A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-08 / 15. szám

„ÉN VAGYOK BÁNK...!" (Százötven évvel ezelőtt mutatták be Katona József drámáját) Az 1830-as évek elején Kassa a közepes nagyságrendű városok közé tartozott. A város német, szlovák és magyar lakosságá­ból nem a magyarok adják a többséget; a köznép jobbára szlovák, a polgárság és a nemesség társalgási nyelve pedig a német. És éppen ez a három nyelvű közeg adott otthont 1829 és 1833 között Magyarország legkiválóbb szinésztruppjának. A Csáky Tiva­dar által irányított társulat tagjainak szinte mindegyike a magyar játékszín történetének állócsillaga, a magyar vándorszínészet le­gendás hírű alakja. Éppen ezért aligha vélet­len, hogy az 1833-ban alakult budai Vár­színház, majd 1837-töl a Nemzeti Színház elődjének számító Pesti Magyar Színház tag­jai javarészt az egykori kassai színészek kö­zül kerültek ki. (S az sem véletlen, hogy az első magyar színházi lap, a Nemzeti Játék­­színi Tudósítás megindulása is e társulat kassai működéséhez fűződik.) „A kassai évek színháztörténeti korszakot jelölnek" — hang­zik Enyedi Sándor szinháztörténész sommás megállapítása, amelynek igazságát, aligha lehetne elvitatni. A „Kassai Nemzeti Dali, és Színjátszó-tár­saság" az 1833-as esztendő nyarán két csoportra oszlott: a társulat egyik fele Ko­lozsvár, a másik fele pedig Buda felé vette útját. Az általa képviselt „színháztörténeti korszak" végleges lezárulása előtt azonban még egy kiemelkedő jelentőségű eseményre került sor Kassán. Udvarhelyi Miklós juta­lomjátékaként ekkor került színre először Katona József klasszikus veretű költői játéka, a Bánk bán. A szereposztás káprázatos volt: míg Udvarhelyi Mihály bán szerepében lé­pett színpadra, addig Endre szerepét Szer­dahelyi József, Gertrudist Kántomé, Ottót Egressy Gábor, Bánk bánt Bartha János, Melindát Déryné, Somát Telepi György, Si­mon bánt Kubay Pál, a Zászlóst Pály Elek, Petur bánt Szentpétery Zsigmond. az Udvor­­nikot Latabár Endre, Biberachot Megyeri Ká­roly, Tiborcot pedig Szilágyi Pál alakította. A színlap tanúsága szerint a jutalmazott egy olyan színműhöz kéri a farsangoló közönség pártfogását, „melly akár a költőnek Nagy Lelkét, akár a Characterek fénye becsének rajzolását tekintsük benne, minden módon Remek, s méltó becsülést érdemel". Az elő­adás fél hétkor kezdődött. Az előadás napja: 1833. február 15. Maga a szerző. Katona József ekkor már három éve halott. Most bemutatott művének első változatát, amely utolsó drámai munká­ja volt, tizennyolc évvel korábban, 1815-ben írta. A Bánk bán esete azóta is példaként hangzik el minden színházi vitában, ha a szembenálló felek valamelyik» azt igyekszik igazolni, hogy a magyar színházi élet soha­sem vállalta föl megfelelőképpen a magyar dráma ügyét. Ahelyett azonban, hogy most belebonyolódnánk e meglehetősen meddő viták bármelyikébe is, minden bizonnyal ta­nulságos lesz legalább vázlatosan áttekinte­nünk a magyar drámairodalom e páratlan alkotásának előtörténetét, viszontagságos útját a színpadig. 1814 májusában látott napvilágot Kolozs­várott Döbrentei Gábor szerkesztésében az Erdélyi Múzeum első füzete. Ebben olvasha­tó a szerkesztő Eredetiség és jutalomtétel című híres Írása, mely arra hívta fel „a magyar poéták" figyelmét, hogy „néhány ifjú mágnások társaságba állva, egy eredeti jó szomorújátéknak írására" jutalmat tűztek ki. A pályázat határideje: 1815. szeptember vége. Az akkoriban huszonhárom éves pesti ju­rátus, Katona József, akinek neve — rövid színészi múltja, valamint műfordításai, dra­­matizálásai és eredeti színművei révén — már nem volt ismeretlen a játékszín világá­ban, késedelem nélkül hozzáfogott a Bánk bán megírásához. A kilencgyermekes kecs­keméti takácsmester elsőszülött fia tizenhét éves korában, 1808-ban került fel Pestre bölcsészetet tanulni. Szabad idejét könyvtá­rakban tölti, esténként pedig színházba jár. 1811 -ben kerül kapcsolatba a Vida László igazgatása alatt álló pesti magyar színtársu­lattal. melynek műkedvelő tagjaként részben a saját nevén, részben pedig Békési József néven több darabban is szerepet kapott. 