A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-04 / 6. szám
Fotó: Pranril A Csemadok életéből_______ EZ — KLUBMOZGALOM? Vitazáró cikk A vitaindítót beleértve tizenkét cikket jelentettünk meg Ez — klubmozgalom? címmel. Hodossy Gyula írását azért közöltük, mert szövetségünk egyik fontos területére, a művelődési klubok munkájára irányította a figyelmet. Számos okos észrevétele volt, s természetesen, ahogy az ilyenkor lenni szokott, vitát provokáló gondolatból és vitatható megállapításból sem volt hiány írásában. De ami leginkább odafigyeltető volt, hogy saját járása (Dunaszerdahely — Dunajská Streda) tapasztalataiból kiindulva megállapítja, hogy a járási bizottság titkárságán nyilvántartott kilenc művelődési klubnak több mint a fele iényegében csak papíron létezik. Ezért meri megkérdőjelezni az Adalékokból kölcsönzött adatot, amely szerint Csehszlovákia magyarok lakta településein negyvennyolc művelődési klub működik, s hogy a tavalyelőtti 706 klubtalálkozásokon 57 456-an vettek részt. M. Molnár László az első hozzászóló, s Hodossy merész kijelentésével kapcsolatban azt mondja, hogy ezeket a még a hatvanas években „alulról" kezdeményezett klubokat az anyanyelvi művelődés folytonosságának igénye hívta életre, de ez az igény csak ott bontakozott ki, ahol a megfelelő irányító és szervező emberek magukra vállalták a működés életrevalóságát feltételező nem kevés munkát. Nem a névben látja a lényeget, hanem a tevékenység formájában. Szerinte a rendszeres összejövetelek kialakítanak egy bizonyos állandó törzsgárdát, amelyhez mások is csatlakozhatnak. Az állandó helyiség hiánya és a szűkös szakmai és anyagi támogatás bénítólag hat. Ezen a gondolaton halad tovább Dániel Erzsébet, aki az önművelésnek, a szabad idő hasznos eltöltésének formája kibontakoztatásához kevésnek találja a CSEMADOK szerény anyagi támogatását. Szükségesnek látja a helybeli vállalatok, üzemek, földmüvesszövetkezetek segítségét. Marczell Béla cikkében feleleveníti egy már nem létező igen tevékeny klub történetét, amely Szerdahelyen a Járási Építőipari Vállalat mellett jött létre. A biztató indulás után akadályok merültek fel, a klubélet szervezése egyre nehezebbé vált, a végén el kellett hagynia a vállalat művelődési központját, s támogatás hiányában lassan megszűnt. Pedig a klubmozgalomra szükség van. A CSEMADOK XIII. országos közgyűlésének anyagában fontos helyet foglal el. Az „Adalékok 1982" című kiadványban ez olvasható: „Törekvéseink homlokterében az áll, hogy a klubok — központi, járási és helyi szinten egyaránt — a CSEMADOK népművelési programjának intenzív megvalósulási formái legyenek." Valóban a klub kitűnő lehetőség az általános művelődés kiterjesztésére. Egy további hozzászóló, Sebő József, példaként a Hodossy Gyula vezette Fórumot említi, amelynek egyik hasznos összejövetelén s vitájában maga is rés# vett. Akik jelen voltak a klubesten, megegyeztek abban, hogy így képzelik el a klubéletet. Ha például előadás hangzik el a néptánc-mozgalomról, máris úgy folynak bele a vitába: mit kellene és lehetne tenni azért, hogy minél szélesebb néptömegek mutassanak érdeklődést a népzene iránt, s hogyan szolgálhatnák ezt az ügyet népzenei együtteseink. Vagyis a klubban kulturális munkánk egészét érintő kérdések is elhangzanak egy-egy előadás kapcsán. Kovács László gondolkodtatni akart, amikor azt ajánlotta, a működő klubok vezetőinek, tagjainak: azon vitázzanak, milyen tevékenységi formák a legkeresettebbek. Határozottan jó tanács, s Fekésházy Beáta is ezt húzza alá hozzászólásában. „A mi kis közösségünkben, (Negyed) még erős a kohézió, hiszen a harminc-negyven alapítótag között alig van olyan, aki ne tett volna valamit a klub érdekében, ha az csupán egy virág, vagy fácska ültetése volt is a klubhelyiség udvarán ... Mi hoztuk létre, mi dolgoztunk meg érte, a mi otthonunk . . Egy napon azonban lakat került klubhelyiségükre, s ez nagyon elszomorította őket. De nem nyugodtak bele a sorsukba, s az eredmény? Ma már időnként rendelkezésükre bocsájtják a kultúrház egyik termét. Major Ferenc az országos klubtanács tagjaként s klubvezetőként szólt hozzá a vitához. Tudjuk, hogy az újvári szervezetben számos klub működik (társastánc-klub, honismereti klub, képzőművészetet kedvelők klubja, irodalmi klub, kézimunka-klub, Kassák Lajos Ifjúsági Klub stb.). A valamennyi klubban tevékenykedők száma eléri az ezret. Nem tartanák jónak ezeknek a kluboknak az egyesítését. A klubvezető a helyi szervezet vezetőségének tagja, a kéthetenkénti vezetőségi ülésen egy-egy klub munkáját értékelik, s olyankor a klubvezető beszámol elért eredményeikről, nehézségeikről és