A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-02-18 / 8. szám

Hallottuk olvastuk láttuk Innen'onnan HANGVERSENY Két Kodály-mű Az Erkel Színházban megtartott díszünnep­ségen a Psalmus hungaricus és a Székely fonó előadásával emlékeztek meg a nagy zeneszerző és -pedagógus születésének szá­zadik évfordulójáról. 1923-ban Kecskeméti Vég Mihály 1535-ből származó szövegére a Psalmus hungaricust komponálta Kodály Pest, Buda és Óbuda egyesítésének félévszá­zados jubileumára, s ez volt az a mű, amely otthon és külföldön egyaránt az első igazi sikert kivívta alkotójának. Kodály 50. szüle­tésnapja alkalmából Oláh Gusztáv felejthe­tetlen színpadi megfogalmazásában került első ízben közönség elé a mű, amelynek immár harmadik változatát láthatta, hallhat­ta a díszünnepség közönsége. Forray Gábor nemesen egyszerű szép színpadi dekorációja előtt, amely nem más, mint egy csonkakúpszerű emelvényen elhe­lyezett szószék, és Schaffer Judit pasztellszí­nekben tartott stilizált magyaros jelmezeiben s Békés András fantáziadús rendezésében kelt életre ezúttal a mű. Békés rendezésének fö erénye az egyszerűség, mert a gyüleke­zet-kórus, valamint a zsoltárénekes mozga­tása szoros és logikus függvénye a Kodály­­zene dinamikájának. Ennek a gyönyörű szín­padi formának egyenrangú megfelelője volt — Ferencsik János karmester ihletett tolmá­csolásának jóvoltából — a zenei megszólal­tatás. A tenorszólót — ha nem is tudta feledtetni Simándy megrendítő tolmácsolá­sát — Gulyás Dénes korrekt felkészültséggel énekelte. A Psalmus hungaricus sorsterhelt komor­sága után jóleső feloldó ellenpontként hatott a Székely fonó jól ismert dallamainak lánco­lata. Kodály 1932-ben írt második színpadi al­kotásának, ennek a falusi daljátéknak érde­kessége, hogy eredetileg operaszínpadra szánta, mégsem opera, hanem olyan színpa­di mű, fnelyben az ének, a tánc és a pantomim szerves egységet alkot. Mégcsak kimondott szövegírója sincs, mert hiszen a textus nem más, mint maguknak a népdaloknak a szöve­ge Kodály tudatos egymás mellé illesztésé­ben. Forray Gábor székely építészeti elemekkel jelzett tágas színpadképén, Márk Tivadar jelmezeiben Békés András rendező gazdag fantáziával pergeti le a népdalokon alapuló cselekmény füzérét. A zenekar Ferencsik János vezényletével gyönyörűen szól, a kó­rus és a hat szólista — Jablonkay Éva, Andor Éva, Barlay Zsuzsa, Melis György, Gulyás Dénes, Rozsos István — pedig lélekbe mar­­kolóan tolmácsolja erdélyi népdalkincsünk szebbnél szebb dalait. Varga József HANGLEMEZ Táncolj velünk < Örvendetes tény, hogy hazánkban is egyre több társastánctanfolyam indul, egyre több állandó csoport működik, többek közt CSE­­MADOK-szervezeteink keretében is. melyek a szabad idő igen hasznos eltöltését, a tánc örömét biztosítják a résztvevőknek. Társas­tánc csoportjaink immár rendszeresen hazai és határainkon túli versenyeken mérik össze erejüket, képességeiket, s e versenyek során kötelező és szabadon választott táncokat kell bemutatniuk. Igen hasznos kezdeménye­zés az Opus kiadóvállalat részéről a „Táncolj velünk" hanglemezsorozat kiadása, melynek keretében olyan lemezek jelennek meg, me­lyek a társastánc csoportok számára szüksé­ges kötelező és választható táncok zenéjét és különféle tánczenei összeállításokat tar­talmaznak. A közelmúltban látott napvilágot a sorozat immár harmadik lemeze. Dance with us 3 címmel. Az A-lemezoldal tartalmazza azokat a táncokat, melyek a társastánc csoportok repertoárjában szerepelnek és állandó ver­senytáncok. A 11 tánc a következő: angol keringő, tangó, keringő, lassú foxtrott, quick step, rumba, szamba, csa-csa, pasodoble, jive és polka. A B-lemezoldalon öt táncdal­­egyveleget találunk, többek közt a világhírű Boney M-együttes dalaiból készült zenekari átiratokat, valamint hazai szerzők (A. Bre­zovský, I. Horváth, P. Danék és J. Kővár) táncdalaiból készült zenekari feldolgozáso­kat. A lemez számait Gustav Brom kitűnő ze­nekara adja elő Jaromír Hnilička vokálegyüt­­tesének közreműködésével. Az ötletes és újszerű hangszerelés M. Bártek, J. Hnilička, M. Vidlák és J. Hubáček munkáját dicséri. A kitűnő zenekar (melyet több más lemezről is jól ismerünk) ezúttal is feladata magaslatán állt. Valamennyi szám előadása kiegyensú­lyozott, színvonalas, a kitűnő együttes kiváló­an alkalmazkodik az egyes táncok specifikus követelményeihez. Jól szolgálja ez a lemez a tánczene és a társastáncok megkedvelteté­­sét. Kétségtelen, hogy nemcsak a társastánc együttesek veszik nagy hasznát, hanem min­denki, aki kedveli a színvonalas könnyű mu­zsikát, a jó ritmust és a dallamos szórakozta­tó zenét. Sági Tóth Tibor KÖNYV A Dikobraz 1983-as mininaptára „Az áprilisban született emberek első látásra nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak, értelmes­nek tűnnek. Valami áprilisi azonban mégis határozottan van bennük. Egyeseknél ezt észre sem venni, míg mások hírnevet szerez­nek ezáltal..." — olvashatjuk a szintén áprilisban (1883. április 30-án) született Ja­roslav Hašek centenáriumának alkalmából megjelentetett jubileumi kiadvány, a Haškúv kalendár (Hašek naptára) bevezetőjében. S hogy ez a kötet éppen a cseh szatirikus hetilap, a Dikobraz 1983-as mininaptára­ként jelent meg, érzésem szerint nagyon is stílszerű. Hisz a Švejk világhírű szerzője a cseh humornak és szatírának mindmáig leg­markánsabb képviselője. A kiadványt fellapozva felmerül az ember­ben a kérdés, hogy mit is lehet tulajdonkép­pen egy nyolcvanoldalnyi füzetben elmonda­ni a cseh- és a világirodalom egy ilyen jeles egyéniségéről. S aztán kicsit tüzetesebben beleolvasva rájön az ember, hogy nagyon is sokat. Hogy még pontosabb legyek, lényegé­ben mindent, ami vele kapcsolatban fontos, amit személyéről tudni érdemes (és kell). S hogy hogyan lehetséges mindez? Úgy, hogy minden mélyenszántó tudományosság nél­kül (persze ezzel korántsem az életmű tudo­mányos megközelítésének szükségét aka­rom megkérdőjelezni), a maga egyszerűsé­gében (és egyszerűen) olyannak rajzolja meg az összeállítás Hašek alakját, mint amilyen valójában volt. Nem vonja be személyét az idő mindent megszépítő leplével, de szól minden igaz emberi erényéről is. A kiadvány naptári részében a krónikasze­rű életrajzi leírásokból nyomon követhetjük életének egy-egy állomását, eseményét, s a kötetben látható képanyagból megismerhet­jük a gyermek Jaroslav Hašeket ugyanúgy, mint a frontharcos, már felnőtt Hašeket, kedvenc kiskocsmáit éppúgy, mint barátait, s a Švejk egyes figuráinak valóságos alakjait. Jól egészítik ki a Hašek-képet a barátok, ismerősök tömör vallomásai, levélrészletei, és természetesen nem hiányoznak a kiad­ványból a Hašek humoreszkek, a már szinte szállóigévé vált Švejk-idézetek sem. Megta­lálhatók a kiadvány lapjain a jóbarát Josef Ladának, Švejk képzőművész „társszerzőjé­nek" már klasszikussá vált és közismert Švejk-figurái, s a „Hogyan képzeli el a rajzo­ló ..." című oldalakon még jónéhány karika­­turista elképzeléseinek lehetünk tanúi. Németh Gyula FOLYÓIRAT Színes Tábortűz Az általános iskolai tanulók, pedagógusok és szülők örömére végre színesen, tetszetős formában jelent meg a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának magyar gyermeklap­ja, a Tábortűz. Bizony sokat bosszankodtunk ezidáig pi­onírjaink népes táborának hetilapja miatt. Talán jogosan, hisz épp azok kezébe adtunk éveken át rossz nyomdatechnikával készített újságot, akiknek esztétikai-eszmei nevelésé­re társadalmunk oly nagy gondot fordít. Nem csoda hát, ha ezek után a Tábortűz XXXII. évfolyamának 18. száma sokunk szá­mára — de elsősorban legkisebbjeinknek — kellemes meglepetést szerzett; gyermekeket és nevelőket egyaránt reménykedésre jogo­sított, kedvre derített. A tökéletes fotók és színes illusztrációk mellett az írások tartalmára, sokszínűségére is megéri odafigyelnünk. Honismereti íráso­kat, útijegyzeteket, a szervezeti élettel kap­csolatos hasznos tanácsokat, tudósításokat egyaránt találunk az említett számban. A füleki iskola néprajzi szakköréről készített kisriportot, a leánykői várról közzétett mon­dát és Zalabai Zsigmondnak szülőfalujáról írt krónikáját feltétlen érdemes elolvasnunk, il­letve elolvastatnunk. Hogy többet tudjunk egymásról, megismerjük szomszédainkat, netán mi is hasonló munkára ösztönözzük magunkat. Figyelmet érdemelnek továbbá az irodalmi jellegű írások is. Az arcképcsarnok­ban Szeberényi Zoltán mutatja be Gyurcsó István költőt, ugyanitt olvashatjuk a Patak csobog c. versét is. A „Rügyek"-ben a párká­nyi iskola alkotóinak irodalmi próbálkozásait ízlelgethetjük. A rovatban két színes gyer­mekrajzot is találunk. Az újabban kéthetenként megjelenő 24 oldalas Tábortűz hátsó oldalán — most már élvezhető képregényt találunk. Gárdonyi A láthatatlan ember c. művét Cs. Horváth Ist­ván dolgozta fel, melyhez Sebők Imre készí­tett szép rajzokat. De van a lapnak zenei és sportrovata, találunk benne fejtörőt, humort, keresztrejtvényt is. Jó lenne, ha az egyes rovatok állandósul­nának, a szerkesztés még ötletesebbé, ru­galmasabbá, az írások színvonalasabbá, tar­talmasabbá válnának. Hogy lehessen egyre népesebb, lelkesebb tábora, értő és figyel mes olvasóközönsége gyermeklapunknak! Csáky Károly Kocogjunk egy helyben segít az „összkomfortos" futógép. A képen látható csontváz egy római katona maradványa; a Vezúv i. sz. 79-es kitörésekor pusztult el a hercu­­laneumi tengerparton. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom