A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-29 / 18. szám
Tudomány-technika_______ HAJSZÁLEREKEN MÚLIK Az orvost dolgokban járatlan ember számára a sebész és a sebészkés (szike) elválaszthatatlanok. E széles körben elterjedt vélekedéssel ellentétben azonban a sebész csak akkor veszi kezébe a szikét, ha sürgős beavatkozásra van szükség, vagy amikor nincs kíméletesebb gyógyítási mód. S ez érthető is, ha erre gondolunk: miért tenné ki a betegség miatt amúgy is legyengült szervezetet komoly indok híján egy ilyen nagy beavatkozásnak ? Az orvos — ha teheti — az úgynevezett gyógyító eljárásokkal próbálkozik. Ha pedig a gyógyszerek, a fürdő vagy a diéta nem hozzák meg a várt eredményt, a betegség típusától függően dönt a bonyolultabb beavatkozás mellett. Például elégtelen veseműködés esetén művesével tisztítják meg a beteg vérét a salakanyagtól. Csak mint végső megoldás jön szóba a műtét, legyen az csonkolás, helyreállítás vagy átültetés. E háromlépcsős szemlélet az érsebészetben, nevezetesen a kis és közepes nagyságú erek betegségeinek a gyógyításában is érvényesül. A gyógyításnak ez az ága a nagy erek sebészetével kezdődött. Ez magától értetődik, hiszen ha nincs valami rendben például a főverőérrel, vagy a belőle kiinduló erekkel, a beteg élete veszélyben van. No, meg könynyebb is a nagy ereket megoperálni, mert a perifériás véredények fala olyan vékony, hogy még egy képzett sebész sem szánja rá magát az ilyen erekkel való pepecselésre. A LAKATOS KÉSZÜLÉKE A nagy erek sebészetében az elmúlt évtizedekben nagy előrehaladás történt. De eljött az ideje annak is, hogy tovább lépjünk a perifériás erek gyógyításában. Tudniillik ezeknek az ereknek a betegségei sem ártalmatlanok. Különösen az érszűkület és az érelzáródás nem az, ami többnyire gyulladás vagy érelmeszesedés szövődménye.- Az érszűkület jobbára a láb ereinek a betegsége. Miért éppen a lábaké? Azért, mert egyfelől a szűkület létrejöttét a láb érhálózatának a felépítése elősegíti, másfelől a lábat érik a legnagyobb mechanikai és hőterhelések. De azon egyszerű oknál fogva is, hogy a szívtől meglehetősen távol levő testrészben kevéssé intenzív a véráramlás. Az érszűkületes lábat erős fájdalmak kínozhatják; az oxigén és a tápanyag hiánya miatt szövetelhalás, majd üszkösödés (gangréna) következhet be. Az élet megmentése érdekében túlságosan is gyakran kell amputálni a lábat: egészen a közelmúltig minden harmadik beteget az amputáció veszélye fenyegetett. És nemcsak az öregeket, hanem a középkorúakat, sőt a fiatalokat is. Ekképp e betegség orvoslásának a humánus szempontokon túl társadalmi jelentősége is van. A szervezet helyreállító, gyógyitóképessége figyelemre méltó, különösen akkor, ha segítünk is neki. Néha nincs okvetlenül szükség gyógyszerre; elegendő az orvosra hallgatva tartózkodni bizonyos dolgoktól. A tanácsokat azonban, sajnos, sokan nem fogadják meg. Holott az idejekorán felismert bajt — mint mondottuk — az esetek egy részében hagyományos gyógymóddal is lehet orvosolni. Vannak kitűnő gyógyszerek (heparin, aszpirin stb.), amelyek megakadályozzák a vérsejtek összetapadását, ezáltal csökkentik a trombózisveszélyt. Ha az érfalnak gyenge a tónusa (feszülése), épp ellenkezőleg — görcsoldókat kell szednie. De ezenkívül az is kívánatos, hogy leszokjék a dohányzásról, mert a dohányfüst maga is gyulladásos érszűkületet