A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-22 / 17. szám
A Csemadok életéből „UTAK" (Gondolatok és tűnődések egy bemutató kapcsán) Jelentős kulturális eseménynek lehettünk szem- és fültanúi március elején a komáromi Szakszervezetek Házában. Új önálló műsorát mutatta be az intézmény Hajós Táncegyüttese. Az együttes a Szakszervezetek Háza védnökségével 1979-ben alakult. Rövid egy év alatt betanulta első műsorát, amellyel 1980-ban megszerezte az országos „C" kategóriába sorolást, majd 1982-ben elnyerte a zselizi Országos Népművészeti Fesztivál nagydíját. Most pedig a kategória megvédésére új műsorral kedveskedik a közönségnek. Kérdezhetné valaki, nem sok-e ez egy amatőr táncegyüttesnek, nem sok-e háromévente új műsorral jelentkezni? Több kategorizált együttes munkáját szem előtt tartva, erre a kérdésre egyértelműen nemmel kell válaszolnunk. Persze ahhoz, hogy ez a válasz ilyen egyértelmű lehessen, sok minden szükséges. Nézzük konkrétan a Hajós esetében: 1. Olyan fenntartó szerv égisze alatt működik, amely megteremti a művészi munkához szükséges feltételeket. A komáromi Szakszervezetek Háza rendelkezik anyagi bázissal, megfelelő próbatermekkel, szervezői apparátussal, és igényli a magyar nemzetiségi népi kultúra magas szintű művelését. Természetesnek tartja ezt, hiszen a szakszervezetek komáromi tagságának nemzetiségi összetételéből ez automatikusan következik. A párt nemzetiségi politikájából pedig általánosan. A fenntartó szervnek sikerült legyőzni az együttes szervezésekor a kezdeti nehézségeket, és ma már saját költségvetéséből biztosítja az együttes fenntartását. 2. Az együttes olyan városban működik, ahol a közönség igényli munkáját. Komárom 6 galom élvonalába küzdötte fel magát, alkotói hozzáállásával a mozgalom irányának egyik meghatározójává lett. Ezt az eddig elmondottakon'kívül a koreográfus sokrétű érdeklődési köre is jelentősen befolyásolja. Nemcsak koreografál, de a színpadon is jelen van táncosként, énekesként, régi népi hangszerek (tekerőlant, duda, furulya, tökcitera stb.) megszólaltatójaként. Személyes példamutatásával gyakorol hatást az egyes csoportokra: a tánckarra, a zenészekre, a szólóénekesekre. Ez óriási erő — sok mindenben követésre méltó, de veszélyes is — mértéktelen adagolása károsan hathat. Az együttes további nagy erénye a magas fokú színpadi fegyelem. Tükrözte ezt a fegyelmet az egyszerű, de stílusában eredeti viselet, az öltözködés igényessége, a fejdísz, a haj, a lábbeli stb. gondos rendben tartása, a tánckar szépen kidolgozott erőteljes éneklése, a táncfigurák személyekre szólóan pontos megfogalmazása és előadása, a színpadi térformák pontos betartása stb. Műsoruk címe: Utak. Tág teret engedő fogalom. A szerző, a műsor rendezője élt is a lehetőséggel. Térbelileg is nagy területet ölelt fel, a Csallóköztől a Dunántúlon, az Ipolymentén és Szatmáron keresztül eljut egészen Erdélybe. Kacskaringós „utakat" járt be. Ez nem biztos, hogy hasznára vált műsoruknak — legalábbis sok együttes aligha tud élni ezzel a szerkesztési móddal. Részükre is voltak buktatói — a táncok külső megjelenítésében képtelenek voltak követni a „vándorlást'.' Utak, bolyongások, a Szarvassá vált fiúk regétől a Szálkái táncokig, a Csallóköztől a Székelyföldig. Érintkezések, személyi élmények — egy néptáncműsorban közkinccsé téve. Elfogadjuk, mert szép volt, mert igaz volt, a táncosok, a zenészek, az énekesek, a technikusok, a szervezők és a vezetők jó összefogásából született előadás. Önmagukat adták, önzetlenül. TAKÁCS ANDRÁS mindig a kultúrát szerető és művelő városok közé tartozott. Több középiskola működik a városban, jelentős ipari létesítményei vannak, s a harmincötezres lakosság is jó „háttérbázist” jelent az együttesnek. Van honnan tagságát toborozza, és van közönség, amelynek számára előadásait rendezze. A mostani műsorra is telt ház volt kíváncsi. Az együttes rövid négy év alatt jó névre tett szert. A táncház-mozgalom éppen náluk honosodott meg elsőként hazánkban. Igazában ők voltak a kezdeményezők. Ez azt jelenti, hogy az együttes tagságán kívül mindenki — aki a néptáncot szereti eljárhat közéjük és el is jár. A táncházban az érdeklődők szórakozásképpen tanulják meg a táncokat. Élmény minden velük eltöltött este. Ez aztán kedvező kihatással van a tagtoborzásra, és a közönségszervezésre is. Ezt a kölcsönösséget időben felismerte az együttes vezetősége, és sok mindent tesz azért, hogy hatásában fokozza. A kultúrával foglalkozók tudják, hogy a társadalmi igény nem elvont fogalom, nem olyan valami, ami magától jön, hanem olyan jelenség, amelynek a feltételeit a társadalom politikai élete teremti meg, de ezt tartalommal — esetünkben — magának az együttesnek kell megtöltenie: jó előadásokkal, vonzó társadalmi élettel, egymás iránti igényes barátsággal, stb. A Hajós Táncegyüttes rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. 3. Az együttes olyan vezetővel rendelkezik, aki megfelelően felkészült, a szakma művelésére, illetve rendelkezik azzal az akarati többlettel, amely az állandó tanuláshoz, az önműveléshez szükséges. Katona István az együttes művészeti vezetője és koreográfusa szerelmese a néptáncnak és a népművészetnek általában. Táncosként indult. A fülekpüspöki Palóc Táncegyüttesben tette meg az első lépéseket, abban az időben, amikor a Palóc egy év alatt berobbant a hazai magyar táncmozgalom élvonalába. Utána Pest következett: az Állami Balettintézet és az Állami Népi Együttes. Hazatérte után Kassán megszervezi a Regős Táncegyüttest, amellyel egy év felkészülés után eljut a Zselizi Országos Népművészeti Fesztiválra. Utána családostul Komáromba költözött. A tánc szeretete mellett az eredeti néptánc, -szokás és -zene megismerésének a vágya is jellemzi Katona Istvánt. Ez olyan tulajdonság, amely előfeltétele a jó munkának. Együttesének műsorán ez teljes egészében visszatükröződött. A műsort a maga gyűjtötte néptánc, -dal, -viselet és szokáshagyomány anyagából építette fel. Maga mondja a műsorlap előszavában „Az első színházi bemutatónk alkalmával... a cél az autenticitás ... a megismerés és az újrafelfedezés volt. Most.. . számunkra már az érzelmek motíválója, az okokat kiváltó valós okok váltak fontossá." Ez minőségi továbblépést jelent alkotói hozzáállásában. Mostani műsoruk ezt is tükrözte. Megőrizve népzene- és néptánchagyomány „anyanyelvi" tisztaságát, kereste az „érzelmek motíválóját kiváltó valós okokat". Például a Szántottam gyöpöt (madari tavaszi női bújós és sortánc), vagy a Seprüs és kanászos (búcsi, kérrjéndi és nagykeszi eszközös táncok) című alkotásban. Különösen az utóbbiban tükröződött ez erősen. Három férfi, háromfajta eszköz (cirokseprő, nyelesseprő, kanászbot) és három egyéniség. Az eszköz használata meghatározta ennek tartásmódját. a táncolási stílust, megadta a másik csoporttal szembeni „társadalmi rangot". Természetesen idáig — az ilyen fokú mélységekig, ábrázolási módig csak az anyag alapos ismerete útján lehet eljutni. Itt a táncolni tudás önmagában még nem elegendő. Az adott terület gazdag néprajzi anyagát alaposan ismerni kell, ennek az eredménye a mozdulat tudatos megformálása. A Hajós Táncegyüttes munkájával a moz
