A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-08 / 2. szám
• Brüsszel üzleti negyedének zsibongó sétálóutcáját, a Rue Neuve-t járom. Az ősznek egyik biztos jele, hogy a kirakatok transzparensei az árleszállításokat hirdetik, vagy netán a végkiárusítást és az üzlet felszámolását, ami nem is olyan ritka. A cipőt, ruhát, rádiót sok helyen majdnem féláron kínálják, de így sem tolonganak a vevők. Az Innovation nagyáruház pénztáránál blokkoló alkalmazott azt mondja, hogy már hónapok óta nem jön be az előirányzott bevétel. Az embereknek kevesebb a pénzük és ugyanazért a bérért többet kell dolgozniuk, de kevesebbet vásárolhatnak érte. Fél Európa országaiból jött turisták özöne, franciák, angolok, németek, olaszok s mindenfajta más náció, de látok ebben az emberáradatban japán kereskedőt, burnuszos arabot és jócskán vendégmunkásokat is, akiknek azelőtt örültek, mert elvégeztek minden nehéz vagy piszkos munkát, de most a gazdasági válság és a velejáró munkanélküliség idején nem tudják, hogy mit kezdjenek velük. Nagyszakállú grafikus a járda aszfaltjára pingál színes krétarajzokat s mellettük ott olvasom a keze írását: „Támogatásukat kérem a vasúti jegy árához, hogy elutazhassak." A harmincemeletes csupaüveg felhőkarcolók tövében valahonnan a tömegből fényesre pucolt szürke csacsi bújik elő, hátán kétoldalt fűzfavessző kosárban levendula illatozik, gazdája francia—holland tájszólással hangosan kínálja portékáját. Arrébb egy diákféle szemüveges fiatalember gitárkísérettel énekel, s a járókelők aprópénzt dobálnak hangszerének lábánál fekvő tokjába, a világváros csillogó üzleteinek, fényes palotáinak, felhőkarcolóinak ellenpólusaként. Belgiumot a nyugati fejlett tőkésoi;szágok között tartják számon. Azt mondják, hogy a belgák ügyes kereskedők, s így leegyszerűsítve azt hihetné az ember, hogy ezért választották Brüszszelt az Európai Gazdasági Közösség székhelyéül. Amikor pedig de Gaulle tábornok kitette a NATO főparancsnokságának a szűrét Párizsból, ide helyezték át e szervezet székhelyét. Brüsszelben nincs lakásínség, de ez nem jelenti azt, hogy az emberek ne laknának szükséglakásokban. Az üvegfalú irodaházak némelyike a földszinttől a legfelső emeletig teljesen üres, mert a vállalatok képtelenek fizetni a méregdrága bérleti díjat. A belga építészet régi hagyományait szerte a városban lépten-nyomon bizonyítják a szebbnél szebb épületek. A városképben ügyesen ötvöződik a régi, az újjal. Meglepően szép építészeti megoldásokat mutat a City 2 városrész, akár a föld felszínén, akár vagy három emeletnyire a föld alatt. Találhatók itt szupermarketek és filmszínházak, fodrász- és divatszalonok, metróállomások, egyszóval minden. Az embernek beleszédül a feje a mozgólépcsőkön özönlő emberáradatba. A sok márvány, üveg és alumínium díszítés mellé be csempésztek az építészek egy kis tér mészetet csobogó formájában az átriumszerű díszkertben, ahonnan üvegfalú lift viszi fel azokat, akik nem szeretik a mozgólépcsőt. Az utcán lépten-nyomon kínálják a frissen sült hasábburgonyát, amelyet frits-nek neveznek és 30 frankért papírtasakban nyújtanak át a vevőnek. így nincs is abban semmi különös, hogy az egyik kezemben frits-vel, a másikban pedig a város térképével igyekszem megtalálni a Grand place-t, a Főteret, amelyet Victor Hugo a világ legszebb terének nevezett. Valóban lenyűgözően szép. Leírására nem is merek vállalkozni, sőt azt sem tudom eldönteni, hogy nappal szebb-e, amikor a díszes paloták tövében a virágárusok standján ezer színben virít a sok virág, vagy este, amikor csillogó reflektorfényben ragyognak az épületek kőből faragott és gazdagon aranyozott díszei. Valósággal kilép az est sötétjéből a világnak ez az építészeti remeke, amely díszesebb a legfinomabb brüsszeli csipkénél, akár a városházát nézem, mint Belgium gótikus építészetének legszebb alkotását, vagy a vele szemközti Maison du Roi-t, a király házát. Ezekkel