A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-03-18 / 12. szám

tül, franciául, angolul — irt is. Oroszul ötvenévesen kezdett el tanulni. Olyan gyorsan haladt a tanulásban, hogy hat hónap múltán kedvenc orosz költőit íróit — Puskint, Gogolt, Scsedrint — eredetiben olvasta. Azt tartotta és gyakran mondogatta: „Minden idegen nyelv fegyver az életért vívott küzdelemben."

Egyetlen témáról sem volt hajlandó addig írni, amíg a vonatkozó irodalmat alaposan át nem tanulmányozta, amig alaposan meg nem ismerte a témával összefüggő kérdéseket.

A töke első kötete 1867 szeptemberében jelent meg. A művet Engels egyik 1868-ban irt cikkében így jellemezte: „Amióta tőkések és munkások vannak a világon, nem jelent

Marx szülőháza Trierben

egykor Hegel tanácsolta — idegen nyelven irt verseket tanult meg kívülről. Az emberiség két legnagyobb írójának Aiszchüloszt és Shakespeare-t tartotta. Mindkettőjük műveit eredetiben olvasta. Szerette és gyakran idézte Heinét és Goethét, akinek egy-egy művét szintén betéve tudta.

Ifjú korától kezdve sokat és rendszeresen dolgozott. Többnyire későn feküdt le, reggel azonban korán kelt. A munkát szenvedélynek tekintette. Közlésre szánt írásait többször átdolgozta. Féltőn ügyelt arra, hogy mondanivalója megfeleljen a tényeknek. Nemcsak mint tudós és gondolkodó, hanem mint ember is nagynak, kiemelkedő egyéniségnek bizonyult. Hű férj és élettárs, gyengéd, szelíd, elnéző apa volt. Nem ismert rangot és

Marx sírja a londoni Highgate-temetöben

Marx 11. tézise Feuerbachról (Brüsszel, 1845): „A filozófusok a világot csak különbözőképpen magyarázták: a feladat az, hogy megváltoztassuk."

•'wy-'-'k ~~w-'

> B ■----------—---------------------- T

nr *»- 4>-v vy-*’

meg könyv, amely annyira fontos volna a munkásokra nézve, mint ez." Marx azt tartotta, hogy minden tudományt önmagáért kell művelni, és nem szabad azzal törődni, hogy a kutatás eredménye milyen következményekkel járhat, ugyanakkor azonban azt is hirdette, hogy a tudósnak, ha nem akarja magát lealacsonyítani, és nem akarja magát kizárni az életből, mindig tevékenyen részt kell vennie a közéletben, és nem szabad örökké szobájába vagy laboratóriumába zárkóznia, nem szabad távolmaradnia a napi eseményektől, kortársai társadalmi és politikai harcaitól.

Nagyon szerette a könyveket, barátainak, nélkülözhetetlen segítőtársainak tekintette őket. Nem engedte meg, hogy könyveit és jegyzeteit bárki rendezze. Látszólag rendetlen könyvtárában keresés nélkül találta meg a szükséges könyvet, füzetet és mindazt amire éppen szüksége volt. Némelyik könyvét vagy egy-egy könyve megjelölt részleteit időnként újra és újra elolvasta. Emlékezőképességét azzal élesítette, hogy — amint azt

társadalmi különbséget. Ha ideje engedte, órákon át eljátszott gyermekeivel; az egész család nagy sétákra indult a szabadba. Szerette a humort, tiszta szívből tudott nevetni. Pihenéskor olykor két-három szerző művét olvasta. A legkiválóbb regényíróknak Cervantest és Balzacot tekintette. Azt tervezte, ha gazdaságtani munkáit befejezi, részletes tanulmányt ír Balzac nagy müvéről, az Emberi színjátékról. Sajnos, nem valósította meg.

