A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-22 / 17. szám
Csak egy percre... Az élet olykor valóban fura véletleneket produ kél: a szlovákjai magyai nyelvű sajtó riportere én KOLEK RÓBERT. a/ Észak-Csehorszégban fekvő semilyi járás nép művelési központjának magyar nemzetiségű le mezlovasa — a morvaor szági Ostravában, a kör nyezetvédelmi kisfilmek fesztiválján találkozik. — Mi járatban vagy ebben a bányavárosban ? — A filmszemle szervező bizottsága és a kerületi népművelési központ révén meghívást kaptam: jöjjek el néhány napra s adjak műsort Ostrava ifjúsági klubjainak egyikében, ahol így a fesztivál időtartama alatt nekem kellett gondoskodnom arról, hogy a klub közönsége jó zenét halljon, jól szórakozzon. — Ha nem állnál jó lemezlovas hírében, aligha hívtak volna meg a vendégszereplésre... — Bizonyára így van, pedig zeneválogatás, hangulatteremtés dolgában nincs könnyű dolgom. A fiatalok általában hét-nyolc sikerszámot ismernek, a legszívesebben napról napra azoknak ritmusára táncolnának. Egy valamirevaló lemezlovas műsorát azonban legalább száz-százötven diszkószám alkotja, a közönség fogékonysága és hangulata szerint ebből válogatja napi műsorát. — A lemezlovas tulajdonképpen a fiatalok ízlésvilágát alakító népművelő. Ebben a tekintetben milyen tapasztalatokat gyűjtöttél Ostravában ? — Akárcsak az országban mindenütt, itt is a szombati nap a tényleges kikapcsolódásé. Ostrava közismerten bányásztelepülés, az emberek nagy része a bányákból és a kohóiparból él. A nehéz munka jellegéből adódóan kissé „nehezebbek" az emberek, ritkábban járnak el például eQY-egy szinielőadásra, előadóestre vagy egyéb kamaraelöadásokra. A diszkó ellenben kivétel, ide a kötetlenebb szórakozás révén a fáradtabb ember is szívesen eljön. — Úgy hírlik, a diszkóestek szervezésében, rendezésében több éves gyakorlatod van... — Nem szeretném, ha dicsekvésnek tűnne, de azt hiszem, nyugodtan elmondhatom, hogy az évek során eléggé nagy tapasztalatra tettem szert, hiszen csaknem hét esztendeje dolgozom lemezlovasként. Az esztendő végéig már most megvan a pontos időbeosztásom. — Véleményed szerint mi a leglényegesebb szempont a diszkómuzsika, a lemezlovasság „műfajában"? — A zenének, a szórakoztatásnak ebben a műfajában, szerintem, a személyi kontaktus különösen fontos. Ezért lényeges szempont, hogy a diszkóest vezetője a fiatalok érdeklődésének megfelelő programokat igyekezzen összeállítani. Jelenleg például a twist- és a rockkoncertek a legnépszerűbbek, az ügyes lemezlovas ebben a zenei stílusban akár mindennap teltházas műsort rendezhet. Ehhez természetesen ismerni kell a szakterminológiát, a különböző együtteseket és a műsoraik bemutatásával kapcsolatos lehetőségeket. — Bemutatkozásunkkor nem titkoltad magyar származásodat... — Nincs ezen titkolni való! Szüleimmel együtt, a negyvenes évek második felében kerültem Csehországba a Csallóközből. Édesapám üveggyári munkás lett, édesanyám adminisztrátor, úgyhogy az egész család új otthonra talált itt. Hatszemközt, családi körben ma is még magyarul társalgunk... (mik-) Fotó: Gyökeres — A lakosság mindennemű vízszükségletét a vízvezeték fogja kielégíteni. — jelentették ki látnoki módon az építők, amikor elkezdték a falusias jellegű városrész lebontásét és az új lakótelep építését. E látnoki képesség szerves részeként a fellelhető gyümölcs- és egyéb fával együtt aprólékos gonddal felszámolták az átépítendő terület minden kútját és egyéb korszerűtlen vizforrását Az építőknek igazuk lett. Legalábbis részben. Mert az újonnan épített korszerű városrész többemeletes lakóházainak vízvezeték-csapjaiból — ha nem is akármikor — tényleg lehet vizet inni. S ha itt-ott kiszáradnak is a csapok, az sem baj, mert ilyenkor élénkpiros tartálykocsikban hozzák a friss ivóvizet Ez egyébként a lakótelepen megbecsült társadalmi eseménynek számít. A lakók vidám évődések közepette vödrökben, csöbrökben, ibrikekben és lábasokban