A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-01 / 1. szám
POPHANGVERSENYEK MARGÓJÁRA A popzenei koncertek szervezőinek sokszor a hideg fut végig a hátán, ha egy-egy „agresszívebb" rockzenét játszó együttest említenek előttük. Lelki szemük előtt üvöltő, táncoló, vad tömeg jelenik meg, mely szétrombolja a berendezést és felborzolja a békés polgárok idegeit. Valahol nagyon mélyen gyökerezik az a nézet, mely egyenlőségjelet tesz a rockzene és a rombolás, üvöltés közé. Előrebocsátom, hogy nagyon leegyszerűsítő nézetről van szó, mely több szempontot figyelmen kívül hagy. Kezdjük mindjárt a legfontosabbal: a rock nem az egyetlen, és korántsem a legfontosabb tényező, mely a fiatal közönséget neveli. Sokkal nagyobb hatással van rájuk a környezet az iskola, a családi és baráti kör. A tényezők közül, amelyek meghatározzák fejlődését, a rock csupán egyik a sok közül. Tehát azokat a visszásnak tűnő viselkedésformákat, melyeket a fiatalok egy része felvesz, nem lehet csak a rock számlájára írni. A rockzenekarok koncertjei általában túlfűtött hangulatúak, a közönség viszonylag aktívan résztvesz a produkcióban. Az együttessel énekel, hangosan kinyilvánítja tetszését, a zene ritmusára táncol és mozog, egyszóval részese annak a hangulatnak, mely egy ilyen koncerten kialakul. Ezek a tényezők a rock lényegéből adódnak. A rock feltűnésekor a közönség érezte, hogy a zene értük, róluk szól. hogy nincs különbség közte és a zenészek közt. Aktívan résztvettek az előadásban, kendőzés nélkül nyilvánították ki érzelmeiket. A fiatalok természetes elégedetlensége, energiafölöslege a koncerten levezetödött. A „koncertezés" ugyan részben pótcselekvés volt és maradt, de betöltötte a szelep fontos szerepét. Bár a rock körüli illúziók elég hamar szétfoszlottak, a zenészekből sztárok és a szórakoztatóipar alkalmazottai lettek, a koncertek külső jegyei nem változtak lényegesen. A koncertekhez továbbra is hozzátartozik a közönség aktív részvétele, anélkül elveszti lényegét. Éppen ezért vezet mindig feszültséghez, ha a rendezők és segítőtársaik a közönséget paszszivitásra és mozdulatlanságra kényszerítik. Az aktív cselekvés vágya kielégítetlen maradt, a szelep nem töltötte be szerepét. Hiba volna azonban azt hinni, hogy ezzel a feszültség elmúlt. Nem múlt el, nem vezetődött le, ezért más formát keres magának, máshol és más időben robban ki. Alkalom van rá bőven. Ha azonban a közönséget hagyjuk aktívan résztvenni az előadásban, a feszültség egy része levezetődik a koncert alatt. A félreértések elkerülése végett azonban meg kell jegyezni, hogy az aktív részvétel megfelelő környezetet is kíván. Nem lenne szabad például rockkoncertet színházteremben rendezni, mivel a berendezés rongálásától való félelem már eleve arra kényszeríti a rendezőket, hogy passzív magatartást kívánjanak el a közönségtől. Természetesen nem lehet megakadályozni bizonyos agresszívebb egyének bejutását a koncertekre. Az ,ő viselkedésük és tetteik alapján alakulhat ki aztán a bevezetőben említett vélemény. A fiatalságot, mint egészet, azonban nem lehet azonosítani ezekkel az egyénekkel. Ilyen alapon ugyanis a mulatságokat és a sporttalálkozókat is korlátozni kellene. Tudatosítani kell, hogy a rockra komoly igény van, de ez a fajta szórakozás különbözik a többitől. A különbségek megértése és az ebből következő teendők felismerése fontos feladat, melynek megoldása sokban hozzájárulna a koncertek problémamentesebb lebonyolításához Segítene néhány tévhit eloszlatásában, az ifjú ság igényeinek jobb kielégítésében és a meglévő feszültségek levezetésében. Gyúróvszky László — Véletlenül került a kezembe Örkény István színmüve. Elolvastam és beleszerettem a szövegbe, a szerzőbe. Döbbenetes, hogy Örkény mennyit tud a közép-európai ember lelkivilágáról, szorongásairól, félmúltjáról és jelenéről. A Tótékban elsősorban az kapott meg, hogy a szerző nemcsak a második világháború tragikus eseményeit idézi fel, hanem a mindennapok fesizmusáról rajzol elevenbe vágó körképet: mindazokról, akik a közelmúltban vagy éppen ma embereket aláznak meg, fennkölt szép szavakat hangoztatnak, de a valóságban ennek éppen az ellenkezőjét cselekszik mondta a senicaiak rendezője, aki a többi szlovák élcsoport művészeti vezetőivel ellentétben nem hivatásos színházi szakember, hanem a járási népművelési központ szakelőadója. A zsúfolt nézőtér percekig tartó véstapsa is igazolta, hogy a rendező elképzelése döbbenetes élményt nyújtó előadássá csiholódott. Ritka érdekességként szólhatunk a breznóiak szerepléséről. Ők ősbemutatót tartottak — méghozzá egy olyan szlovák darabbal, amelyet másfél évszázaddal ezelőtt írtak. Samuel Tomášik Esküvő a hegy alatt című komédiáját annak idején nem adták elő, majd a kézirat elkallódott, s néhány éve az egyik moszkvai levéltárban került elő. Valószínűleg valamelyik, az akkori Szlovákiában megforduló orosz irodalmár vagy tudós hagyatékából. A művet alaposan „leporolták", dramaturgiai szempontból átdolgozták, s így a szövegből élvezetes előadás kerekedett, amely a múlt század szlovák hegyaljai falvainak néhány jellegzetes figuráját elevenítette fel. Hagyományosan nagy sikert arattak a cseh színjátszók, ezúttal a brnói Munkás Színház tagjai, akik A ló halála című, Tolsztoj novellája alapján készült színművet adták elő, kitűnő rendezésben. A bmóiak valószínűleg eleget tesznek a galántai járási népművelési központ jelen volt vezetője meghívásának, s így ezt a kitűnő előadást a következő év elején a mi tájainkon is láthatjuk. A külföldiek közül a jugoszláv csoport aratta a legnagyobb sikert A mosztari mozgásszínház pantomim-etűdjei az ember és az emberiség sorskérdéseiről vallottak — szuggeszb'ven, s elsősorban az ember érzelmeire, asszociális készségére építve. Ebben az erős mezőnyben nem vallottak szégyent a fülekiek, az idei Jókai-napok győztesei sem. A kora délutáni időpont ellenére meglepően sokan nézték meg az előadást s elsősorban Danyi Irén és Mázik István játékát dicsérték. Mi, akik láttuk őket Komáromban is, egyöntetűen megállapítottuk, hogy Gyárfás Miklós Kényszerleszállása ott frissebb, dinamikusabb, egységesebb volt A martini fellépés ennek ellenére remélhetően még céltudatosabb munkára ösztönzi ezt az ambiciózus együttest Martin azon a héten az amatőr színjátszóké. Az üzletek kirakatai, a falragaszok, a zászlók ezt az eseményt hirdetik. Az ottani kiváló színház — többek között Ľubomír Vajdička az egyik rendező és Jozef Ciller a díszlettervező közreműködésével — ilyenkor délutáni előadásokat tart hogy a vendégek a legsikeresebb produkciókat megtekinthessék. Van lehetőség a szakmai vitákra, a kötetlen beszélgetésekre is A két fesztiválklub — az egyikben csak üdítőt árultak, s a dohányzás tilos volt — addig tartott nyitva, ameddig a vendégek kívánták, pontosabban bírták szóval és pénztárcával. A résztvevők között egyébként több szlovákiai magyar amatőr rendezőt is láttunk. Nem bánták meg, hogy eljöttek, mert tanulni tapasztalatot szerezni bőven lehetett az idén is Ezért is jó ezen a fesztiválon lenni, s ezért érdemes elmenni jövőre is. SZILVÁSSY JÓZSEF Fotó: Gyökeres A fülekiek Gyárfás Miklós Kényszerleszállás c. darabját adták elő FESZTIVÁLOK FESZTIVÁLJA Kicsit talán fellengzős ez a jelző, hiszen amatőr fesztiválról van szó. Ugyanakkor találó is, mert Martinban évről évre, október utolsó hetében a különböző szlovákiai amatőr színjátszó-, kisszínpadi-, és bábfesztiválok győztesei lépnek föl. Szlovákok, magyarok, ukránok. Rajtuk kívül a hronovi cseh amatőr színjátszó seregszemle győztese, és néhány külföldi csoport — Martin a szlovák amatőr színjátszás bölcsője is — mondja Vladimír Štefko a Javisko nevű havilap főszerkesztője, aki nemrég adott ki tanulmánykötetet a mozgalom hat évtizedéről. Ebben a városban már a huszas években megrendezték a szlovák amatőr együttesek versenyét Ezt a hagyományt akartuk újjáéleszteni, természetesen társadalmi eszményeinknek megfelelő céllal és tartalommal. Az a célunk, hogy viszonylag hű képet kapjunk a szlovákiai amatőr színjátszás és bábozás egyegy évadjáml. kiemelkedő produkcióiról. Szeretnénk kitekinteni is: a cseh amatőr színjátszás házatájára és a környező országokba. Az idén 15 együttes és három vendégcsoport szerepelt az amatőr színjátszók országos seregszemléjén. Közülük a legnagyobb sikert kétségtelenül a senicaiak aratták, akik Örkény István Tóték/ár vitték színre, Pavol Mattoš invenc 'rózus rendezésében. ' A senicaiak nagy sikert arattak Örkény István íótékjával 14
