A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-11 / 11. szám
Ív A KANÁSZTÜLOK Legismertebb nevei: kondáskürt, kcinásztüfök, kondásduda, tülök. Nevéből ítélve, pásztorkodással, állattartással foglalkozó emberek, eszköze hangszere volt. Történelmünkben léptennyomon felbukkan. Ki ne hallott volna még Lehel kürtjének mondájáról!? Ez a primitív hangszer, leginkább a harcok, egyes hadmozdulatok során töltött be nagyon fontos szerepet, hisz a kürt jelére tudták az íjászok, lovasok hadmozdulatait irányítani. Eleink legszebb és legnagyobb cselekedeteinek volt ez a hangszer tanúja. A kürt, vagy tülök, egy már majdnem kipusztult honfoglaláskori állatunk a szürke magyar tehénnek szarvából készült. A szarv vékonyabb végét levágták, majd vékony fúróval kifúrták. Ha annyira vékonyra le tudta faragni a kondás, hogy lapos lett a vége, akkor tulajdonképpen készen is volt. Gyakran azonban fúvókát kellett a végébe illeszteni, ez az ún. kürt szipkája. A szipka leginkább bodzafából készült. A kürtöt pásztoraink gazdagon díszítették. Egyik módszer a késsel való vésés és a választóvízzel való maratás volt. A választóvízzel bekent része a tülöknek megsárgul és és lemoshatatlanná válik. A szarvat vésés, vagy faragás előtt főzni szokták, hogy meglágyuljon. Az 1950-es években még gyakorta láthattunk kondásokat, kanászokat, csordásokat, akik kora hajnalban tülköltek a falun végig és hajtották a csordát, vagy a nyájat a legelőkre. A FURULYA Az első furulyák valószínű állati csontokból készülhettek. Sámánok hangszere lehetett, mégpedig hangképző nyílás nélkül, vagyis csak egy hangon szóltak. Meg kell, hogy említsem, hogy ez az ajaksíp több néven ismeretes. Egy Szíriái faluban talált római érme egy férfit ábrázol, ahol hangszerét rézsútosan tartja maga előtt a játékos. A középkorban is feltűnik a fuvola. Példa erre a híres kassai aquamanile a XIII. század elejéről, amelynek fuvolás alakja keresztben tartja hangszerét. A másik ősrégi fuvolatípus a végén fújt furulya. A Komárom megyei Szőnyben körülbelül a III. századból való csontból és bronzból készült hangszer tanúskodik erről. Még ezek után sem szabad félreértésekbe bocsájtkoznunk, nem csak a pásztorhangszert nevezzük furulyának, hanem a flagolet. Blockflőte nevű műzenei hangszereket is. A műzenében a furulyáé volt az elsőbbség, s ez egészen a XVIII. század végéig így volt az oldalt fújt és tartott fuvolával szemben. Ekkor viszont egyre nagyobb teret kap, majd többszöri átalakítás után napjainkra tekintve szinte már teljesen kiszorította a végén fújt fuvolát, vagyis furulyát a műzenéből. A népi társadalom sokféle furulyát készített saját szórakoztatására. Említhetném a fazekasok által készített cserépsípokat pl. madár, vagy más állatformájú sípokat a XIX. sz.-ban elterjedt okarinát, a gyermekhangszert a fűzfasípot a „hosszi furuglát" az ikerfurulyát stb. A pásztoremberek a furulyákat bodza, vagy juharfából készítették, de sokszor meghökkentő ügyességgel karikás ostor fokos nyelébe faragták bele. Ólombeöntéssel, rézverettel, vagy spanyolozással díszítették. KATONA ISTVÁN Fotó: P/atzner László