jövendő feladataikról. Egy-egy klub féléves munkatervet készít s azt benyújtja a helyi szervezet vezetőségének. Úgy is értelmezhetnénk Major Ferenc hozzászólását, hogy a helyi szervezet minden egyes vezetőségi tagja konkrét munkát végez, amikor a klubmunkát irányítja. Igen lényeges dolgokat állapított meg vitacikkében Csáky Pál (Léva — Levice). Szerinte a művelődési klub iránti igényhez magán a műveltségen, illetve a közösségi felfogáson át vezet az út. Általános gondként említi, hogy értelmiségünk igen gyér számban kapcsolódik be az aktív kezdeményező munkába, s a műszaki értelmiség kultúrmunkásként fehér hollónak számít, de még a humán műveltséggel rendelkező értelmiségi rétegünk részvétele is aránylag csekély. Igaza van, amikor azt mondja, milyen virágzó kulturális életet teremthetnének, ha műveltségűknek megfelelő szinten és számban vennék pártfogásukba közművelődésünk ügyét. Számos község dicsekedhet várost is megszégyenítő tevékenységgel, de Csáky Pál szerint falvaink általános műveltségbeli állapota nem ad okot különösebb derűlátásra: élesen felszínre kerül a vezető egyéniségek hiánya. Ebből azt a következtetést vonja le: úgy kell dolgozni mindenütt, ahogy lehet. Trugly Sándor cikkében egy vagy esetleg több olyan helyiséget szeretne, ahol nyugodt klubélet folyhatna. Kifogásolja, hogy azokat, akik szakmájukban vagy a CSEMADOK berkekben már bizonyítottak, még járási szinten sem kerülnek olyan helyre, ahol beleszólhatnának az irányításba. Tok Béla dicséri a deáki (Diakovce) klub munkáját. Ilyen munkatervivel — írja — már lehet valamit tenni a nemzetiségi kultúra, a közművelődés és a kulturált szórakozás érdekében. Dávid Mihály is a lényegre tapint, amikor azt kérdezi, miért csak egy szűkebb réteg él azokkal a lehetőségekkel, amelyeket ez a mozgalom nyújt? Hol vannak a munkások? S miért nem kell az emberek egy részének, amit a szellemi kultúra kínál? Miért hiányoznak a klubestékröl a szaktanintézetek tanulói? Majdnem községenként megépültek a kultúrházak, járulékos helyiségei miért maradnak kihasználatlanok? Számos okos észrevétel, megannyi kérdés hangzott el a hónapokig tartó vitában, s az első számú érdekelt, a CSEMADOK Központi Bizottsága hasznosnak ítéli meg a szerkesztőség kezdeményezését, de nehezményezi is, hogy a vitában senki nem hivatkozott a CSEMADOK Központi Bizottságára, amelynek népművelési osztálya központilag irányítja a klubok munkáját. Ilyen értelemben hívta életre 1978-ban a Központi Klubtevékenységi Szakbizottságot, amelynek a CSEMADOK KB évenkénti munkatervével kapcsolatban tanácsadó szerepe van, segítséget nyújt további klubok szervezéséhez, összehangolja a már meglevő művelődési klubok tevékenységét. A CSEMADOK KB illetékesei sajnálják, hogy az általuk irányított és megítélésük szerint jól működő klubok vezetői közül csak kevesen szóltak hozzá a vitához. S csak kevés szó esett a CSEMADOK Központi Bizottsága által már hatodszor megrendezett Nyári Művelődési Táborról, jelentőségéről és hasznáról. Szövetségünk vezetői azt szeretnék, ha a már meglevő, életképes klubok merészebben tűznék műsorukra a társadalompolitikai és a tudományos-ismeretterjesztő témákat. Szerkesztőségünknek az a véleménye, hogy a klubmozgalmat maga a kor tette szükségessé. A CSKP XVI. kongresszusán megfogalmazott művelődéspolitikai elgondolásban a tudományos szempontok még előbbre kerülnek, s a klubforma a társadalmi elvárásoknak nagyon is megfelel. A CSEMADOK Központi Bizottsága ezért támogatja a mozgalmat. Csak helyeselni lehet, hogy a szövetség a jövőben a Szlovákiai Ifjúsági Szövetséggel, a Szocialista Akadémiával és más társszervezettel együttműködve még nagyobb bázist igyekszik teremteni a klubtevékenységnek, jól felkészült előadókat kíván biztosítani. Ezzel a vitát lezártnak tekintjük. Meggyőződésünk. hogy a cikkekben megfogalmazott gondolatok nem maradnak visszhangtalanul. Hozzájárulnak az átgondoltabb, a tagság érdeklődését még jobban felkeltő klubmunkához. Valamiféle receptet előírni nem lenne helyénvaló. Minden klub maga ismerje fel, mire képes, s a már fentebb vázolt központi elképzeléssel Összhangban ilyen módon fejtse ki tevékenységét. Felfigyeltető számunkra az az észrevétel, hogy a munkások csak igen csekély mértékben látogatják a klubrendezvényeket. A szaktanintézetek tanulói úgyszintén. A műszaki és humán műveltségű értelmiségiek sem használják fel fórumuknak a klubokat a kívánt mértékben. Van tehát min gondolkozniuk, mit tenniük a klubmunka felelőseinek, a CSEMADOK Központi Klubtevékenységi Szakbizottságának, valamennyiünknek, akik közművelődési gondjainkon segíteni akamnk' A SZERKESZTŐSÉG 6