összhangban zárják le a teret a többi paloták mint a Mérlegház, a Serfőzők háza vagy a brabanti hercegek palotája. A térről hangulatos utcák ágaznak szerte, mindegyike külön élményt, látnivalót nyújt. Hangulatos vacsorázóhelyek sorakoznak egymás mellett. A vendéglők teraszai kilépnek a járdára, s itt tálalják a vendég és a járókelők elé a sült pecsenyét, halat, csigát, kagylót, langusztát és egyéb kitűnő falatokat. Valamennyi kisvendéglő esti fényével, hangulatával, vendégeivel utánozhatatlanul a világnak csak ebben a csücskében látható. Alaposan elfáradva jutok el Brüsszel egyik szimbólumához, a pisilő kisfiú, a Mannequin kis bájos bronzszobrához. A pucér fiúcskát erkölcscsőszök minden időkben igyekeztek felöltöztetni, s így jókora ruhatár jött össze, a kereken 300 ruha között található XVIII. századi márki díszöltözék, labdarúgómez, katonai egyenruha, postásuniformis vagy éppenséggel hófehér szakácsruha. A szuvenírboltok ezrével kínálják a szobor kicsinyített mását. Egyébként a szobor eredetéről legalább annyi legenda kering, amennyi a ruhája, s így világhíre miatt nem csoda, hogy már jónéhányszor el akarták lopni a talapzatáról. Könyvet lehetne írni Brüsszel képtárairól, múzeumairól, szállodáiról, amelyekből legalább százötvenet tartanak nyilván. Akad köztük harmincemeletes is, melyeknek alagsorában az unatkozó szállóvendég megnézheti a tengeri akváriumot s ezután a földszinttől a harmadik emeletig üzleteket, különböző szalonokat, éttermeket, kaszinót, játéktermeket és egyéb szórakozóhelyeket talál. Persze az emberekről is szót kell ejteni. A belgák általában szorgalmasak, takarékosak, pontosak, megbecsülik a turistát, mert pénzt hoznak az országba, de nem hajbókolnak előtte, legyen az akármilyen gazdag. DUSEK IMRE A szerző felvételei Emberi sorsok TANÁCSKÉRÉS, TANÁCSADÁS-TELEFONON ... Öngyilkosságot kísérelt meg egy tizenötéves fiú, aki az utca túlsó végén lakó, három évvel idősebb lányba volt fülig szerelmes. Miután megmentették az életét, a gyermekpszichológiai klinikán szakorvos beszélt vele problémáiról. Részlet a felnőttkor küszöbére ért kamasz és a pszichiáter párbeszédéből : „Az a lány volt az egyetlen, akivel mindig becsületesen kibeszélhettem magam. Később tulajdonképpen feleségül akartam venni, csakhogy ö éretlen kisfiút látott bennem. És amikor rájöttem, hogy udvarlója van .. „Szüléiddel miért nem beszélgettél a gondjairól ?" „A szüléimét velem kapcsolatban csak az iskolai jegyek érdeklik, szerintük minden más társalgás fölösleges. Anyám gyakran ideges, mindent azzal intéz el, hogy szeretné, ha csak olyan gondjai lennének, mint nekem; az apámnak pedig egyáltalában semmire sincs ideje. Mi most ugyanis házat építünk. A szüleim így vagy az építkezésen dolgoznak, vagy pénzt keresnek, hogy teljen az építkezésre ..." A fiú nyíltan, őszintén beszél, s közben nincs is tudatában, hogy tulajdonképpen „vádat emelt" szülei ellen, akik nem értik meg gondjait és fel sem ismerték azt a kritikus időszakot, amikor fiukban egy világ omlott össze. Talán ha a srácnak élete kritikus pillanatában eszébe jut, hogy föltárcsázza a 434 34-es bratislavai telefonszámot, akkor nem követi el ezt a meggondolatlan öngyilkossági kísérletet. Ezen a számon ugyanis 1982 júliusa óta a BIZALOMVONAL jelentkezik. § § 5 A válságos lelkiállapotba jutott emberek megsegítésére létesült századunk elején New York-ban az első telefon-segélyszolgálat. Napjainkban viszont már csupán az európai országokban körülbelül négyszáz hasonló céllal létrehozott telefonvonal működik. Közülük tizennégy hazánkban. Dr. Jarmila Payerová, a bratislavai Bizalomvonal vezetője: „A telefon-segéjyszolgálat első vonala nálunk 1964-ben Prágában létesült, egy évvel később Brnóban, majd több kisebb városban is avattak egy-egy újabb bizalomvonalat. Bratislavában csak tavaly nyáron sikerült megvalósítani ez irányú terveinket. A nemzetközi telefon-segélyszolgálat