okozhat, arról nem is szólva, hogy jó néhány gyógyszer hatását lerontja az egyidejű füstölés. A gyógyszereket többnyire diétával, vitaminterápiával, fizikoterápiával és gyógytornával is kiegészítik. E gyógyeljárásoknak köszönhetően sok betegnek az állapota számottevően javul. Ha minden ilyen erőfeszítés eredménytelen marad, s bekövetkezik az érelzáródás, még mindig nem biztos, hogy műtétre van szükség. Az orvosok fegyvertárában fötlelhetők olyan eljárások, amelyekkel megkísértik a túlontúl szűk vagy elzáródott érszakaszt megmenteni. Az egyik ilyen eljárásnak egy telefon nagyságú, szivattyúként működő készülék a „lelke", amelyet műanyag cső köt össze a beteg érrel, közvetlenül oda juttatja a bonyolult összetételű gyógyszerkeveréket — méghozzá cseppenként — ahol hatnia kell. Több órán keresztül, néha egy egész napig tartják fenn az éren a megkívánt gyógyszerkoncentrációt, amely az ereket tágítva elősegíti a vérellátást, fokozza a szövetek életfolyamatait és csökkenti a fájdalmat. Ha a beavatkozás nem vezet is teljes gyógyulásra, lehetővé teszi, hogy az érműtétet kedvezőbb körülmények között végezzék. E készüléket egyébként egy ügyes kezű, ezermester lakatos készítette orvosai rajzai alapján. Rajta már mit sem segített, mert igen elhanyagolt betegséggel került be a klinikára, a készülék azonban megbízhatóan működik; šok embert mentett már meg a biztos rokkantságtól. Egy másik eljárást — a ballonkatéteres ártágítást — világszerte mind szélesebb körben alkalmazzák. Ennek az a lényege, hogy az elzáródott vagy beszűkült érbe egy olyan vékony katétert dugnak be, amelynek a végén egy parányi ballon van. A katéter bedugása közben a sebész nem is annyira a beteget, mint inkább a röntgenképemyőt figyeli, mert azon ellenőrzi, hogy éppen hol van a katéter vége. Amint eléri a beszűkült vagy az elzáródott érdarabot, a katéter végén levő rugalmas ballont felfújja, s az kitágítja az eret. A meginduló véráramlás a katéter eltávolítása után sem engedi az érfalakat összeesni, s elhárul az akadály a vér útjából. Ha a beteg egyidejűleg véralvadást gátló és görcsoldó szereket is kap, több esélye van a gyógyulásra. Azonban ez az eljárás sem mindenható; olykor nincs rá semmi garancia, hogy a véráramlás teljes mértékben helyreáll. Ilyenkor nincs más kiút, mint az érműtét. FÖLFEDEZTÉK A KÖLDÖKZSINÓRT A vérerek sebészetét méltán nevezhetjük mikrosebészetnek, mert számtalan esetben kell alig három-négy milliméter átmérőjű ereket megoperálni. Erre szabad szemmel nemigen vállalkozik még az egyébként éles szemű sebész sem. Milyen lehetőségek közül választhat az orvos? Ha az ér csak kis szakaszon záródott el, éráthidalást végeznek. Ilyenkor az ér két ép részét természetes érdarabbal vagy müérrel kötik össze. Bizonyos esetekben arra is lehetőség kínálkozik. hogy a károsodott érbelhártyát kimetsszék. De a műtétet nem okvetlenül az ereken kell végezni. Érgörcs esetén például gyakran a szimpatikus idegrendszert operálják meg; eltávolítják azokat az idegdúcokat, amelyek az érgörcsöt okozzák. Amint az erek kitágulnak, magától értetődően a véráramlás is helyreáll. A természetes vérerek beültetése — enyhébb, súlyosabb immunológiai problémákat okozhat, mert a szervezet védekezőrendszere felveszi a küzdelmet a „betolakodóval". (Az immunrendszer tudniillik nem aszerint fogad el avagy vet el egy idegen anyagot, hogy az hasznos-e