A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-25 / 13. szám
A MÉSZKÖVEK NÖVÉNYÉI Sorozatunk befejező részében a szárazságtűrő (szaknyelven xeroterm) növényzetnek egy igen jelentős és fajgazdag ágával foglalkozunk. Ezt a flórát tulajdonképpen a sziklák növényvilágához is lehetne sorolni, ha nem lenne annyira érdekes és változatos, hogy külön fejezetet ne érdemelne. A mészkő kémiai és fizikai tulajdonságai eltérnek a jóval keményebb vulkáni eredetű szikláktól. Ez a kőzet aránylag puha, mállékony, a légköri széndioxiddal vegyülő eső könnyen oldja, Így a talaj is hamar kialakul rajta. Az ásványi sótartalom és a bázikus kémhatás is kedvez igen sok növénynek. Ez a „titka" a fajok gazdagságának. Van egy kedvezőtlen tulajdonsága is — a vízáteresztő képessége igen jelentős — ezért itt is a szárazabb talajhoz és a magasabb nappali hőmérséklethez jól alkalmazkodó növények élnek. Általában két talajtípust ismerünk. Egyik a sekély talajú, karsztos, ritkás bokrokkal benőtt füves pusztaságé, a másik a vastagabb talajú, ún. redzina, vagy karbonátos földek erdei tartománya. Erdei szellőrúzsa A mészkövek vidékének növényzete szemet gyönyörködtető képet mutat kora tavasztól késő őszig, de itt is a kései tavasz a legérdekesebb. Sok olyan növénnyel találkozhatunk, amelyeket már az előzőkben ismertettünk. Például gyakori a leánykökörcsin, a magyar nőszirom, az árvalányhaj, az agárkosbor és az árnyékos erdőkben élő turbánliliom. Ezeken kívül azonban élnek itt jellegzetes fajok, amelyek kizárólag vagy többnyire a meszes talajhoz kötődnek. A színpompás kökörcsinek közül ilyen pl. a tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens). Virágai hasonlítanak a leánykökörcsinre, csak a levelei különböznek. Kora tavasszal nyílik az igen ritka kakasmandikó (Erythronium denscanis). Nagyon hasonlít a ciklámenhez. Levelei petytyesek. Ritkaságát fokozza közkedveltsége, mivel kora tavasszal nyílik, és a gumós gyökerét károsítják a vaddisznók is. A koratavasz egyik legfeltűnőbb növénye, igen szép élénksárga, csoportosan nyíló virágaival, a tavaszi hérics (Adonanthe vernalis). Régebbi tudományos neve (Adonis vernalis) utalt a görög-római mitológia szépségkultuszára. Szépsége ellenére az egész növény igen Tavaszi hérics mérgező — súlyos bőrgyulladást okozhat már puszta érintése is. A legelésző állatok messzire elkerülik, csak a felelőtlen kirándulók szokták károsítani. A boglárkaféléknek egyik igen szép képviselője az erdei szellörózsa (Anemone sylvestris). Nagyméretű és hófehér virágai szép díszei a domboldalaknak. A tavasz növénye a kisebb faformájú, de inkább cserjeféle virágos- vagy mannakőris (Fraxinus omus). Felálló fürtös virágait a természetben eléggé ritkán látni, ültetett formákban azonban terjed a parkokban. Nem sokkal később virágzik egy másik védett cserje — a hólyagfa (Staphyllea pinnata). Ennek a termése érdekes, amiről a nevét is kapta. A felfújt hólyagokhoz hasonló burokban kemény, zörgö magokat találunk, amelyekből egykor nyakláncokat és rózsafüzéreket készítettek. Nagyon szépek a koranyár illatos virágai. Napsütéses és szélcsendes időben már több száz méterre érezni a körislevelü nagyezerjófü, másnéven boszorkányt (Dictamnus albus) virágzását. A virágai vanília, levelei citromos illatúak. Az illóolajok párolgása forró napokon olyan erős, hogy ezek gyufával meggyújthatók, és pár Nagyezerjófü < Csillaggerebcsin másodpercig égnek is, anélkül, hogy maga a növény károsodna. Kevésbé feltűnő a szomorú estike, bár közelről szemlélve barnás virágai érdekesek. Nappal szagtalan, de este kellemes és igen átható illatúak a virágai. Innen származik a neve is. A formagazdag kosborfélék (orchideák) igen sok faját láthatjuk a mészköveken. Az árnyékos erdőkben megnő a fehér madársisak (Cephalanthera damasonium), a piros madársisak (Cephalanthera rubra) és a kardlevelű madársisak (Cephalanthera longifolia). Ezek az egymáshoz hasonló növények egyedi díszei az erdőknek. A szárazabb bokros részeken néhol tömegesen virít a színpompás bíborkosbor (Orchis purpurea). Ez a feltűnő növény már a koranyár virága. Az erdők korhadó avarjában néhol láthatjuk az igen ritka korhadéklakó (szaprofita) gérbicset (Limodorum abortivum). Ennek az igen szép kosborfélének nincs levélzöldje, szára és csökevényes levelei kékesek. Tudományos neve árulkodik egykori felhasználásáról a „népi" gyógyászatban — magzatelhajtásra használták. Ugyancsak a mészköveken találjuk a közönséges kigyószisz vörös rokonát, az igen ritka bíbor kigyósziszt (Echium russicum). Ez a növény is a kipusztulás határán áll. A mészkövek növényzete nyáron bár gyérebb, de azért érdekes. Ilyenkor virágzik például a kékes virágaival feltűnő borzas len (Linum hirsutum), vagy a sárga hagyma (Allium flavum). A kései nyár és a koraösz is mutat néhány érdekességet. Ilyenek pld. az igen szép és dekoratív csillag-gerencsin, más néven csinos őszirózsa (Aster amellus), amely hasonlít a kertekből is közismert alpesi őszirózsához, vagy az érdekes formájú bunkóshagyma (Allium sphaerocephalum). A többi sziklavidékhez hasonlóan mészkövek növényzete is igen sérülékeny. Legfőbb veszélyt a kőbányák meggondolatlan létesítése, és az értelmetlen erdősítési kísérletek jelentik. Az utóbbi annál is szomorúbb, mivel a szakember számára már maga a növényzet összetétele kell hogy jelezze a kísérlet hiábavalóságát. Befejezésül és összegzésként még néhány gondolatot szeretnék kifejteni. A sorozatnak nem volt célja az ismertetés, mivel ezt a terjedelem sem engedi meg, hanem a figyelem felkeltése, a védelem céljainak a megértése. Nem fontos minden védett, vegy veszélyeztetett növényt ismerni, épp ezért értelmetlen az az igen gyakran hallott kérdés — miről ismerem fel, hogy védett növénnyel állok szemben? Ha az ismeretet nem is, de a kíméletet mindenkitől elvárjuk, legyen az kiránduló, bányamérnök, mezőgazdász vagy építésvezető, mert nagyon sokszor csak egy kis jóakarat, vagy kedvezőbb hozzáállás kell ahhoz, hogy pótolhatatlan és igen szép természeti értékeket megmentsünk. Nehéz a beidegződésektől megszabadulni, épp ezért nem kívánjuk a természetjáróktól, hogy ne szedjenek virágcsokrokat, csak azt kérjük, ezek ne a pusztulófélben levő flóra képviselői legyenek. A mezei gyomok világa is kínál elég sok szép példányt, nem kell néhány nap múlva a vázából a védett, vagy veszélyeztetett virágok tömegét hervadtan kidobni. Nem hivatkozhatunk arra sem, hogy csak néhány szál virágot téptünk le, hisz egyre többen jutnak ki a természetbe, és ha mindenki ezt cselekedné, utódaink számára már nem sok látnivaló akadna. Ha az olvasók visszalapozzák az eddigi számokat és gyönyörködnek a színes képekben, bizonyára elhiszik, hogy nem pusztán moralizálni akartunk, igyekeztünk őszintén feltárni a természetvédelmi problémákat. BOGOLY JÁNOS A szerző felvételei 4