szervezeti feltételeinek megfelelően ügyeletünk megszakítás nélkül, huszonnégy órán át, ünnep- és hétköznapokon állandó segélynyújtásra kész. Munkatársaink megbízható, megfelelő pszichoterápiái gyakorlattal rendelkező szakemberek. Hívófeleink ügyeit teljes titoktartással kezeljük, és klienseink a hívást követő esetleges személyes kontaktus felvételekor is tökéletes anonimitást élveznek. Reggeltől délutánig három ügyeletes; szociális nővér, szociológus és pszichológus jelentkezik a híváspkra; a kora esti órákban szaktanácsadók; jogászok, házassági tanácsadók dolgozói és szexológusok váltják fel őket. A hívásokat, jellegüknek megfelelően, különböző csoportokba soroljuk. Legtöbben házassági és partneri kapcsolataikban fölmerülő gondok megoldásához kémek segítséget, sokan vannak, akik j számukra megoldhatatlannak tünö lelki válságaik, boldogtalan szerelmeik vélt vagy valós okát osztják meg velünk, de gyakorta adunk választ különböző jogi és szexuális eredetű kérdésekben. Nagyon eltérő a beszélgetések időtartama is. Előfordul néha, hogy ötven-hatvan perces beszélgetésünk is van, mások viszont csupán néhány mondatnyi útbaigazítást kérnek. A beérkező hívások túlnyomó többsége helyi, azaz bratislavai, de voltak már breznói, bánovcei, trenčíni, hriňovái, nyitrai, érsekújvári és más vidéki hívásaink is." § § § A serdülő fiatalok leggyakrabban iskolai problémákkal fordulnak a Bizalomvonal tanácsadói szolgálatához, de az ő korukban sem ritkaság a boldogtalan szerelem, a depresszió és a szexuális probléma. Vannak olyan fiatalok is, akik akkor nyúlnak a telefonkagyló után, ha összeütközésbe kerülnek a szüleikkel; esetleg az az érzésük, hogy otthon nem értik meg őket, vagy igazságtalanok, túl szigorúak hozzájuk. A tizenéves fiatalok gyakran szenvednek olyan esetben is, ha a szülők feldúlt házaséletben élnek. A tanácsadás, segítségnyújtás módja különböző. Többnyire elég a telefonbeszélgetés, néha azonban személyes kontaktusra és pszichoterápiára van szükség. A bratislavai telefon-segélyszolgálatnak nincs önálló klinikai részlege, ezért a sürgős esetekben az Egyetemi Kórház pszichiátriai klinikája segíti ki a Bizalomvonal szakembereit. Előfordul, hogy ugyanaz a személy többször is hív egyazon probléma miatt. Általában olyan esetben, ha arra kíváncsi: vajon másodszorra is ugyanazt a tanácsot kapja-e, esetleg több szakember véleményét kívánja megismerni... A hivófelek többnyire nők, akik érzékenyebbek a magánjellegű problémákkal szemben és nehezebben is védekeznek ellenük. § § § Megberren a telefon. Az orvosnő, a Bizalomvonal ötvenkét munkatársának szolgálatos ügyeletese, fölveszi a kagylót. A vonal túlsó végén egy kétségbeesett női hang arról panaszkodik, hogy a téli szemesztert lezáró vizsgaidőszak két első szigorlatát nem sikerült letennie, de ami ennél is rosszabb; otthon kitört emiatt a családi botrány. Az orvosnő megfontolt, higgadt érvekkel győzi meg a kétségbeesett lányt arról, hogy egykét szünnap beiktatásával igyekezzen levezetni feszültségét, aztán összpontosítsa minden erejét a soronkövetkezö vizsgára. Ha azt sikerül letennie, akkor majd megnyugszik, visszakapja önbizalmát és a tavaszi javítóvizsgák időszakában könnyebben pótolhatja lemaradását. Igen, igen, mondja az orvosnő, ha valaki kicsúszik elképzelt tanulmányi tervéből, de semmi esetre sem olyan tragédia, amiért érdemes lenne rögtön a legrosszabbra gondolni! És a türelmetlen szülök is megnyugszanak majd, ha látni fogják, hogy a két elégtelen pusztán félrecsúszás volt. Néhány hónap múlva pedig az egész család együtt fog derülni az eseten ... § § § A kagyló visszakerül helyére, de alig váltunk néhány szót a telefon-segélyszolgálat ügyeletesével, máris újra megcsörren a készülék. És aztán újra meg újra. Havonta átlagosan, ezernél több hívás érkezik a 434 34-es bratislavai telefonszámra, ahol — indokolt esetben — sohasem ismerik a téves kapcsolás fogalmát. 17