az életünk megóvása szempontjából vagy nem.) A védekező reakciót csökkentendő, a sebészek olyan anyagok után kutatnak, amelyek nem provokálják az immunrendszert, sem a sejtes, sem a keringő ellenanyagos (antitestes) védekezést sem indítják meg. Vagy épp - hogy csak megindítják. Nos. van egy olyan élő szövet, az anya és a magzat testét összekötő köldökzsinór, amelynek az erei alig-alig váltanak ki immunreakciót. Első pillantásra úgy tetszik, hogy a köldökzsinór felhasználásának a gondolata kézenfekvő. Nem volt az; az érsebészek csak nemrég fedezték föl ezt a kitűnő, természet alkotta érpótló anyagot. De most már több helyütt is előszeretettel alkalmazzák. Például Belicsenko moszkvai professzor klinikáján közel negyven betegbe ültettek be köldökzsinór-érprotézist, jó eredménnyel: a protézis kilökődésének kockázata számottevően csökkent. A világon már több száz érbeteg él. akin egy ismeretlen újszülött köldökzsinórja segített. A köldökzsinór azért is eszményi érprotézisnak ígérkezik, mert könnyű a tartósítása. A szülés után feleslegessé váló köldökzsinórt kimossák, szondát vezetnek bele, hogy megőrizze az alakját, majd tartósítószerrel impregnálva tárolják. Amikor az ily módon konzervált érdarabra szükség van, élettani sóoldattal többször átmossák, ellenőrzik, hogy a fala sértetlen-e, s ha igen, nincs akadálya annak, hogy a beteg érrendszerébe illesszék. Minthogy a köldökzsinór ereinek az átmérője egyénenként változó, nemcsak a láb, hanem egyéb testrészek ereinek a pótlására is alkalmasak. Minden dolgot elkezdtek valahogy. Így volt ez ebben az esetben is. És mert a kezdet sikeres volt, reméljük, hogy a folytatása is az tesz. HAJSZÁLGERENDA AZ ÁRAMKÖRBEN így látja a pásztázó elektronmikroszkóp az amerikai General Electric új áramkörét 200-szoros nagyításban. A VLSI (nagy tömöritettségű) áramkör egyes áramköri pályái, tranzisztorai és más áramköri elemei mindössze egy mikron nagyságúak, ami ötvened része az emberi hajszál vastagságának. igazán érthető tehát, hogy gerendának látjuk az áramkörre fektetett hajszálat. A következő lépésben a kutatók a felére akarják csökkenteni az áramköri elemek jelenlegi méretét. ÖRKÖDÖ RÁDIÓ Használójának nyugodt álmán is őrködik az új nyugatnémet kvarcórás rádiókészülék. Nemcsak a beállított időpontban ébreszt, hanem akkor is, ha füstöt, tüzet, gázszivárgást észlel a lakásban. Elektronikus érzékelője azonnal riaszt, ha a lakásban tűz üt ki vagy szivárogni kezd a gáz, megelőzve ezzel, hogy használóját álmában érje a tűzvagy gázhalál. „ÖNZŐ” LÁMPÁCSKÁK Amíg nem hagyják cserben baktériumai, a világító halnak nem kell azon tűnődnie, hogyan gondoskodik majd fényes jövőjéről — véli a kaliforniai egyetem biológusa, Kenneth Nealson, aki azt kutatja, mi módon világítanak az óceánok egyes lakói. Kutatásai során kiderült, hogy ezek a halakkal szimbiózisban élő baktériumok nem tűrnek meg élőhelyükön, vagyis a gazdaállaton idegen mikroorganizmusokat, nem hajlandók osztozni a biztonságos otthont, táplálékot jelentő „albérleten". Valószínű, hogy a hal testében lennie kell valamiféle olyan anyagcsereterméknek, amely megakadályozza a baktériumtelepek megfertőzödését. Ha sikerülne rájönni az együttélés mechanizmusának részleteire, olyan biológiai törvényszerűségeknek is nyomára bukkanhatnánk, amelyek hasznosításával védőfalat állíthatnánk az ember és a kórokozók közé. 18