Figyelme szinte mindenre kiterjedt. Most, március derekán, időszerű arra is emlékeztetni, hogy Marx az 1848—49-es magyar forradalomra és szabadságharcra nem úgy tekintett, mint egy kis nép életének nagy, ünnepi eseményére, hanem mint az akkor napirenden volt európai demokratikus forradalom egyik fontos részére, amely kihatásaival a szocialista forradalom felé vezető utat is egyengetheti. A „magyar ügyet" 1848— 49-ben Marx is, Engels is azért népszerűsítette, mert azt vallották, hogy mindegyik nép nemzeti szabadságmozgalma szorosan öszszefügg a többi nép szabadságmozgalmával.

és csak ez az összefüggés mutatja meg: időszerű vagy időszerűtlen, haladó vagy reakciós-e valamely nemzeti mozgalom. Ebben az összefüggésben az 1848—49-es magyar szabadságharcot is egyértelműen időszerűnek és haladónak tartották.

Marx az új társadalom megteremtése érdekében nagy hatású szervező és agitációs munkát is végzett. Tanításának és törekvésének lényegét Lenin egyik 1914-ben irt cikkében így összegezte: „Marx folytatója és zseniális betetőzője volt a XIX. század három fő eszmeáramlatának, melyet az emberiség három legelörehaladottabb országa hozott létre: a klasszikus német filozófiának, a klasszikus angol politikai gazdaságtannak és a francia szocializmusnak, kapcsolatban a francia forradalmi tanokkal általában. Marx nézetei — ezt meg ellenfelei is elismerik — bámulatosan következetesek és egységes nézetet alkotnak. Nézeteinek összessége adja azt a modern materializmust és azt a modem tudományos szocializmust, amely a világ minden civilizált országában a munkásmozgalom elmélete és programja."

Marx nézeteit gyakran támadták a múltban és gyakran támadják napjainkban. Az antikommunizmus mostanában a marxizmust megpróbálja a nyugati kultúrába integrálni. Természetesen kiforgatva és meghamisítva Marx tanainak lényegét. A burzsoá teoretikusok, miután kudarcot vallottak a marxizmus elleni frontális támadásokkal, az agyonhallgatásra vagy a tagadásra tett kíséríetekkel, ma azon mesterkednek, hogy a marxizmust, mint „a nyugati világ termékét", valami olyannak tüntessék fel, amelyet szembe lehet és szembe kell állítani a keleti világgal és a kommunizmussal. A szocialista országok és a marxista-leninista tanítás elleni harc során a burzsoá teoretikusok sok kísérletet tesznek arra is, hogy a maguk módján magyarázzák Marxot, szembeállítsák öt Leninnel, Engels-szel. sőt a fiatal Marxot az időssel. Még attól sem riadnak vissza, hogy marxistának tüntessék fel magukat, azzal érvelve, hogy csak az egyoldalúságok és a felesleges túlzások ellen harcolnak, jóllehet ezeken éppen a marxizmus—leninizmus alapelveit értik.

Mostanában a tudományos-műszaki forradalom kibontakozásával és a társadalmi folyamatok növekvő dinamikájával kapcsolatban a nyugati országokban is szükségesnek érzik, hogy prognózisokat állítsanak fel a jövőt illetően. Jövendöléseket dolgoznak ki a természettudománynak, a matematikának, a technikának, az orvostudománynak, a gazdasági élet számos aspektusának, a közlekedésnek, a hírközlésnek és még sok másnak a várható fejlődésére vonatkozólag. Gyakran olyan tudományos eredményeket érnek el, amelyeknek értékét senki sem tagadja. Csakhogy a burzsoá futurológusok e kutatások, illetve prognózisok eredményét is a marxizmus—leninizmus elleni támadásokra igyekeznek felhasználni. Gyakran azt állítják, hogy Marx, Engels és Lenin prognózisa nem vált be, hogy a marxista-leninista tanoknak nincs előremutató jellege. Az ilyen nézetek nemcsak valótlanok, hanem nevetségesek is.

Ma már csak az nem látja és az nem érti, aki nem akarja látni és nem akarja megérteni, hogy a történelem lényegét tekintve úgy fejlődik, hogy azt Marx és Lenin előre látta és megírta. Az emberiség egyharmada levetette a kapitalizmus igáját és a szocializmus útján halad. A marxizmus—leninizmus eszméi napról-napra erősödnek, és egyre nagyobb teret hódítanak mindenütt. A száz éve halott Marx így lett ma és marad a jövőben is élő, időszerű. BALÁZS BEL A

Archívumi felvételek

Hétvégi levél

*

„Mennyit is dolgozunk?" címmel a napokban egy cikksorozatot olvastam, amelyben főleg a munkaidő kihasználásáról volt szó. Mivel ez a téma mindenütt aktuális, és egyre több határozat születik az üzemekben és lát napvilágot az újságokban, az említett cikket nagy figyelemmel tanulmányoztam.

A szakemberek szerint — írja a szerző — százszázalékos munkaidőkihasználás csak elméletben létezik. Nagyon sok idő megy veszendőbe. A gyárakban, üzemekben például a munka szervezetlenségéből adódik az üresjárat: dolgoznának az emberek, de nincs nyersanyag, ha van nyersanyag, elromolhat a gép, és időbe telik, míg a szerelő megjavítja. A dolgozó ilyenkor lazít, ügyes-bajos dolgait intézi, kávézik. Nem elég a munkahelyet létrehozni, de a napi nyolc és fél órára elegendő munkát is kell adni. mert elég gyakori, hogy olyan munkára, amelyet egy ember is el tud végezni, kettőt-hármat is beállítanak.

Vannak szakmák, területek, amelyek megkövetelik a fegyelmet A bányász a föld alól csak müszakváltáskor jöhet fel, az autóbusz- vagy mozdonyvezető, a pilóta nem állhat meg. amikor kedve tartja, óra alatt a tanár, műtét közben az orvos nem mehet el enni, kávézni, ügyeit intézni. Ugyanakkor vannak munkahelyek, ahol a tízperces, félórás lazításból semmiféle kár nem származik.

A cikkírónak igaza van. Emberek tízezrei csak jelen vannak a munkahelyükön, ám nem dolgoznak, sőt gyakran előfordul, hogy nincsenek is jelen. Hogy hol vannak ? Bevásárolnak, mert az élelmiszerboltba áru érkezett, a zöldségesboltba friss zöldség, gyümölcs, a henteshez szép tőkehús, felvágott (sajnos ez mind a délelőtti órákban), vagy ügyes-bajos dolgaikat intézik, orvoshoz mennek, szervizbe viszik a gépkocsijukat, mennek a biztosítóba, ezt-azt elintézni, a takarékba kölcsönt felvenni, a rendőrségre személyi igazolványért, útlevélért a nemzeti bizottságra lakáscsere-kérelemmel vagy más hivatalos ügyben. Sorolhatnám vég nélkül. Sajnos, a dolgozó emberek személyes ügyeiket máskor nem tudják intézni, mert ezeknek az intézményeknek, hivataloknak félfogadási ideje túlnyomó többségben egybeesik a munkaidővel.

Meg kell említeni a házhoz jövő televízió-, mosógép-, hűtőszekrény-szerelőt, aki megköveteli, hogy a lakó otthon tartózkodjon a megadott időben (ez néha egész napot vesz igénybe). Külön kell szólni a napközikről, óvodákról, bölcsődékről, ahol nem veszik figyelembe a munkaidő befejezésének időpontját Hiába van hivatalosan a nyitvatartási idő például délután fél hatig, az a szülő, aki nem viszi el a gyermekét legkésőbb négy óráig, kénytelen hallgatni az óvónő, tanítónő szemrehányásait, megjegyzéseit: „Már csak ez az egy gyerek van itt..."

Ez a sok tényező mind kedvezőtlenül befolyásolja a munkaidő kihasználását és véleményem szerint ezen a téren még sok a javítanivaló. Nagyon is helyénvaló az említett cikk egyik sokatmondó alcíme: „Sok mindenen változtatnunk kell."

3