A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-13 / 20. szám

Az egykori Új Könyvtár olvasóterme Berlin mindig a nagy ellentétek városa volt, ma is sok arca van: klasszikus és modern, szigorú és humoros, harcos és békés, könnyen felejtő és merészen emlékezte­tő. Nekem tetszik, mert csakis önmagá­hoz hasonlítható. Most emlékeztet, s jómagam Ny. I. Lapin tanulmánya alapján a vá­ros egykori diákja. Kari Marx nyomá­ban járva próbálom az eddiginél job­ban megismerni. Ugyanis, a fiatal Marxot, aki Trierben, szülővárosában érettségizett, a bonni egyetemről 1836 közepén az édesapja átíratta a berlini egyetemre, amely közismert volt szigoráról és diákjainak szabá­lyos életrendjéről. S az ifjú Kari Marx itt, ebben a városban lett érett férfi, filozófus, társadalmi harcos. Igaz, ami igaz: nehéz elképzelni Marxot, aki tanulva párviadalt vív a szellem óriásaival és szabad idejében szerelmes verseket ír. Ám nem lehe­tetlen. Próbáljuk meg! A tizennyolc éves ifjú Gottlieb Köh­ler halász és vendéglős Alt-Stralau 25. szám alatti házában lakott egy ideig. Azóta persze a házat lebontot­ták, helyén kis emlékligetet létesítet­tek. Közepén homokkőből készített emlékmű áll, rajta a csokornyakken­dős ifjú dombormívű profilja, aho­gyan a kortárs szobrász, Hans Kiess a fiatal Marxot elképzeli. Egyéni, sajá­tos módon. De nézzük meg az egykori diák tanulmányi feljegyzéseit, füzetbe gyűjtött szerelmes verseit. Ezeket, más korabeli kiadványokkal egye­temben, a Német Állami Könyvtár (Deutsche Staatsbibliothek), az egy­kori Új Könyvtár (Neue Bibliothek) ősnyomtatványtárában őrzik. Ez pe­dig az Unter den Lindenen, vagyis „A hársak alatt" elnevezésű úton talál­ható. Járt errefelé Marx? Minden bi­zonnyal. Ezt a barokk formájú épüle­tet ugyan később emelték, de helyén ott állt a ház, melynek földszinti he­lyiségeit királyi istállóként használ­ták, emeletén pedig a Tudományos Akadémia működött. Az Új Könyvtár szökőkúttal ékes, franciás díszudvarán megpihenek. Az Új Könyvtár szökőkúttal ékes, franciás díszudvara Az ősnyomtatványtár féltett kötete: a Marx szerkesztette Rdeinische Zeit­ung bekötött példányai K—4. pifc * $1 c u e WttifMriíUttfc politifd}-őlumi)»iifd)r 11 mir, retiflírt von WHWn«] Äarl VÖítfinV írftf* — ínituat tSSO. tiniben, C. JMumn, (Hcrnw. am bur ň éc P* Cfmmiflífii hn A C#. III*. feljegyzéseimet böngészem: Mit fon­tos megnézni ? Az egyik tárlóban nyolc tanulmányi füzet. Ahány, annyi szellemóriás, Arisztotelész, Spinoza, Leibniz, Hume és mások életművének vázlata. Ter­mészetesen, kritikai megjegyzések­kel. Három füzet, tele versekkel a „drága, örökké szeretett Jennynek", mert hiszen a későbbi, hű feleség, Jenny von Westphalen akkor már Marx titkos jegyese volt. Tandori De­zső lefordította ezeket a verseket, íme az egyiknek, talán a legszebbnek néhány sora: Minden versem panasz, hogy meg­értsed. Mindje a keblén hordozna téged. Hisz rólad vall minden szótagom, Te lobbansz fel minden dallamon. Igen, a dallamok ..., de Marx a bölcsész doktori címet is Berlinben szerezte meg. Vajon mi vall erről? Megtalálom? Megmutatják? Meglá­tom? Európa egyik legnagyobb könyvtá­ra a Deutsche Statsbibliothek, közel 5 millió kötet az állománya. Három­millió volt a háború éveiben, s ezeket bányákban helyezték biztonságba. Tizenegy olvasótermének egyikében máskor is szokás időnként bemutat­ni példányokat a legértékesebb ős­­nyomtatványok, kéziratok közül. Marx-év az idei a Német Demokrati­kus Köztársaságban, tehát nyilváno­san bemutatják a füzeteket, megnéz­hetem. És lám, itt látható Bachman pro­fesszornak, a jénai egyetem egyik akkori tanárának véleményezése a fiatal Marx disszertációjáról: „Egya­ránt tanúskodik szellemről, élesel­méjűségről és olvasottságról, ezért a jelöltet a doktori fokozatra kiválóan érdemesnek ítélem." Ennek alapján, 1841. április 15-én, vizsga nélkül meg is kapta a filozófia doktora cí­met. Érdekes és Marxszal kapcsolatos Bruno Bauernak Hegel tanítása című, 1842-ben Lipcsében kiadott könyve is, mert a szerző ebben mél­tatja a Doktorklub szerepét. Tizenki­lenc évesen, a berlini egyetem má­sodéves hallgatójaként Marx is a klub tagja volt. A bemutatón végig­kalauzoló dr. Manfred Stötzer ma­gyarázza : — Ez a Doktorklub nem volt for­mális tagsággal rendelkező, szabály­­szerű szervezet, inkább erős baráti és eszmei szálak, az ifjúhegeliánu­­sok ideológiai elképzelései fűzték össze tagjait. Akit befogadtak ma­guk közé, annak nem csekély tehet­séggel megáldottnak kellett lennie. Szokásos találkozóhelyük a kis Hip­­pel-kávéház volt (a második világhá­ború idején lebombázták). És persze 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom