A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-25 / 13. szám
PETNEHÁZY FERENC 70 ÉVES Messzire szakadt szülővárosából Kecskemétről, ahol 1913. március 22-én született. A Magyar Irodalmi Lexikon szerint a csehszlovákiai költő és műfordító jelenleg Kassán él mint gégeszakorvos. Modern és sajátos hangvételű versei a hegyvidéki tájat és e táj lakóinak küzdelmes életét idézik. Szigorú formateremtő ereje a magyar költészet legrégibb hagyományaiból táplálkozik. Ezekből a költői törekvéseiből fakadt Ady verstanáról című tanulmánya is, amely az Ady-versek ritmusát újszerűén magyarázza. Versei és műfordításai a Szlovenszkói írók Antológiájában (1936, 1937), továbbá szlovákiai (Magyar Minerva, Magyar Figyelő, Magyar írás. Magyar Album) és magyarországi (Nyugat, Szegedi Híd, Új Magyar Múzeum) folyóiratokban jelentek meg, részben Házy Ferenc név alatt. Már gimnazistaként megnyerte a losonci A mi lapunk két verspályázatát (1930); valamint 1934-ben a Nyugat ismeretlen költők című versenyén is első lett 200 pályázó közül. A Nyitrai Lapok 1937. május 29-én a Szlovenszkói Magyar írók Antológiája megjelenése alkalmából dr. Sáffár Koméi írásaival így méltatta Petneházyt: „... Brezina négy verse jön aztán, kettőt Petneházy Ferenc fordított, eddig ismeretlen név, de mindenesetre meg fogja ismerni az olvasó közönség, mert ez az író tudja kiválasztani, mit érdemes lefordítani és formában, tartalomban, értelemben tökéleteset tud produkálni. Petneházynak minden fordítását érdemes elolvasni, mindmegannyi mesteri munka, csak a szépet lehet ilyen tökéletesen fordítani. Durych: Vadon novellája után Dyk nagyszerű verse: Falunkbéli katonácska dala jön megint Petneházy mesteri fordításában (...) Sova végtelen bájos és mosolygós vidámságú versét Petneházy fordította (...) Wolker Epitáfium című verse, mely a legszebb sírfelirat, amit olvastam, remekmű úgy eredetiben mint Petneházy fordításában (...) Mácha következik, ezután, frissességét Petneházy fordítása tökéletesen adja vissza (...)" Szalatnai Rezső a Szlovenszkói Magyar írók Antológiájának bírálatában így ír:" ... a többi lírikus közül igazi versélményt Petneházy Ferencnek, ennek a formakényes fiatal lírikusnak és nagyszerű Brezina-fordítónak a versei nyújtanak." A Cseh és szlovák költők antológiájáról szólva ezt írja: „Horváth Béla Brezina fordításai, s ez próbaköve minden cseh-magyar lírai antológiának, bizony kevéssé művésziesek. Bŕezinát, igaz, nagyon nehéz fordítani. Kevesen próbálkoztak még e feladattal s a kevesek közül véleményem szerint csak egyetlen műfordítónk adta vissza eddig művészi tökéllyel és egyenrangúan a nagy cseh szimbolistát: Petneházy Ferenc. (Lásd a nyitrai Híd antológiájában megjelent fordításait.) Ha Horváth és Petneházy fordításait összehasonlítjuk, tüstént szembe ötlik, a nagy különbség, mely az eredeti szöveg egybevetésénél még jobban megnő" Emil Boleslav Lukáč az A-Zet-ben 1935.V.21-én ezt írta: „A Magyar Figyelőben a legnagyobb cseh költő, Otakar Brezina két gyönyörű, ismert versének, az Anyámnak és a Motívum Beethovenről figyelemreméltó fordítása jelent meg. A fordító Házy Ferenc. A fordítások kitűnőek és azzal biztatnak, hogy mihamar több Brezina vers jut a magyar olvasók kezébe ..." Csanda Sándor Magyar-szlovák kulturális kapcsolatok című kötetének (1959) 286. oldalán írja: „Petneházy Ferenc (született 1913-ban Kecskeméten) jelenleg orvos Kassán. író és műfordító, az idősebb generációból egyike a legtehetségesebb szlovákiai magyar műfordítóknak. Hviezdoslav neves ódájának (Igen, te heroldja ...) a lefordításával történelmi jelentőségű tettet vitt végbe a magyar-szlovák kultúrtörténetben." SZANYI JÓZSEF Mindazok, akik számára nem közömbös nemzetiségi kultúránk alakulása, népi hagyományaink feltárása, ápolása és továbbvitele, nyilván jóleső érzéssel nyugtázzák a Zoboralji lakodalmi dalok című nagylemez megjelenését az elmúlt év második felében. Még akkor is, ha bosszantó sajtóhiba éktelenkedik a színes borítólapon (amelynek természetesen nem lett volna szabad előfordulnia, bárki hibájából is történt), s még akkor is, ha a lemez forgalmazása kicsit eltért a szokásostól, vagyis hogy nem az üzlethálózaton, hanem a CSEMADOK járási titkárságain keresztül került terjesztésre és értékesítésre. Érthető ez a jóleső érzés, hisz kulturális életünkben nem mindennapos esemény egy ilyen kiadvány megjelentetése. A népzene kedvelőinek és művelőinek pedig régi vágya — mondhatnánk úgy is, hogy álma — teljesült a lemez megjelenésével. S jó lenne bízni abban, hogy a lemez megjelenése nem egyedi esemény, hanem egy tudatos folyamat kezdete. Hogy éppen a Zobor-vidék gazdag népzenei anyagának egy töredéke került megörökítésre a hanglemezen, az nem véletlen. Indokolja ezt egyrészt a vidék gazdag népzenei anyaga, s másodsorban az is, amit néprajzosaink már nagyon sokszor leírtak, vagyis hogy a Zobor-vidék a dél-szlovákiai magyar etnikumnak az a területe, ahol bizonyos fokig még ma is élő népi hagyományokról beszélhetünk. Ez az élő hagyomány is minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy a Tavaszi szél... 1980-as versenyére Jókai Máriának és társainak sikerült a vidék tíz községének (Geszte, Nyitracsehi, Menyhe, Pográny, Kolon, Gerencsér, Felsőkirályi, Kálaz, Alsóbodok, Lédec) hagyományaiból egy olyan fiktív lakodalmat kreálni — Párta, párta ... címen —, amely aztán elnyerte az országos verseny nagydíját. Ennek a nagydíjas folklórösszeállitásnak a zenei anyaga található az OPUS kiadó gondozásában megjelentetett hanglemezen, tíz „tételbe" összefogva a lakodalom egyes mozzanatait. A tételek lényegében sorban követik a lakodalom (illetve az azt megelőző események) egyes jellegzetes mozzanatait, azt viszont nem tudom, hogy a menyasszony búcsúztatása miért került olyan hátra a sorban. Az általam ismert hagyományos lakodalmakban ugyanis a menyasszony búcsúztatása mindig az esküvőre menet előtt történik. A Zoboralji lakodalmi dalok címet kapta a lemez, tehát minden bizonnyal ilyen — elsősorban zenei — szemszögből történt anyagának megszerkesztése is. Lényegében ezt sugallja a kisérőszövegben található Kodály idézet egyik mondata is: ......A lakodalom emlékezetessé tételének ezer módja közül kiemelkedik az ének és a zene." Mindez természetesen így igaz, ám az emberben a lemez hallgatása közben felmerül a kérdés, hogy miért is nem próbálkoztak meg a lemez szerkesztői valami többel, mint „csak” a lakodalom zenei anyagának rögzítésivel. Szándékosan írtam az előbb folklórösszeállításról a Párta, párta ... műsor kapcsán, mert feltehetően jelentős „szöveges" anyag is részét képezte az összeállításnak. Mert a különböző versek, tréfás szövegek ugyanolyan szerves kellékei egy hagyományos lakodalomnak, mint az ének és a zene. S éppen ez a szöveges rész hiányzik a lemez anyagából, vagyis ami egységes egésszé fogná össze az egyes mozzanatokat, s az embernek nem kellene a lemez hallgatása közben a borítólapot kézben tartva nyomonkövetnie a lakodalomnak ezeket az egyes mozzanatait. Lényegében ezt fogalmazta meg Ág Tibor is az Új Szó egyik múlt évi számában a lemezről közzétett írásában: „Amilyen élettel teli, eleven, színes és magával ragadó volt a Párta, párta műsor a színpadon, olyan merev, színtelen és helyenként már az únottság határát súroló a lemezen rögzített előadás. Hiányzik belőle a felszabadult lakodalmi hangulat. E nélkül pedig hiányérzete van a hallgatónak." További okfejtéseim előtt szeretném előrebocsátani, hogy magam sem értek mindig egyet bizonyos kiadványaink magyarországi kiadványokkal való összehasonlításával, most azonban engedtessék meg, hogy én is ezt tegyem. Már csak azért is, mert minden bizonnyal nem én vagyok az egyedüli, akinek birtokában van Máder László és Maráz László nagylemeze, a Palóc lakodalmas, melyet a Hungaroton jelentetett meg 1979-ben. S engedtessék meg, hogy idézzek Sárosi Bálintnak a Palóc lakodalmast „útrabocsátó" soraiból: „A lakodalomból kiszakított dal, zene, tánc éppen ezért nem adhatja a lakodalom élményét — legfeljebb emlékeztet rá. De mire emlékezzenek azok, akiknek nem volt alkalmuk hagyományos lakodalmon részt venni?" A palóc lakodalmas készítői tudatosítva ezt, úgy szerkesztették meg — szintén fiktív — lakodalmukat, hogy abban egyenrangú szerepet kapott a lakodalmi szokások szöveges része is, s így sikerült egy egységes lakodalmat összehozniuk a nagylemez adta időhatárok keretén belül, nagy vonalakban azokra a fő mozzanatokra építve, melyeket a Zoboralji lakodalmi daloknál is megtalálunk. Véleményem szerint talán nem lett volna helytelen ilyen összefüggésekben gondolkodnia a Zoboralji lakodalmi dalok szerkesztőinek sem. Mert mindez elfért volna a mi lemezünkön is. A zenei anyag (mennyiségének) rovására ment volna ugyan mindez, ám azt hiszem, nem kellett volna különösebb lelkiismeretfurdalást érezni emiatt, mert nemcsak a szakember, hanem az egyszerű hallgató is már első hallásra észreveszi, hogy egyes dallamok, a dalszövegek kisebb-nagyobb eltérésével, jónéhányszor ismétlődnek. Tehát nem okozhatott volna különösebb gondot ezeknek az ismétlődő daloknak a rovására többet felhasználni az eredeti összeállítás szöveges részéből. Ág Tibor — a már említett írásában — a több odaadás, hozzáértés és művészi alázat szükségességét említi. E második gondolatnál maradva: talán nem ártott volna tudatosítani a szerkesztők részéről, hogy a Zoboralji lakodalom sokak számára már ma is csak a fekete műanyagkorongba préselt barázdákról idézhető fel, nem mindegy tehát, hogy mi van e barázdákba átmentve az emberi élet egyik meghatározó állomásának szertartása körül kialakult hagyományokból. A gondosabb körültekintést pedig úgy értelmezem, hogy üdvös lett volna a lemez előkészítési munkálataiba, a lemez anyagának összeállításába bevonni néhány olyan szakembert is, akik dramaturgiai, szerkesztői, rendezői téren vihettek volna valami többet az összeállításba. Mert „a lakodalom összetett »műfaj«; zenéjére, szövegére egyaránt figyelni kell" — írja a már előbb is említett útrabocsátójában Sárosi Bálint. Csak a teljesség kedvéért írom ide, hogy a Palóc lakodalmas összeállítói közül Máder László népzenei szakember, Maráz László pedig dramaturg és dokumentarista. Meggyőződésem, hogy a kellő szakemberek köreinkben is megvannak. Befejezésül szeretném elmondani azt, hogy ha a fentiekben leírtakból bárki is arra következtetne, hogy mostohán kezelem kulturális-népzenei életünk olyan régen várt kiadványát, annak elárulhatom, hogy lemezgyűjteményemből mindössze kettő van kitéve dolgozószobám könyvespolcának üvege mögé. S hogy melyik kettő? Talán nem nehéz kitalálni: a Palóc lakodalmas és a Zoboralji lakodalmi dalok, címlapján a kicsit félénken mosolygó gerencsért menyaszszonnyal. NÉMETH GYULA 15