1816-ban Balogh István társulatával Komá­romban is megfordult. (Szinnyei József ko­máromi színháztörténete szerint a költő itt egyebek közt Hamletet is játszott, sőt el­játssza Petúr bán szerepét is a Bánk bánban! Ha ez így volna, akkor megdőlne az az elfogadott és máig érvényes irodalom- és színháztörténeti tény, mely szerint a Bánk bán ősbemutatója 1833-ban Kassán volt. A Bánk bán első változatának 1816-os komá­romi előadásáról szóló hír aligha nyugszik valós alapokon, de mindenesetre nem ártana újból ellenőrizni Szinnyei állítását.) Katona színészi tehetségét egyébként Vahot Imre is elismeri, s különösen a költő Hamlet alakítá­sát emeli ki. A színpad hozta össze Katona Józsefet a szemrevaló Széppataky Rózával, a későbbi Dérynével is. A Dérynéhez fűződő reménytelen szerelmét és a pesti komédi­ások életét eleveníti meg a fiatal drámaíró a Rózsa, vagyis a tapasztalatlan légy a Pókok között címmel írt egyetlen vígjátékában, melynek színrevitelét azonban a színésznő megakadályozta. (Toldy Ferenc említést tesz Katonának egy Commaruna című „római tárgyú komoly drámájáról" is, melyet Komá­romban írt Balogh István társulata számára, ám ennek szövege elveszett.) A Bánk bánig a költő német müsordarabokat magyarított, német lovagregényeket dramatizált, eredeti nézőjátékokat és történelmi drámákat írt (például a kétrészes Žiška-drámát és a Jeru­zsálem pusztulását), melyek kitűnő iskolá­nak, hasznos előtanulmányoknak bizonyul­tak a Bánk bánhoz, s amelyek egyre érettebb formában mutatnak e dráma felé. A Bánk bán első változatát 1815. június 30-án fejezte be szülővárosában, s elküldte Kolozsvárra, az Erdélyi Muzeum pályázatá­ra. Ám amikor három év múlva, 1818-ban a folyóirat utolsó számában Döbrendei be­számol a különféle okok miatt elhúzódó pályázat eredményeiről, a tizenkét pálya­munka közül megemlítésre méltatott hat színmű egyike sem Katona munkája volt. (A név szerint ismeretes pályázók egyike Toko­­dy János, másik pedig Bolyai Farkas volt.) Az irodalomtörténészek egy részének véle­ménye szerint a bíráló bizottság tagjai nem ismerték fel Katona drámájának értékeit, mások viszont kérdésesnek vélik, hogy a dráma eljutott-e egyáltalán a pályázat meg­hirdetőihez. De ezzel egy kissé előreszalad­tunk az időben. Csupán annyi tartozik még ide, hogy a pályázat eredményéről maga Katona nem szerzett tudomást: a pályázat „hire el is némult, vagy legalább én nem tudok róla. Részemről elegendő hálát nem adhatok, hogy Így esett, mert megvallom, hogy gyengét Írtam..." — olvashatjuk a Bánk bán átdolgozott változatának négy évvel később fogalmazott „jegyzékében" — előszavában. Időközben ugyanis az író oda­adta véleményezésre a drámáját a nála két évvel fiatalabb barátjának. Bárány Boldi­zsárnak, aki biztos irodalmi és dramaturgiai műveltségre valló, alapos bírálatot készített róla, amelyet az irodalomtörténet Rosta cí­men ismer. Egy évvel később, 1816-ban, épp amikor Katona is otthon tartózkodott. Udvarhelyi Miklós vezetésével egy vándor­társulat szerepelt Kecskeméten, melynek egyebek között A borzasztó torony és A Luca széke című Katona-darabok is a mű­során szerepeltek. A drámaíró ekkor olvasta föl Udvarhelyinek a Bánk bánt. (Mint láttuk, ez volt a színész első találkozása a művel, akinek végül is az ősbemutatója köszönhe­tő.) Az 1819-es esztendő tavaszán Pesten vendégszereplő székesfehérvári színtársulat hatására és Kisfaludy Károly színműveinek sikerén felbuzdulva Katona nekilátott a Bánk bán — Bárány Boldizsár észrevételei alapján történő átdolgozásának, mellyel jú­lius 2-án készült el. Ezt követően az író benyújtotta a drámát a cenzorhoz, aki an­nak előadását nem engedélyezte, csupán a kinyomtatáshoz járult hozzá. Katona később a Mi az oka annak, hogy Magyarországon a játékszíni költömesterség lábra nem tud kapni? című értekezésében maga is vissza­tért a cenzor döntéséhez: „Bánk-bánom nem engedődön meg előadásra, hanem csak nyomtatásra — miért? Királynégyilko­lás végett? vagy, hogy hellyel-hellyel az érző ember keserűen felszóllal? Nem csak azért mivel Bánk-bán nagysága meghomályositja a királyi házét." Ugyanennek a tanulmányá­nak egy másik helyén pedig igy kesereg: „Midőn én egy erkölcstelenséget utáló Feli­­ciánust indulatjának illő polcára viszek, mi­dőn egy Bánk bánt megölt becsületének omladékaira felállítok, hogyan szedhessem én kiszabott kőtára fájdalmamat? Én vagyok Bánk, én Felicián! Miképpen lehessek én csak tűrhető mértékben is az, ha minden harmadik felkiáltásnál e gondolat, hogy csak iró vagyok, kiver élemből ?(...) A cen­zor nem a századok lelkét, hanem a jelen­hez való hasonlatot (correlatiót) tekénti." Ám a cenzorok, talán éppen ezért, még a saját árnyékuktól is rettegnek: „Annyira ha­tárok közé tétetve véli magát a cenzor, hogy maga ezek közül határozatlanságba esik . .. tartván attól, nehogy lábát megüsse, féle­lemből irgalmatlanul kaszabol." Pontos, kí­méletlen, látlelet, melynek tükrében egyál­talán nem tűnik megalapozatlannak Katona véleménye, mely szerint annak, hogy Ma­gyarországon a drámairodalom sokáig nem bírt lábra kapni, a „theátrum nemléte" a „nemzeti dicsekvés", a „nyomtatásbeli szükség", a „recenzió nemléte" és a nem megfelelő jutalmazási elvek mellett az egyik oka éppen a cenzúra volt. 1820 novemberében Katona hazaköltö­zött Kecskemétre, ahol megválasztották szülővárosa alügyészének. Ugyanebben az időben, 1820. november 15-én a pesti vásárra — került ki (1821-es dátummal) Trattner János Tamás könyvnyomdájából a Bánk bán, melyért Kecskemét városának tanácsa a költőt ünnepélyes külsőségek mellett száz forinttal jutalmazta. Az iroda­lomkritika és a játékszín világának figyelmét azonban továbbra is elkerülte a mű, s az első színpadi előadásra is még közel másfél évtizedet kellett várni. A kassai bemutatót Egressy Gábor jutalomjátékaként 1834. au­gusztus 30-án, a kolozsvári követte — so­káig ezt tartották a dráma ősbemutatójá­nak, például még Beöthy László 1904-es irodalomtörténete is. Budán először 1835. február 22-én, a Várszínházban, a Nemzeti Színházban pedig 1839. március 23-án került színre első ízben a Bánk bán. Az irodalmi köztudatban az igazi helyét azon­ban még ennél is később, Vörösmarty Mi­hály méltatása, majd méginkább az 1858-as esztendő után kezdte elfoglalni, amikor egyszerre három irodalmi vezér­­egyéniség — Arany János, Gyulai Pál és Szász Károly — is fölismerte Katona József nagyságát. TÓTH LÁSZLÓ A Bánk bán kassai bemutatójának színlapja (1833) karban. 2« H* *..... I VitnUB' ur aapjáa KA A NKMZKT1 BALL, fcS MZ INjATSZÓ - T AR8ASAC ÁLTÁL ovAinun műér részért ■I A A K ■ H 4 A. In mtg, mké ana m*t feaurti IMh 5 KrH—frW Sxnwflf Knw J**rf. IIIHÉLTBi: t 9»»« »*. «■ cc'r. r.>— tu» T8» Kw<*. IHUMUn. K*AM •« BrMwb—* «V-A ►*" I****»•-» -»»*• »' "** ***** •*%» » ******** >■—»«* «*+■»» • V. *•>*•« mr, >^)d*|.itl| Uh méyth m>. » A ■» «M. kt «n* w* Ami*....... • t* > - •*«** * IM-M* -*> Hwuik Mnwm Urhmh Mwi •** I«MM * />*■»■. « Kmrémm trrw U. ***». * ». m 14

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom