem itt a föld. jut eszembe, amit a poprádi ember mondott. Tiszta, napfényes időben csodás látványt nyújtanak e föld emberének és minden ide érkezőnek a Magas-Tátra ormai. És sétám során még további csodával is találkozom. Žofia Strelkovánál, a Tatratour poprádi fiókjának vezetőjénél, aki azt mondja nekem: — Ha utazásról van szó, az itteni emberek többsége hátat fordít a Tátrának! Számukra a tenger és a síkság az érdekes... MÁCS JÓZSEF 13
