A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-01 / 14. szám
Képes krónika MARX-EMLÉKÜNNEPSÉG LONDONBAN A londoni Highgate temetőben levő sírjánál március 14-én a brit haladó erők s a világ sok más országa demokratikus szervezeteinek képviselői, valamint a szocialista országok nagykövetei kegyeletes ünnepségen emlékeztek meg Kari Marx, a tudományos szocializmus megalapozója halálának századik évfordulójáról (ČSTK bet- és külföldi képszolgálata) VOLT ELLENFORRADALMI VEZETŐK TALÁLKOZÓJA KABULBAN Négynapos találkozót tartottak nemrég Kabulban volt ellenforradalmi vezetők, akik megadták magukat az afgán hatóságoknak és átálltak a néphatalom oldalára MEGNYÍLT A LIPCSEI VÁSÁR Több mint kilencezer kiállító vett részt az idén a tavaszi lipcsei vásáron. Csehszlovákiát, amely a Szovjetunió után a második legnagyobb kiállító, harmincöt külkereskedelmi vállalat képviselte a kiállításon. — A képen: a Motokov vállalat által kiállított cukorrépabetakarító gép, amelyet csehszlovák és NDK szakemberek közösen fejlesztettek ki SZÉPEN HALAD A TAVASZI VETÉS A kelet-szlovákiai kerületben hagyományosan az újbódvai egységes földművesszövetkezetben kezdik meg és fejezik be a tavaszi vetést. Az idén március 18-ig az egész tervezett területen, 630 hektáron elvetették a tavaszi árpát. — A képen: Simkó József, Farkas József, Józsa Gábor és Juhász István a gépeknél; a háttérben Torna vára Az életről szól, az életnek / Jozef Lenárt Válogatott beszédei és nyilatkozatai, l-ll. kötet Gyakori, hogy az irodalom fogalmát sokan még ma is túl szűkén értelmezik és irodalomnak többnyire csupán a verseket, az elbeszéléseket és a regényeket tekintik. Pedig az irodalom fogalmába más írásos alkotások is beletartoznak, egyebek között a társadalomtudományi kérdésekkel foglalkozó müvek. Az sem ritka jelenség, hogy egyesek az élet tükröztetöjének egyedül a szépirodalmat tartják, és arra, hogy a más jellegű kiadváryok is lehetnek líraiak, érdekesek és olvasmányosak, nem is gondolnak. Jozef Lenárt válogatott beszédeinek és nyilatkozatainak a közelmúltban magyarul is megjelent kétkötetes gyűjteménye jó példa arra, hogy társadalmi és politikai kérdésekkel foglalkozó mű is milyen nagy mértékben lehet érdekfeszítö olvasmány. A mintegy ezerötszáz oldalas mű harminc év válogatott termését tartalmazza. A kötet első írása a Hasznosítsuk a kötelezettségvállalási mozgalom tapasztalatait címmel a Nové slovo 1949. évi 20. számában megjelent cikk, az utolsó pedig a bratislavai Szlovák Nemzeti Színházban a Csehszlovákia felszabadulása 35. évfordulója alkalmából 1980. május 8-án rendezett ünnepi nagygyűlésen elmondott beszéd. A gyűjtemény keretét meghatározó két időpont között eltelt időszak Csehszlovákia történetének egyik legfontosabb fejezete. Csehszlovákia Kommunista Pártja 1949 májusában tartotta IX. kongresszusát. A IX. pártkongresszus betetőzte a bonyolult bélés külpolitikai feltételek között a pártnak az 1948 februárját követően kialakult új irányvonalát, és meghatározta a szocializmus építésének fö célkitűzéseit. A kongresszus egyik legfontosabb teendőnek az anyagi-termelési bázis megteremtését, Szlovákia iparosítását, az első ötéves terv (1949—1953) teljesítését tekintette. Jozef Lenárt 1949-ben huszonhat éves volt, és Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Titkárságán politikai feladatokkal megbízott pártmunkásként dolgozott. A kötetet nyitó, a IX. pártkongresszus alkalmából 1949 májusában megjelent említett cikkében (ma is érvényes mondanivalót tartalmazva) többek között így írt: „A szocializmust kizárólag a gazdaság szocialista irányításának rendszeresítésével párhuzamosan építhetjük. A termelés szocialista irányításának lényege, hogy terveket készítünk és ezeket megvalósítjuk. A tervet tudományosan kell megalapozni, politikai célok alapján kell összeállítanunk s jó politikai munkától ösztönözve kell megvalósítanunk." Nehéz út vezetett a februári győzelemig, majd a CSKP IX. kongresszusa határozatának a teljesítéséig, a szocializmus alapjainak a lerakásáig. De a későbbi út, a személyi kultusz következményeinek a felszámolása, az 1968—1969-es válság leküzdése, a társadalom konszolidálása, majd a CSKP XIV. és XV. kongresszusa határozatának a teljesítése is sok erőfeszítést igényelt. Jozef Lenárt az 1950-es évek elején Moszkvában, az SZKP KB Pártfőiskoláján tanult. Tanulmányai befejezése után kezdetben az SZLKP Bratislavai Kerületi Bizottságának vezető titkáraként dolgozott. Könyvében az 1949-ben publikált cikkeit a Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának az 1957. augusztus 22—23-i ülésén elhangzott vitafelszólalása, majd más, már magas párt- és állami tisztségviselőként írt, illetve elmondott cikke, beszéde, nyilatkozata követi. A két vaskos kötetbe gyűjtött anyag a politikai és társadalmi életnek szinte valamennyi időszerű kérdését érinti. A szó valódi értelmében az életről szól, az életnek. Jozef Lenárt bátran és őszintén beszélt akkor is, amikor a pártos állásfoglalás egyesek szemében dogmatizmusnak és konzervativizmusnak minősült. Egyik 1967 augusztusában elmondott beszédében például, amikor a revizionista gazdaságpolitika érvényesülése következtében egyre lazábbá vált a munkafegyelem és egyesek felelőtlenül növelték a béreket, arra figyelmeztetett, hogy „az áruval nem fedezett, puszta pénzzel senki sem lakhat jól... lógással töltött munkaidőért egy korona sem jár, a rossz minőségű áru díjazására egy krajcárt sem fordíthatunk, és a haszontalanul eltöltött, illetve valahol az iroda, a gyár vagy más munkahely csendes zugában átbeszélgetett időért egy fillért sem fizethetünk". Kertelés nélkül mondott véleményt 1968 végén is, amikor a jobboldali opportunisták egyre erőteljesebben uszítottak a Szovjetunió és a szocialista tábor többi országa ellen. Akkor ezeket mondta: „A Szovjetunióhoz fűződő szövetségi viszonyunk és a szocialista közösséghez való tartozásunk ma is biztosítéka állami szuverenitásunknak, az imperialista agresszióval szembeni biztonságunknak." Két évvel később, a CSKP 1971 májusában megtartott XV. kongresszusán elhangzott felszólalásában leszögezte: „1968 nyarán, amikor is állandóan fokozódott az uszító nacionalista, kommunista- és szovjetellenes kampány, Szlovákiában is fokozatosan veszélyes ellenforradalmi helyzet alakult ki. 1968 augusztusában a bomlás olyan méreteket öltött, hogy a vérontást csakis a szocialista szövetségesek segítségével akadályozhattuk meg, csak az ő segítségükkel védhettük meg a szocializmust, a szocialista vívmányokat." Jozef Lenért a hatodik ötéves terv (1976—1980) kezdetén nyilatkozott a Nové slovonak. A lap 1976 januári számában A minőség és a hatékonyság ötéves tervének küszöbén címmel közölt interjúban irányelvként határozta meg: „Egész munkánkban a Tanulságok ... című dokumentumból indulunk ki s kell kiindulnunk. Továbbra is szemünk előtt tartjuk fő megállapítását, hogy a jobboldali opportunizmus volt az, ami gyengítette és bomlasztotta sorainkat, s továbbra is ez a fő veszély, amely ellen küzdenünk kell, amellyel nincs és nem lehet megbékélés. Az élet minden vonatkozásában megerősítette a Tanulságokban foglalt gondolatok alkalmazásának helyességét, s mindennapi gyakorlatunkban továbbra is az életnek ebből az iskolájából fogunk meríteni." A gyűjtemény szinte szeizmográfszerüen jelzi, hogy az 1949 és az 1980 közötti időszakban mi történt Csehszlovákiában. A gazdasági, az ideológiai és a politikai események elemzésével párhuzamosan bőven foglalkozik a külpolitikát, a kulturális életet, a szakszervezeteket, a nőket, az ifjúságot és nem utolsósorban a nemzetiségeket érintő kérdésekkel. Az utóbbi kapcsán többször hivatkozik a CSEMADOK szerepére és a csehszlovákiai magyaroknak a szocialista építés során tanúsított példás magatartására. Jozef Lenárt legutóbb 1977-ben vett részt a csehszlovákiai magyar dolgozók gombaszögi ünnepségén. Ekkor egyebek között ezeket mondta: „A magyar nemzetiségű kommunista harcosok nagy érdemeket szereztek abban, hogy a magyar dolgozók harca a jobb életért a csehszlovákiai dolgozók egységfrontjának szerves részévé vált.. . Nemzeteink és nemzetiségeink nem csak egymás mellett élnek. Együtt élünk és dolgozunk, közösek az örömeink, a gondjaink. E közös munkában egyre jobban megismerjük egymást, közeledünk egymáshoz, gazdálkodunk mindazzal, ami alkotó, haladó, forradalmi." A Pravda Könyvkiadó gondozásában megjelent gyűjtemény hü képet nyújt a most hatvanéves Jozef Lenárt közéleti tevékenységéről. BALÁZS BÉLA 5
