A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-25 / 9. szám
Képes krónika A LIBANONI KP KÜLDÖTTSÉGÉNEK LÁTOGATÁSA PRÁGÁBAN Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára február 7-én Prágában találkozott Georges Havimmal, a Libanoni KP KB főtitkárával, aki pártküldöttség élén Csehszlovákiában tartózkodott PRÁGAI NAPOK MOSZKVÁBAN A rendezvénysorozaton csehszlovák részről a moszkvai partnereikkel testvérbaráti kapcsolatokat fenntartó 60 prágai üzem, több tudományos intézet, iskola és kulturális intézmény képviselői. CSSZBSZ-tagok vettek részt, összesen 750 ember. — A képen: a csehszlovák főváros hivatalos küldöttsége, Antonín Kapeknak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a prágai városi pártbizottság vezető titkárának vezetésével február 8-án elhelyezte koszorúját a Lenin-mauzóleumnál ■x EURÓPAI BÉKETALÁLKOZÓ BÉCSBEN Javaslatok a háború veszélyének elhárítására Európában néven négynapos nemzetközi békekonferenciát tartottak Bécsben, a Hofburg épületében. A nagyszabású kelet-nyugati párbeszéden 26 ország mintegy 250 küldötte vett részt, kommunisták és kereszténydemokraták, egyházi személyek és aktív politikusok, szakszervezetek és a legkülönbözőbb társadalmi szervezetek vezetői. — A felvétel a megnyitó ülésről készült FRANCIA BÖRTÖNBEN A LYONI HÓHÉR Ugyanabban a börtönben, a lyoni Fort de Montluc-ban várja perének újrafelvételét Klaus Barbie-Altmann, a német megszállás idején a francia város Gestapo-főnöke, ahol többek között halálra kínozta Jean Moulint, a dél-franciaországi ellenállás De Gaulle által megbízott vezetőjét, akit Franciaország nemzeti hősként tisztel. Annak idején távollétéban kétszer is halálra ítélték, de más, Dél-Amerikába menekült náci bűnösökkel együtt nyoma veszett: Altmann néven élt Bolíviában. Bolívia új demokratikus kormánya — az előző katonai diktatúrákkal szemben, amelyeknek Barbie „jó szolgálatokat" tett — eleget téve a franciák kiadatási kérelmének, kiutasította a lyoni hóhért az országból. — Balról Barbie mint a lyoni Gestapo főnöke, jobbról 1982-ben La Pazban (ČSTK bel- és külföldi képszolgálata) NYOLCVAN ÉVE SZÜLETETT JULIUS FUČÍK Jeles kommunista újságíróra, politikusra, a fasizmus elleni harc cseh nemzeti hősére emlékezünk. Az igazság, a szabadság, a humanizmus és a hazaszeretet szimbóluma előtt hajtjuk meg az elismerés zászlaját. A cseh nép nagy fia, a fasizmus világszerte ismert áldozata Prágában született 1903. február 23-án. Középiskoláit Pilzenben, az egyetemet a prágai bölcsészkaron František Šalda, a kiemelkedő cseh költő, drámaíró, elbeszélő és irodalomtudós tanítványaként végezte. Julius Fučík már diákkorában sokrétű politikai és újságírói tevékenységet végzett. Csehszlovákia Kommunista Pártjának 1921 -ben lett a tagja, és már a 20-as évek elejétől kezdve szerkesztője és tudósítója több kommunista lapnak, egyebek között a Rudé Právónak és a Tvorbának. Újságírói hírnevét elsősorban nagyhatású irodalmi riportjai alapozták meg. A 30-as években két évet töltött a Szovjetunióban, s ennek az útnak az emlékeit is drámai hangú riportokban örökítette meg. A náci megszállás éveiben illegalitásban élt. A CSKP II. illegális Központi Bizottságának tagjaként vett részt az ellenállási mozgalomban. Szervezte a párt lapjának, a Rudé Právónak a kiadását, egyben a cseh hazafiakat harcra ösztönözte a fasizmus ellen, a felszabadulásért. A kommunista harcost a fasiszták 1942-ben elfogták, letartóztatták és kegyetlenül megkínozták, majd 1943 augusztusában Berlinben halálra ítélték és kivégezték. Julius Fučík a fogságban írta a mintegy 80 nyelvre lefordított börtönnaplóját, a kommunista emberség és hősiesség szívbe markoló dokumentumát. (Magyarul Üzenet az élőknek, majd később — más fordításban — Riport az akasztófa tövéből címmel jelent meg.) Cikkeivel, kritikáival mindenekelőtt a cseh történelem meghamisítása és a fasiszta ideológia térhódítása ellen küzdött. Ugyanakkor lelkesen népszerűsítette a szocializmus eszméjét, és az első munkás-paraszt állam a Szovjetunió életét, sikereit. A börtönben írt említett könyvében emléket állított harcostársainak, és leleplező képet festett az árulókról, a fasizmus módszereiről, valamint a fasiszta gépezet kiszolgálóiról. Julius Fučíkot, a cseh nemzeti ellenállás kiemelkedő harcosát, a neves kommunista újságírót, kritikust és politikust a magyar olvasók főleg világhírű börtönnaplójából, a Szovjetunióról írt riportjaiból, valamint feleségének, Gusta Fučíkovának a közelmúltban magyarul Hét év a pokol tornácán címmel megjelent kötetéből ismerik. A csehszlovákiai magyarok Julius Fučík politikai megnyilatkozásai közül különösen a Sarlóhoz fűződő kapcsolatait emlegetik gyakran. A haladás lelkes híve a cseh munkásság és a cseh forradalmi értelmiség küldötteként 1931-ben részt vett a Sarió Bratislavában tartott kongresszusán. Az itt elhangzott felszólalásában Julius Fučík egyebek között ezeket mondta: „A nemzet, amelynek tagjaként vagyok itt, uralkodó nemzet ebben az országban. Nem vagyok azonban tagja e nemzet uralkodó kisebbségének, s nem is ez az uralkodó kisebbség küldött engem. Küldetésem feladata, hogy a nemzet elnyomott és szenvedő túlnyomó többségének üdvözletét tolmácsoljam Önöknek ... Tudniok kell, hogy az Önök oldalán, a magyar munkások és a dolgozó parasztok oldalán ott állnak a cseh munkások és dolgozó parasztok is ... A magyarok nemzeti felszabadulásáért nemcsak Önök harcolnak, magyar entellektüelek a magyar proletariátus soraiban, a magyarok nemzeti felszabadulásáért küzdünk mi is: munkások, prágai, brünni, hradeci, ostravai entellektüelek és a többi elnyomott nemzet milliói... S nem szónoki fogás, ha azt mondom, hogy az Önök felszabadulásának napja jelenti számunkra is a szabadság napját." Fučíknak a csehszlovákiai magyarokhoz fűződő kapcsolatáról szépen ír Fábry Zoltán, Balogh Edgár, Győri Dezső, Lőrincz Gyula és Turczel Lajos. Fábry Zoltán egyik 1956-ban megjelent cikkében Fučíkot így jellemezte: „Julius Fučík cseh viszonylatban, évtizedek múltán — az osztályharc kiélezettebb és tudatosabb fokán — ismételhette meg Ady Endre nemzetiségi programját: »Magyar, oláh, szláv bánat/ Mindigre egy bánat marad ... Mikor fogunk már összefogni ?/ Mi, elnyomottak, összetörtek,/ magyarok és nem magyarok?« .. . Amit Fučík a kongresszuson mondott, az nem más, mint a nemzetiségi kérdés megoldásának egyik történeti alapokmánya ... Amikor Fučík egy elnyomott kisebbséghez szólott, így is mondhatta volna: a mi felszabadulásunk napja jelenti az Önök számára is a szabadság napját..., Fučík azonban megfordítva formulázta az igazságot. És ez nem udvariasság volt, de az erkölcsi elkötelezettség elemi megnyilvánulása: a magamnál is jobban elnyomottak ügye és igazsága mindenekfölött és mindenekelőtt!" A nyolcvan éve született Fučík a Héthez is kötődik. Lapunk elődje, a CSEMADOK kulturális és politikai folyóirata, a Fáklya első számának első, programadó vezércikke a Fučík üdvözletével ... címet viselte. Lőrincz Gyula, a cikk szerzője így írt: „Induljon Fučík szavaival a Fáklya, Fučík szavaival, aki örök fény, világosság, fáklya kell legyen mindenki előtt, mindenki számára, aki az igazság, a szabadság, az emberi jogok, a szebb és jobb élet, az új ember, egyszóval a szocializmus megteremtéséért, a tartós béke megőrzéséért veszi kezébe a tollat." Fučík üdvözletét, Fučíknak a Sarló kongresszusán elmondott szavait örökérvényűnek tekintjük, s a Fáklyának szánt irányelv a Hétnek is szól, számunkra ma is érvényes. BALÁZS BÉLA 5
