A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-08 / 2. szám
• • ÜNNEPI BEMUTATÓ Sürgés-forgás volt jellemző a somorjai (Šamorln) Városi Művelődési Központra 1982. november 19-én. Megalakulásának ötödik évfordulója alkalmából ünnepi bemutató előadásra készült a CSEMADOK helyi szervezete és a Városi Művelődési Központ által fenntartott Csalié Népművészeti Együttese. Lassan megteltek a széksorok. A kíváncsi szülők, rokonok, jóbarátok, pártfogók és kultúrát szerető polgárok elfoglalták a helyeket. Megérkeztek a küldöttségek is, a városi és járási szervek, valamint a CSEMADOK KB képviselői. Felgördül a függöny, és folyamatosan pereg a jól szerkesztett látványos műsor. Szerkezetileg lényegében két elkülönülő részből áH. Az elsőben az együttes az elmúlt öt év kiemelkedő táncalkotásaiból mutat be egy csokorra valót. Végigvezeti a műsor a nézőt a Mátyusföldtől a Bodrogközig, sőt még Erdélybe is betekintést nyújt. A jelzett tájegységek olyan kiemelkedő tánctípusait vitte színpadra az együttes, amilyenek a Kiszehajtás és villő, a Sallai verbunk, a Vasvári táncok, a Három erdélyi tánc, a Szatmári csárdás és friss. A táncok közötti szüneteket Schuszter Éva szólóéneke és az együttes zenekar rának önálló számai töltötték ki. A szünet utáni második részben a Csalló új műsorával szerepelt, amelynek műfaji meghatározása az együttes szerint: „táncszínházi összeállítás a Csallóköz táncfolklór anyagából és szokásaiból". Az egyes számok: Kölyökkorom, Legényavatás, Somorjai koronára süt a nap (regrutakor és szerelem) valamint Menyasszony vőlegény, de szép mind a kettő. A műsor egységes forgatókönyv alapján készült. Négy koreográfus: Czingel László, Quittner János és a Valacsay-házaspár, valamint Ág Tibor zeneszerző munkája. Igyekeztek egységes keretbe foglalni az egyébként önálló produkciókat, kompozíciós részeket, ami jelentős részben sikerült is, de nem maradéktalanul. A mű érthetőbbé tétele feltétlenül igényli az egyes részek szorosabb egymáshoz kapcsolását, szerkezeti egymásba olvasztását. A narrátori szöveg ezt nem helyettesíti. Táncszínházi összeállításban a táncnak kell „beszélnie", minden más csak kiegészítő funkcióval bírhat. Műsorszerkesztési szempontból is szükség lenne az egyesítésre. így együtt látva az egészet, tűnt szembe az eltérés az egyes részek alkotói felfogásában. Zenei szempontból sem ártana a felülbírálás. A többször előforduló dallamok kicserélése és a más nagy alkotások révén országszerte közismertté vált dalok mellőzése előnyére válna a műsornak. Akik figyelemmel kísérik az együttes életét, tevékenységét — és sokan vagyunk ilyenek —, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Csalló szépen, folyamatosan fejlődik. Különösen a fiú táncosok szakmai tudása és az együttes színpadi megjelentetési készsége növekedett lényegesen. Harmonikus lett a mozgásuk, látszik, hogy élvezik a táncot. A táncosok rendszeres technikai képzése még javíthat ezen, de előadásuk már most is élményt nyújtó. Czingel László és Valacsay István táncrészlet-vezetők és koreográfusok munkája biztosítéka a tánckar további fejlődésének. A lányok éneklése már elfogadható. A továbbiakban pedig kiszűrhetők a főleg a lendületesebb táncolás közben, az éneklésükben jelentkező kisebbnagyobb hibák. Schuszter Évának, az együttes magánénekesének, énekpedagógusnak lesz még mit tennie ezen a téren. Ürge Mária zenekara üde színfoltja az együttesnek és egyben hazai néptáncmozgalmunknak. De előadás közben, hogy hihetőbbé, hatásosabbá váljon „paraszti" muzsikálásuk, mellőzniük kellene a kottát. Hiszen a táncosok is betanulják és fejben tartják az egész műsort. Az ilyen jellegű muzsikálásnál a kotta mankót jelent. Csak a műbe beépített művészeti ágak egységes megfogalmazása és tolmácsolása szülhet meggyőző alkotást. A fennállásának ötödik évfordulóját ünneplő Csalló mostani bemutatóját komoly munka előzte meg. Megosztott nagydíjat és a legjobb koreográfiáért járó díjat kaptak az 1982. évi Országos Népművészeti Fesztiválon, képviselték népművészeti hagyományainkat Svidníkben az ukrán nemzetiségi fesztiválon, Bratislavában a népművelési dolgozók országos konferenciáján, a gombaszögi Országos Kulturális Ünnepélyen és több alkalommal a szomszédos baráti Magyarországon. Műsoruk országszerte is közismertté válhatott, mert hiszen több alkalommal szerepeltek a Csehszlovák Televízió adásában. Rangsorolásuk is a rendszeres munka eredménye: alig múlt kétéves az együttes, amikor már az országos C kategóriába sorolták. Most, hogy már ötéves lett, meg kell ezt védenie, sőt feljebb is léphet. A jubileumi bemutató feljogosít e remény kifejezésére. TAKÁCS ANDRÁS
