A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-03-25 / 13. szám

A HÉT galériája

Feszty Árpád: Ógyallai kőhíd (olaj — 1890 körül). A Dunamenti Múzeum tulajdona. Komárom (Komárno)

FESZTY ÁRPÁD

A századforduló magyar művészetének jelentős képviselője Feszty Árpád. Hat év leforgása alatt három nagyméretű történelmi kompozícióval gazdagította a magyar festészetet. 1892—1894 között készítette el pályatársai közreműködésével körképét, A magyarok bejövetelét, majd 1898-ban Budapesten a Műcsarnokban két újabb nagyméretű festménye került bemutatásra, a Zoltán eljegyzése és a Bánhidai csata c. kompozíció, amelyek által a nagyközönség előtt is közismertté vált. Ez utóbbi kép a Komáromi (Komárno) Dunamenti Múzeum dísztermében látható.

E nagyméretű, sokalakos, történelmi tematikájú képek a bravúrosan festő, a témákhoz néprajzi, régészeti tanulmányokat folytató piktorról tanúskodnak, akinek lírikus énjének felfedésére a táji részletek megoldása maradt. Valamennyi monumentális művének táji ábrázolása hangulati elemeket

hordoz, amelyek érzékletesen határolják körül a történelmi eseményeket. Jó példa e festői megoldásra a Bánhidai csata. Az esemény időpontját a lenyugvó nap visszaverődő sugarainak megjelenítésével a bánhidai dombokon, az aranysárgák felvillantásával, a bíborszínű égbolttal és a szürke porfelleggel határozta meg, s így kellő atmoszférát teremtett az ábrázolt cselekményeknek. A főtéma jeleneteit barokk szerkesztésmódban, dekoratív kivitelben oldotta meg. Inkább a látványra, a néprajzi kelléktárak felvonultatására, az öltözet, a hiedelemvilág néhány elemének megjelenítésére, a nagy emberi alkatok különböző harci pózokban való ábrázolására helyezte a főhangsúlyt, s nem az egyéni karakterek megragadására.

Az ógyallai származású Feszty Árpád, aki ugyan életének nagy részét szülőföldjétől távol élte le, hosszabb-rövidebb tartózkodásra

hazatért Kingyesre, a családi kúriába. Ezekből a hazai látogatásokból mindig született néhány kép. Modelljei voltak az ógyallai cigányok, Czirok Lajos és lánya Julis, meg egy idősebb cigányasszony, akit kártyavetés közben festett le, valamint Ógyalla néhány, számára érdekes része, mint a régi kőhíd, vagy a falu drámai látképe a tűzvész után és Kingyes környékének lápos-mocsaras vidéke. E kamarajellegű festmények, amelyek a Komáromi Dunamenti Múzeum tulajdonát képezik, arról győznek meg bennünket, hogy alkotójuk érzékenyen közelített a hazai tájhoz és mellőzte a dekoratív kifejezési formát. Színhasználata visszafogott, a fehér, a sötétbarna, az okker és a zöld számtalan árnyalatára épít, — s nem a kor festészeti újításaiból, az impresszionizmus vagy a szecesszió megoldásaiból indult ki, hanem megmaradt a reális élményen alapuló drámai hangvételnél, saját festői adattárából merítve. E szűk színskála más jellegű képi nyelvet

jelez, mint amelyet a nagy történelmi pannóknál alkalmaz, azoknál bensőségesebb, líraibb hordozója a festő legbensőbb énjének. Portréin sajátos jellemek ábrázolását látjuk, amelyek utalnak alkotójuk kifinomult karakterérzékére.

Utolsó festészeti korszakára a szimbolizmus jellemző. Erről tanúskodik a Jeruzsálem siratása 1900 körül készült festménye, amely tulajdonképpen az emberiség siratásának szimbóluma. Sejteti a rövid, néhány év múlva bekövetkező katasztrófát. Az I. világháború kirobbanásának előérzetét fogalmazta meg e kompozícióban. <

Feszty Árpád 1856. december 24-én született Ógyallán.

1870—80 között Münchenben különböző mesterek műtermében dolgozott. 1880—81-ben Bécsben tartózkodik, majd Budapesten telepedett le. 1899—1902 között Firenzében élt, s már betegen, de még dolgozott. 1914. június 1-én Lovranában halt meg.

FARKAS VERONIKA Fotó: Bíró Béla