hordják szét a vizet a lakásokba, bőségesen meglocsolva a járdát lépcsőházat folyosót és persze az előszobát is. Ivóvíz tehát akár így. akár úgy, de van. De hol is lehet például autót mosni egy új lakótelepen, ahol az építők látnoki bölcsességgel minden kutat betemettek, de autómosót nem terveztek? Ez a tény agyontechnizált világunkban nergyon fontos kérdésnek mutatkozik. Különösen egy ilyen új lakótelepen, ahol a kocsik és kicsik párviadala mintha pillanatnyilag döntetlenre állna, de míg a kicsiket van miben füröszteni (már amikor), a kocsi „fürdetésével" a helyzet bonyolultabb. Még szerencse, hogy az ember valóban esendő lény. Valamelyik építő — az vesse rá az első követ, aki maga nem követ el mulasztást — kissé felületes munkát végzett: egyszerűen elfelejtette betömni az egyik kutat Ma már lehetetlen megtalálni a tett okát vagy a tettest de tény, hogy a kút telistele dobálva deszkadarabokkal, lécekkel meg egyéb limlommal, de megmaradt, mintegy hírmondójaként az eltűnt régi világnak. Egyúttal hirdetve azt is, hogy lesz hol autót mosni! A lakók kitörő örömmel fedezték fel az építői mulasztásnak ezt a kézzelfogható, s most jó! jövő bizonyítékát Befolyásos lakótársak elintézték, hogy a kutat betonlappal azonmód lefedték, s a vizet kékre festett kézi pumpával lehetett a mélyről a felszínre hozni a környékbeli gyerekek és kocsitulajdonosok nagy örömére. Különösen szombaton és vasárnap valósággal tobzódtak az autótulajdonosok a kút adta lehetőségekben. Sorban álltak a mosásra váró autók, akár a vasúti sommpó előtt. Nem csoda hál hogy a kút környékéről hamarosan eltűnt a zöld pázsit és szép olaj barna színt vett fel jó darabon a talaj. Ekkor lépett közbe valami túlbuzgó környezetvédelmi fantaszta és a pumpán messziről is jól olvasható pirosbetűs tábla jelent meg: Autót mosni tilos! A gépkocsitulajdonosok egy ideig meghökkenve és tanácstalanul nézegették a táblát, s az autók dédelgetése a kút körül egy darabig szünetelt. De nem sokáig, mert a pöfögő közúti alkalmatosságok aggódó gazdái lassanként, óvatosan kezdték áthágni a tilalmat Sőt valamelyik zivataros éjjel valaki a táblát is eltüntette és ment minden a régi kerékvágásban. De ez csak az első felvonás volt. Mert egy napon új tábla jelent meg erősen a pumpához csavarozva, s nem lehetett csak úgy egyszerűen eltávolítani. S a tilalom betartásának ellenőrzésével megbízták Ármin lakóbizalmit akiről köztudott, hogy igen következetes és szigorú ember. A feladata az volt hogy elhessegesse a kút környékéről a „rámenős" autósokat, s a még annál is rámenősebbeket azon mód bírságolásra is javasolja. Már úgy tűnt, hogy a szigorított rendszabályok megfékezték a környezetromboló motorosokat, mert jó ideig csak a gyerekek hancúroztak a kút környékén. Egy szombat hajnalban azonban egyszerűen szertefoszlott ez a hiú remény. Ármin lakóbizalminak még az ágyban heverészve úgy tűnt mintha a kút pumpájának jellegzetes nyikorgását hallotta volna. S miután a nyikorgás másodszor, sőt harmadszor is megismétlődött, az ablakhoz ment s nyomban felment benne is a pumpa. A kút mellett a harmadik emeleti Kiss lakótárs pumpálta nagy sietséggel a vizet ütött-kopott Skodájára s időnként úgy tekingetett körül, mint akit nagy veszély fenyeget. Fenyegette is, mert Ármin lakóbizalmi nadrágot rántott magára és majdnem nyakát szegve rohant le a lépcsőkön. — Hallja Kiss, maga nem tud olvasni? — ripakodott a megszeppent kocsimosóra. —■ Olvasni tudok, de attól nem tisztul meg a kocsim, — próbálta a szomszéd szellemességgel elütni a dolgot — Kiss, maga nekem itt ne sziporkázzon! Gyújtsa be azt a galambdúcot és nyomás innen minél messzebbre, ha büntetés nélkül akarja megúszni az ügyet! Kiss szomszéd vitatkozni próbált, de belátta, hogy Ármin lakóbizalmi hajthatatlan, dühösen rakta tehát össze kocsimosó alkalmatosságait, s elpöfögött a helyszínről. Ármin lakóbizalmi elégedetten ballagott fel első emeleti lakásába s bújt