A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-20 / 21. szám

A Gsemadok életéből A jelened (gímesi) gyermekkórus. Vezényel Simek Viktor A zsérei vegyeskar az V. Kodály-napokon. Karnagya Simek Viktor A KÖZÖS MUNKA ÖRÖME Örömmel veszünk minden olyan törekvést, mely az amatör énekkarok fejlődését segíti. Nagyon örülünk, hogy a Hét hasábjain szót kaptunk e nemes cél érdekében. A Zobor Hangja vegyeskar karnagya va­gyok. Ez a vegyeskar csak egy évvel ezelőtt alakult a zsérei és a koloni vegyeskarok összevonásával. Mindkettő sikerekben gaz­dag tízéves tevékenységet tudhat maga mö­gött. A CSEMADOK helyi szervezete által fenn­tartott zsérei vegyeskar 1971 januárjában alakult mintegy hatvan taggal. Kétévi tevé­kenység után már eljutott a magyar énekka­rok országos találkozójára, a galántai Ko­­dály-napokra. A rendszeres és céltudatos munka meghozta gyümölcsét. Azóta az or­szágos fesztiváloknak állandó résztvevője. Több mint 150 fellépés van a kórus mögött. Ezek közül a legkedvesebbek közé tartozik a bratislavai és a budapesti szereplés. Kóru­sunknak olyan a művészi színvonala, hogy már kétszer megszerezte az aranykoszorús minősítést, legutóbb a zsűri elismerésével. A szintén a CSEMADOK helyi szervezet keretében működő koloni vegyeskar 1972- ben alakult Dunajszky Géza pedagógus ve­zetésével (a tagok létszáma akkor 30—40 között mozgott). A galántai Kodály-napokon ezüstkoszorús minősítést szerzett. Négy év­vel ezelőtt ennek a kórusnak a vezetését is én vettem át; 1981-ben megszerezte az aranykoszorús minősítést. A létszámemelés szükségessé tette, hogy a két énekkar eggyé alakuljon. A közös munka már az első esztendőben számos szép eredményt hozott, de ugyanakkor olyan nehézségek is felszínre kerültek, amelyeknek leküzdésére a jövőben nagyobb gondot kell fordítani. A problémák elsősorban egyes ta­goknak a kórushoz való viszonyulásából erednek. Még olyanok is csalódást okoztak, akiktől ezt a legkevésbé vártuk. Az összevo­nással létrehozott Zobor Hangja vegyeskar létszámát mintegy hatvan főre szerettük vol­na emelni. Feltételeztük, hogy sorainkat bő­vítik majd a környező zoboralji falvak közös éneklést kedvelő lakói is. De új tagok szerzé­se, valamint a kórus magvának megtartása faluhelyen nagyon nehéz és bonyolult fel­adat. Ennek okát abban látom, hogy a közös éneklés nem vált az emberek mindennapi szükségletévé, szabad idejük hasznos eltöl­tésének eszközévé. Inkább az anyagi javak megszerzése került előtérbe. Az ember esz­tétikai érzésének fejlesztése, jellemének fi­nomítása. sajnos, még napjainkban is háttér­be szorul. Megértem, hogy a próbák, a szereplések sok szabad időt vesznek el más szórakozási lehetőség rovására, de mind­ezért kárpótolnak a sikerek, amelyeket a kórus maga elé tűzött célok elérésével arat. Ezért érdemes küzdeni. Az embernek csak a jól végzett munkából lehet igazi öröme. So­kan közülünk nem tudatosítják a kultúra terjesztésének szükségességét, a nevelői hangversenyek jelentőségét a falun, ahol ütünk és dolgozunk. Ez a mi feladatunk, sőt kötelességünk, akkor is, ha nem mindig talál­kozunk megértéssel és elismeréssel. Serken­tené munkánkat, ha az illetékes szervek figyelemmel kísérnék működésünket, érté­kelnék elért eredményeinket, s ennek alapján támogatásban részesítenének. Jólesne né­hány elismerő, buzdító szó is, az egyéb segítségről nem is szólva, ami nem egy prob­lémánkat megoldaná. Tudatában vagyunk a velünk szemben tá­masztott követelményeknek. Szeretnénk, ha a kórus művészi színvonala megmaradna, sőt, ha tovább emelkedne. Röviden szeretnék szólni a jelened (gíme­si) gyermekkarról is, amelyet tizenkét évvel ezelőtt alapítottam. Rendszeresen és céltu­datosan dolgozunk. A kórus állandó résztve­vője a járási, kerületi, sőt az országos ren­dezvényeknek is, s az elért művészi színvo­nalért 1980-ban az érsekújvári gyermekkari találkozón aranykoszorús minősítést kapott. Jelenleg a kerületi versenyre készülünk. Az említett kórusok műsorán klasszikus cseh és szlovák kórusművek, valamint szoci­alista államok zeneszerzőinek művei, forra­dalmi dalok és népdalfeldolgozások szere­pelnek. A zoborvidéki néphez való szoros kap­csolatunkat. elismerésünket az általa kiala­kított népi kultúra iránti tiszteletünket igye­kezünk külsőleg is kifejezni azzal, hogy gyönyörű zoboralji népviseletben lépünk fel. SIMEK VIKTOR Archívumi felvételek IRODALMAT SZERETŐ FIATALOK A nagykürtösi (Veľký Krtíš) járásban a felnőtt magyar vers- és prózamondók járási verse­nyét Ipolynyéken (Viniča), a művelődési ott­hon színháztermében rendezték meg. A két kategóriában tizenhárom versenyző indult csupa tizen- és huszonévesek, pedig ez a verseny nemcsak a huszonéveseké. Nagyon hiányoltuk a lukanényei Szabóné és Klacsó Adrianna Siiankovics Magdolna Vidó József Bagdal Eszter Kotoráné Belák Rózsa Filip Mária 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom