A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-08 / 15. szám
Hallottukolvastukláttuk Innen'onnan HANGLEMEZ Paľo Gábor operettlemeze Paľo Gábor a Szlovák Nemzeti Színház operaegyüttesének tehetséges tenoristája, akinek hírnevét nemcsak az operaszínpadon nyújtott kimagasló teljesítményei, hanem számos rádió- és tévéfellépése, sok komolyzenei hanglemeze is öregbítette. Repertoárja rendkívül gazdag. Hazai és külföldi szerzők operáiban csaknem hatvan különféle szerepben láthattuk-hallhattuk már, de tehetséges tolmácsolója a szlovák népdaloknak is, és kedvelt műfaja az „örökifjú" operett is. Művészetének, előadói kvalitásainak, kellemes orgánumának elismeréseként tapsolt már Paľo Gábornak Varsó és Bécs, London és Hamburg zeneértő közönsége. A sokoldalú kellemes hangú művész igen kedveli a klasszikus operettmuzsikát is. Ennek bizonyítéka az Opus gondozásában nemrég megjelent „Môj domov je Maxim" című lemeze is, amely Gejza Dusík, Oscar Nedbal, Carl Millöcker, Kálmán Imre és Lehár Ferenc operettjeiből tartalmaz részleteket. A „Fazekasbál", „Lengyel vér”, „A koldusdiák", a „Csárdáskirálynő", „Marica grófnő", „A víg özvegy", „Paganini", „Giuditta" és „A mosoly országa" című ismert operettek szebbnél-szebb dallamai csendülnek fel a lemezen, ékesen tanúsítva, hogy Paľo Gábor ebben a műfajban is kiváló teljesítményt nyújt. Tehetségének számos összetevője: muzikalitása, modorosságoktól mentes, egyéni előadói stílusa, színészi képességei, tiszta szövegmondása és a szereppel való azonosulása az előadott operettmelódiákban is nagyszerűen érvényesül. Dicséret illeti a lemez dramaturgiáját, a dalok kiválogatását. A kettősökben Anna Kajabová-Peňašková, a Szlovák Nemzeti Színház operaegyüttesének szopránénekesnöje, egyenrangú partnere Paľo Gábornak. Színvonalas a kiséret is, a Szlovák Nemzeti Színház operájának zenekara és az opera kórusa. Az új Opus-lemez kellőképpen igazolja azt a nagyfokú érdeklődést, mely az operettek iránt világszerte megnyilvánul. Sági Tóth Tibor SZÍNHÁZ Homburg hercege Klasszikus színpadi örökséget idézett meg a bratislavai Szlovák Nemzeti Színházban Miloš Pietor: Heinrich von Kleist szellemét. Kleist most bemutatott müvét ritkábban játsszák a világ színpadain, mint a többi drámai alkotását (Az eltört korsó, Amphitryon, Heilbronni Katica). A Homburg hercege a korából és annak társadalmából kiábrándult író utolsó drámája, amelynek általános érvényű jelentőségét Szerb Antal így fogalmazta meg: „A dráma történetében új fejezet nyílik a homburgi herceg halálfélelmével; itt kezdődik a modern dráma" Az álmodozó herceg nagyszerű katona; olyannyira, hogy — mint a brandenburgi választófejedelem lovassági tábornoka — nem az előzetes parancs, hanem a felismerés szerint cselekszik, s ezzel megnyeri fejedelme számára az ütközetet. A porosz katonai fegyelem megsértéséért a fejedelem halálra ítéli. Szerelmese (aki mellesleg a fejedelem unokahúga) közbenjárására kegyelemben részesülhetne, ám a herceg a halált választja. Azt ugyan mégsem kapja meg; életben marad és a vak fegyelem bajnokaként a vezérkar többi tagjával együtt életét veszti a következő csatában ... Valóban, ettől a változatos játéktól, a sokszínű lélekrajztól és a befejezés frappáns, morálisan aligha megnyugtató megoldásától érezzük modernnek ezt a drámát: Miloš Pietor ezt az izgalmas modernséget láthatta meg a Homburg hercegében, s így is rendezte az előadást. Lényegretöröen, jó ritmusban és Ladislav Vychodil találó színpadán. A rendező felfogása szerint, s hűen Kleist szelleméhez, nemcsak a harci felek vívnak meg egymással, hanem a vak fegyelem meg a logika, az önzés meg a hasznosság, az álom meg a valóság egy győztes tábornok és — talán — egy elveszett költő is. Kemény, puritán, póztalan az előadás, s ez jellemző a színészi játékra is: Ladislav Chudík a fejedelmet formálja keménnyé, hiúvá, zsarnokká, csupa erő és fojtott indulat a játéka. A címszerepet Dušan Jamrich alakítja átélten, bensőséges lírával és a fiatal, álmodozó tábornokból engedelmes, megbízható katonát gyúrva. Megkapó jelenség a színpadon Zdena Studenková Natáliája, Kottwitz ezredes szerepében kitűnően karakterizál Leopold Haveri Miklósi Péter NÉPRAJZ Két néprajzi könyvről Eddig öt kötet jelent meg a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének folklorisztikai sorozatában, Ujváry Zoltán tanszékvezető tanár szerkesztésében. Ezúttal a 6. és a 7. kötetre hívnánk fel a figyelmet. A hatodik kötet szerzője Dám László, a címe: Lakóházak a Nyírségben. A szerző az építkezés- és házkultúrát mutatja be, kiemelve az egyes lokális vonásokat a tájegység egyes övezetein belül. A nyírség népi építkezésének általános jellemzésén túl a szerző műszaki jellegű kérdésekkel is foglalkozik a falazat anyagmegválasztásával, megépítésének technikájával, a tetőszerkezettel, stb. A hetedik kötet Szalay Emőke-Ujváry Zoltán szerzőpáros közös munkája, és a Két fazekas falu Gömörben címet kapta. A könyv a debreceni KLTE Néprajzi Tanszéke 1979- ben kitűzött hosszútávú kutatási tervének eredménye, amely mind a magyarországi, mind a szlovákiai gyűjtést magába foglalja — ez utóbbi a CSEMADOK együttműködése révén valósult meg. Hasonló közös, szervezett gyűjtést talán más tájegységek esetében sem lenne haszontalan összehozni! A munka két Túróc völgyi falu, Deresk és Lénárt fazekasmestereinek munkáját, életét valamint a fazekas-termékek hasznosítását taglalja. A szerzők hangsúlyozzák azt a kereskedelmi kapcsolatrendszert, amely a 17. századtól kezdődően alakult ki az egykori Gömör megye és az Alföld között. Ha a két falu fazekasai ún. parasztfazekasok is voltak, tehát nem céhekbe tömörültek, tehát nem céhekbe tömörültek, ennek ellenére jól nyomon követhetők a céhbeliség vonásainak jellemzői. A továbbiakban azt is megtudjuk, hogy a vizsgált területen, nem fedezhetők fel eltérések a fazekasmesterek munkáiban (akár szlovák, akár magyar származásúak voltak), mi több ezek szoros kapcsolatban álltak egymással, ami magában a mesterség eltanulásában is jól kimutatható. A szerzők bemutatják a munkafolyamat egyes fázisait: agyagásást, előkészítést, korongolást, díszítést, égetést, értékesítést, mesterségtanulást, hogy csak a főbb fejezeteket említsük. Az összefoglaló pedig kijelöli a gömöri fazekasság helyét és szerepét a magyar kerámia történetében. D. Varga László FILM Valahol Európában Ma már aligha férhet hozzá kétség: a magyar „filmművészet nagykorúsága" kezdődött ezzel a filmmel. A felszabadulás előtt százszámra gyártott magyar filmek között elvétve akadt csupán maradandó alkotás, olyan például, mint az Emberek a havason volt. A későbbi évtizedek szocialista filmművészete, kivált az utóbbi időkben, számos alkotással teremtett világrangot a magyar filmnek, de köztük a legmaradandóbb még mindig a Valahol Európában. Korszaknyitó volt, emberien és művészien tiszta, mélységesen humánus, és egyértelmű. Elkészülte, 1947 óta nemzedékek milliói őrzik e mű emlékét, képsorait, szivszorítóan szép pillanatait, szellemét. Dicsérhető, hogy nemcsak a mozikban, de a televízióban is gyakran felújítják. Legutóbb a magyar színésznábob, Somlay Artúr születésének századik évfordulója szolgáltatott okot arra, hogy ismét műsorra tűzzék. Hányadszor is láttam? Nem tudom, mert nem fontos! Annyi bizonyos, hogy majd egy következő alkalommal sem lesz szívem elszalasztani, s hogy akkor is megtisztulva állok majd fel a filmvászon vagy a képernyő elől, mert ennek a filmnek a varázslatára periodikusan igényt tartok. Biztos, hogy nem vagyok egyedül, sőt, a legtöbben így vannak ezzel. Nemcsak azért, mert nehéz megfogalmazni, vajon mitől is olyan modern ez a mű még most is, az évtizedek elmúltával. Nemcsak azért, mert a történet mélyen megható, szomorú, szép, optimista, háború-ellenes, és egy percig sem érzelgős. Nemcsak Somlay csodálatos játéka okán. Nemcsak a felejthetetlen gyermekarcok, a formai újítások ... Valójában nem tudom és nem is akarom tudni, hogy mitől is olyan káprázatosán igaz ez az alkotás. Mert ez sem fontos igazán. A fontos az, mitől példátlan: bármikor megnézhető, és mindig pontosan ugyanolyan értelmű, értékű élményt jelent: klasszikus. Szakmai és politikai szempontból pedig forradalmi. Radványi Géza neve valójában ezzel vonult be a filmtörténet legnagyobbjainak névsorába, és bár a világ különböző országaiban, így Magyarországon is számos kiváló alkotást forgatott még — nevéhez elsősorban ez a filmcím párosul, örökre és elválaszthatatlanul. Kevesen tudják ma már, hogy a társszerzők között Balázs Béla a legnagyobb magyar filmesztéta neve is ott szerepel, és kezének, szellemének nyoma fényesen ragyog ezen az elkoptathatatlan alkotáson. (keszeli) Emil Loteanu, a kitűnő szovjet rendező Anna Pavlováról (1881 — 1931), a világhírű táncosnőről forgatta legújabb filmjét. Az isteni Anna nagyszabású kétrészes produkció, Lotenau eddigi legnagyobb és legromantikusabb vállalkozása. Pavlovát Galina Beljajeva (képünk) kelti életre a filmvásznon. Cicalépcső — avagy: egészen külön bejárat A Townsville-i Egyetemen (Észak-Queennsland) kutatócsoport alakult a kiveszőben levő tengeri tehén vagy más nevén dugong megmentésére. Az elefánttal rokon tengeri emlős elszaporítására Ausztrália keleti partvidékén víztükör 8