vissza a hitvesi ágyba. Talán szundított is egy keveset, amikor ismét a kútpumpa nyikorgása riasztotta. Úgy ugrott ki az ágyból, mintha vipera bújt volna be a paplan alá. Az ablakon kinézve látta, hogy a kút mellett az ötödik emeleten lakó tanár, Novák úr készül új Ladája kicicomázásához Ismét leviharzott hát a lépcsőn, hogy érvényesítse törvényadta jogait , — Nézze, tanár úr, a szabály mindenkire vonatkozik. Ott a tábla, amely szerint itt tilos autót mosni, tessék respektálni! — szólt szelíd hangon, mert Novák tudvalevőleg igen finom modorú ember volt és a kemény hangnemet nem tartotta vele szemben megfelelőnek. Novák ismerte a törvényt. Begyújtotta a Ladát és nagy bocsánatkérések közepette távozott Ármin lakóbizalmi a következő félórában még vagy három alkalommal volt kénytelen elhessegetni a fegyelmezetlen kocsimosókat, kit szépen, kit keményebb szóval. Meglehetősen ki is merült már a lépcsőn való fel- és lejárkálásban. Leült hát a konyhában és éppen kortyolgatni kezdte a délelőtti első üveg sörét, amikor ismét nyikorogni kezdett a kút pumpája. Az asztalra csapta a sörösüveget és az ablakhoz rohant Akárki is legyen a legújabb szabálysértő, ennek a helyzetnek véget kell vetni, az ördögbe is! Hát ezek a lakók nem értik, hogy ha egyszer nem szabad a kút mellett autót mosni, akkor miért akarnak ott minden ámn autót mosni. — Az én türelmemnek is van határa. — szólt oda a konyhában foglalatoskodó feleségének, — ez most megkapja a magáét azt én mondom... — Ki az? — érdeklődött közömbös hangon az asszony. — Bánom is én, akárki... Úgy látom, az a dagadt pasas a másodikról, akinek az a fehér Fordja van. Az az új lakó. A felesége is az ablakhoz lépett S nyomban vissza is ugrott, mintha kígyóra lépett volna. — Ármin... Te napszúrást kaptál! Te arra az emberre azt mondod, hogy dagadt pasas...! Megáll az ész! Tudod ki az? — Nem tudom, de nem is érdekel. Rendnek kell lenni és ez őrá is vonatkozik. Nekem minden ember egyforma! — dühöngött Ármin lakóbizalmi, emígy is bizonygatva demokratikus elveit. A felesége megdöbbenten csapta össze a kezét — Hát ez az! Ez vagy te. A te számodra a Tibikénk főnöke egy dagadt pasas. Az a valaki, akitől egyetlen fiunk, a Tibikénk sorsa, előmenetele, a karrierje függ, annak te meg akarod mondani a magadét! Hát te aztán egy észkombájn vagy. Te egy szuper apa vagy, mondhatom. S pont most akarsz vele ujjat húzni, amikor Tibikénket külföldi tanulmányútra akarják küldeni, s éppen ettől a „dagadt pasastól" függ, hogy kiküldik-e... Ármin lakóbizalmi meghökkenve nézett a feleségére, majd a Ford körül serénykedő „dagadt pasasra". Hm... A helyzet tényleg kissé bonyolult. De tenni kell valamit, már csak a többi lakó kedvéért is... Hosszasan töprengve nézte az ablaküvegen keresztül a fordos szomszédot, majd bizonytalan hangon megszólalt: — Akkor én most lemegyek és megkérem a szomszédot, hogy menjen a kocsival valahová, ahol nyugodtan megmoshatja ... Az asszony dühösen letorkolta: — Hát persze, te nagyokos, majd félig megmosott kocsival fog futkosni a városban a te kedvedért, — megvető pillantást vetve tanácstalanul topogó életpárjára. — Hát akkor mit tegyek ? — tárta szét a karjait Ármin lakóbizalmi. — Mit tudom én ? Menj le hozzá és útközben majd csak eszedbe jut valami. De vigyázz! A Tibiké sorsa a kezedben van, nehogy szamárságot csinálj! — intette fenyegető hangon a felesége. Úgy ballagott le a lépcsőn, — mintha foghúzásra indult volna. A felesége az ablakból nézte, amint megállott a Tibiké főnöke mellett, valamit beszéltek, mosolyogva, szívélyesen. Az asszony fent a lakásban nem értette miről, csak annyit látott, hogy Ármin lakóbizalmi rövid topogás után kézbe veszi az egyik sárga müanyagvödröt, energikus mozdulatokkal telepumpálja vízzel és az egészet a fehér Fordra zúdítja. Aztán újra kezdi az egészet, és locsol, locsol, locsol,... a kocsi úgy ragyog, mintha akkor hozták volna te a futószalagról. Agócs Vilmos 22
