A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-03-18 / 12. szám

A képen nem egy földöntúli civilizáció küldöttje látható, hanem a legújabb divatőrület egyik megszállottja. Manapság egyre többen raknak a fejükre ilyen kis antennákat — állítólag „feldobja" az embert.

A lovaspóló kemény, férfiaknak való sport. Aki nem hiszi, próbálja meg egyszer!

A képen látható jókedvű fiatalemberek nem mexikóiak, hanem a közelmúltban Amerikában járt Lúčnica együttes tagjai.

■m gry József 100 évvel ezelőtt

1-^ 1883. március 15-én született

X Zalaújlakon. Vonzalma a festészet iránt hamar megnyilvánult, de szegény napszámosszülők gyermekeként csak önállósulása után gondolhatott művészeti tanulmányokra.

Festészeti tanulmányait Korcsek Jánosnál kezdte (1902) majd Münchenben folytatta. Fordulópont volt életében találkozása Lyka Károllyal, akinek segítsége révén jutott el később Párizsba. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1906—1908 között Szinyei Merse Pál és Ferenczy Károly mellett dolgozott. Festészetének alakulására hatással volt belgiumi tanulmányútja (1912) is. Az

Balatoni halászok

I. világháború kitörésekor behívták kannának, ám hamarosan súlyosan megbetegedett s a nagykanizsai kiképzőtáborból a badacsonyi katonai üdülőbe került. A háború befejezése után Badacsonytomajon telepedett le. Itt is halt meg 1951. június 19-én.

Egry József munkássága kezdetén — nem számítva az igazán korai szeceszsziós hatásokat — szociális ihletettségű műveket alkotott, amelyek közül legjelentősebbek a Kikötőmunkások című sorozatban létrehozott képek. Jellegzetes munkásfigurát teremt, s képein kifejezi egyúttal korának szociális viszonyairól alkotott nézeteit is.

De Egry mindenekelőtt a Balaton festője. Talán nem a legszerencsésebb kezdetek után sorsa és egyúttal művészete örökre a Balatonhoz kötődött.

A természet és az ember viszonya, összetartozása és az elemekkel vívott örök harca művészetének központi motívumává vált. S bár képein látszólag a líra, vagy az elbeszélő hajlam érvényesül, Egry József mégis mindig saját elképzeléseit, nézeteit vagy hangulatait örökítette meg vásznain. Az ember szabadságvágyát, örömét, vagy bánatát vetítette át különös vibrálású balatoni tájba. Nem hiába vált képeinek jellemzőivé a lágy párákba burkolódó táj, a fény-árnyék hatások váltakozó érvényeTáj fákkal

sülése, a figurális motívum és a tájrészlet új formákat mutató ötvözése.

S bár tagadhatatlan, hogy művészete nem volt mentes a nagy elődök példájától, az impresszionizmus vagy az expresszionizmus vívmányainak hatásától, életműve mégis egyedülállóan sajátos kvalitásokat mutat.

A 100 éve született mester emléke előtt a legméltóbban úgy tiszteleghetünk, ha bemutatjuk néhány maradandó alkotását.

NAGY KORNÉLIA

(Prandl Sándor és Andrejkovics Pál reprodukciói)

9