A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-18 / 8. szám
Megvallom, a Bratislavai Vegyesipari Kombinát (PRIEMKO) igazgatójához, Anton Kováčikhoz lényegében nem is annyira az újságírói kíváncsiság, hanem sokkal inkább a véletlen irányított. Valójában ugyanis akkor jutott eszembe, hogy bekopogok a barátságosan szolgálatkész direktor ajtaján, amikor kéthárom nappal korábban az üzem egyik üvegezöműhelyében arra várakoztam, hogy a szakik gyakorlott mozdulatokkal két egyforma, tenyérnyi nagyságú síküveget vágjanak családi ereklyének számító márványtalpú fényképtartómba, amit uram bocsá' — egy óvatlan mozdulattal a földre sodortam... Lehetséges, hogy most azt mondod kedves olvasóm: egy fényképtartó állványba igazán nem művészet üveget vágni, hiszen egy rátermettebb barkácsmesternek üvegvágója is van otthon, így hát házilag is elvégezhető apróság az egész! Igen ám, csakhogy én sem barkácsmester nem vagyok, üvegvágóm sincs az otthonomnak csúfolt panelrengetegben; fölösleges üveglapom pedig mégúgy sincs, amelyből esetleg valakivel „haveri alapon" megcsináltathatnám használhatatlanná vált fényképtár tómat. De előfordulhat az emberrel olyasmi is, hogy újra akarja köttetni egyik-másik szakadt borítójú könyvét, hogy föl kell hangoltatni a zongorát; hogy az ember paplant akar varratni vagy újrahuzatni a kopott foteleket, képet akar kereteztetni avagy a nagypaneles építésmód egyhangúságát feloldandó, méretre szabott bútort kíván csináltatni... Ennyi mindent egy aranykezű barkácsmester sem tud elvégezni, nemhogy az egyszerű halandó. És ezzel máris témánál vagyunk, mert mint azt a vállalat neve is jelzi: a Bratislavai Vegyesipari Kombinát nemcsak üvegesmunkával, hanem a fővárosi és vidéki lakosságnak nyújtott szolgáltatások valóban széles skálájával foglalkozik. Hétszáz alkalmazottnál is többen dolgoznak e kombinát különböző tér-* melési telepein. Szép számmal vannak közöttük bejárók, különösen a Csallóköz felső részéből ingáznak sokan lakhelyük és a PRIEMKO egyes műhelyei között. A vállalat eddig megtett útját, ha években mérjük, kerek számot kapunk. Épp harminc évvel ezelőtt, 1953-ban alakult meg a Bratislavai Vegyesipari Kombinát jogelődje, amely a kezdet kezdetén még fémmegmunkálással és kömüvesfeladatok ellátásával is foglalkozott. Akkoriban, három évtizeddel ezelőtt tulajdonképpen mindenre vállalkoztak, amit felkínáltak nekik; sőt számos termék készítését egyszerű en átvették. Mégis, a termelési érték azokban az esztendőkben csupán szerény hányada volt annak a 83 millió koronának, amit bevételi tételként 1982-ben könyveltek el. — Az ötvenes években, de részben még a hatvanas évek első felében is a termelés széttagoltsága, a sokféle termékcsoport és a technológia alacsony színvonala volt jellemzője munkánknak — mondja az igazgató. — Kombinátunk azonban kitartóan kereste a megfelelő termékösszetételt, és ezzel együtt szilárd helyét a lakossági szolgáltatások rendszerében. Tíz-tizenegy évvel ezelőtt sikerült vállalatunk profiljának és műszaki fejlesztésének a mai helyzetet tükröző határozott irányt szabni. A jórészt szellemi energiával, valamint a rendelkezésünkre álló anyagi eszközökkel végrehajtott fejlesztések eredményeképpen a termelés rugalmasabbá vált és megfiatalodott a szakmunkásállomány is. Ez elsősorban a munka tartalmában mérhető le, de a külsőségekben szintén megmutatkozik mindez. A profiltisztítással, a technika és a technológia fejlesztésével párhuzamosan nemcsak a kooperációs kapcsolatok kiépítését kezdték meg, hanem egy hosszúlejáratú beruházási program megvalósítását is. Az egykori, kisipari módszerekkel és eszközökkel dolgozó üzemből erős, versenyképes, modern középüzem lett. Természetesen, napjaink gazdasági igényeihez és a lakossági szükségletek alakulásához mérten tovább folyik a vállalati munka szervezése és a gyártásirányítás folyamatos korszerűsítése. Például a bútorgyártásban, ami a különböző egyéb szolgáltatások mellett, a Bratislavai Vegyesipari Kombinát legismertebb, leginkább fölkapott, a szakmai bemutatókon dijakkal honorált tevékenysége. A különféle kiállításokon vagy a hazai bútorüzletekben ajánlott székek, asztalok, szekrénysorok, kárpitozott ülőgarnitúrák s egyéb lakberendezési cikkek gyakori jelzője: esztétikus. Noha századok, sőt évezredek során alaposan átformálódott a bútorok külső képe, és az egyre változó életkörülményeknek megfelelően újabb formák is jelentkeztek — gondoljunk csak a széttolható ebédlőasztalra, a kihúzható rekamiéra, a tévéasztalra és a zsúrkocsira, a sarokülésre —, s megváltozott a bútorok anyaga is; soha nem változott meg az a törekvés, hogy a kiválasztott bútor szép és hasznos legyen, emellett összhangban álljon a lakás méreteivel, no meg a vásárló ízlésével. — Kevés a született lakberendező, elképzelése azonban mindenkinek van ... Emberi vágy, hogy ha már megvan a lakás, hát meghitt és funkciójában korszerű legyen, hiszen a bútor minden otthon legszembetűnőbb, leginkább igénybe vett tartós használati tárgya. Nem mindegy tehát, mit veszünk abba a néhány helyiségbe, ahol életünk nagy részét töltjük — mondja Anton Kováčik, miközben a Bratislavai 12
