A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-01 / 1. szám
K. CAPEK: Visszatérés a természethez (részlet) Űzd ki a természetet az ajtón, és kimászol utána az ablakon. Űzd ki a városból, utána mész a hegyekbe. Ennek be kellett következnie. Mivel utcáinkon forgalmi akadállyá vált a hó. keresnünk kell azokat a körülményeket, amelyek közt a hó megmaradt hónak, sőt a d legesleghavabb hónak. Minthogy egyre kevésbé élünk sűrű rengetegben, vándorútra kelünk, hogy tábort üthessünk az erdőben. Hajszoljuk a napfényt, a vizet, mert nem vagyunk már földművelők, sem halászok. Sőt valamiféle csillapíthatatlan és soha nem tapasztalt hévvel szinte felfedeztük a napot és a vizet. A hosszas üldögélés eredményeként felfedeztük a lábunkat, s megszállottakként használni kezdtük, mondván hogy ez sport. Az efféle felfedezés elsősorban méltánylás dolga. Megtanultuk méltányolni a havat és a vizet, a napot, a levegőt és a mozgást; szebbé és értékesebbé tettük a világot. A természeti erők leigázása óriási nyereség; de éppoly óriási nyereség a természeti erők méltánylása. A gyereket, aki szánkázik, hóembert épít. és jégcsapot szopogat, sokkal mélyebb kapcsolat fűzi a télnek e kozmikus jelenségéhez, mint a hóeltakarításról gondoskodó hatóságot. Nem mondom, hogy ez a hatóság nem hasznos és nem szükséges; de örülök, hogy egészében véve a szánkázó gyereké a pálma. Még nem értünk felfedezéseink végére. Talán egyszer felfedezzük és megtanuljuk méltányolni a holdat és a csillagokat. S még hátravannak a virágok meg az állatok. Aztán egyszer talán eljön az idő, amikor felfedezzük a világmindenség egy darabjaként az utcákat és a városokat, no meg az embert mint a természet régi, de nem elvetni való töredékét, s foglalkozni kezdünk velük szenvedélyes buzgalommal. Úgy legyen. TÓTHPÁL GYULA FELVÉTELE (1931) Fordította: Mayer Judit
