A Hét 1983/1 (28. évfolyam, 1-26. szám)

1983-02-04 / 6. szám

Következő számunk tartalmából:

Mécs József: Közei és távol

Bogoly János:

VÉDETT

NÖVÉNYEINK

Gál Sándor:

CÉLJAINK

KÖZÖSEK

Keszeli Ferenc: FORMA ÉS ÍZLÉSKULTÚRA

Lovicsek Béla: AZ IDEGEN

Dömök János: KYOTO - ŐSI CSÁSZÁRVÁROS

Címlapunkon riportkép a Por. zaj, méreg —- ember című írásunkhoz (fotó: Bistika). A 24. oldalon M. Halcin felvétele.

A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332—865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 336—686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332—864. Grafikai szerkesztő: Král Pétemé. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava. Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p. Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie, tel.: 522—72, 815 85 Bratislava. Index: 49211.

Beszélgetés a környezetvédelemről

Az életkörnyezet, a természet védelmét hazánkban több törvény és kormányrendelet garantálja; egységes környezetvédelmi koncepció s követelményrendszer határozza meg napi és távlati teendőinket egyaránt. Ebből nyilvánvaló, hogy a

környezetvédelem — mint elsőrendű társadalmi érdek — része az állami politikának. Mindez bővebben kifejtve azt is jelenti, hogy a környezet védelmének középpontjában az ember áll, s minden ilyen irányú tevékenység elsődleges célja a dolgozók egészségének megóvása a környezetből eredő károsodásoktól, valamint a jövő nemzedékének mentesítése minden ma már kiküszöbölhető veszélytől vagy ártalomtól. Az ezzel kapcsolatos gondokról, eredményekről, tapasztalatokról és a további teendőkről kértünk interjút VLADIMÍR RÖSNER mérnöktől, a műszaki tudományok kandidátusától, a bratislavai Csehszlovák Környezetvédelmi Központ igazgatóhelyettesétől.

— Először a sokéves elméleti és gyakorlati tapasztalattal bíró szakembert kérdem: valóban körmünkre égett-e a környezetvédelem ?

— A veszély világszerte valóban nagy, s ezt az utóbbi másfél-két évtized felismerései hozták minden kétséget kizáróan az emberiség tudomására. Félő, hogy a szemét és piszok, tehát mindaz, amit ma feleslegesnek vélünk; továbbá az ipari mérgek és a talajkárosító anyagok könnyűszerrel „ellephetnek" bennünket. Egyesek szerint például a jövő ifjúsága számára a tiszta levegő és a jó ivóvíz szinte kuriózum lesz ... Természetesen, ez a feltartóztathatatlannak tűnő természeti katasztrófa csupán akkor fenyeget igazán, ha nálunk is, külföldön is, de főképpen az iparilag legfejlettebb országokban, nem születnek sürgős és hathatós ellenintézkedések.

— Miért, milyen a helyzet ma?

— Világviszonylatban pusztítják az erdőket a levegőben felgyülemlett szennyezőanyagok; elsősorban az ipari berendezések és magánháztartások fűtése révén a kéményeken át a levegőbe kerülő kéndioxid, az egyre sűrűbbé váló gépkocsiforgalom kipufogógázai, növekszik az erdei és a mezőgazdasági növényzet talajának megterhelése. A különböző szennyező anyagok mérgező gázok formájában, csapadék esetén pedig „savanyú esőként" árasztják el a környezetet és okoznak, mondjuk, óriási mértékű halpusztulást. Norvégia másfél ezer tavának nem kevesebb, mint hetven százalékában például kipusztult a halállomány! Ugyancsak a kéndioxid a fa fő ellensége is, ami pótolhatatlan veszteségeket okoz az erdőgazdaságoknak: a fák egyre lassabban nőnek, a növények hamarabb betegszenek meg, tönkremennek a gyökerek. A különböző szakértői csoportok megállapították, hogy a fejlett ipari országokban előforduló savanyú eső jelentős mértékben rontja az ivóvíz minőségét. Ez viszont azért veszélyes felismerés, mert a földkerekség jelenlegi ivóvíztartalékai mintegy 20 milliárd ember igényeit tudnák kielégíteni, feltéve persze, ha ezt a tekintélyes készletet nem veszélyeztetnék különböző környezeti katasztrófák. Az atmoszféránkban terjengő kéndioxid azonban nemcsak a fákat betegíti meg, hanem a történelmi épületeket is megtámadja: a szakértők riasztó észrevételei alapján például a kölni Dóm régi részei az elmúlt harminc év alatt gyorsabban rongálódtak, mint az előző három évszázad során! A levegő mérgesgáz-tartalma azonban jelentősen megröviditi a korszerű betonépületek élettartamát, felgyorsul a fémek korróziójának üteme és károsítja az ember légutait vagy tüdejét is. A környezetvédők általános tapasztalata, hogy a különböző szennyezőanyagok, égéstermékek, növénymérgezö nehézfémrészecskék nem pusztán hazai „gyártmányokként" okoznak kisebb-nagyobb környezeti károsodásokat, hanem mindezt jelentős arányban „importálja", azaz hordja be a szél a szomszédos országokból is. ami a környezetvédelmi gondok megoldását célzó nemzetközi összefogás fontosságát, gyakorlati szükségét helyezi előtérbe.

— Mindennek tudatában szinte paradoxként hat, hogy egyesek szerint a környezetvédelem a legújabb kor emberének fényűzése: kidobott pénz Mások viszont legszívesebben visszaszorítanák az iparosodást a kézművesség fokára, mondván, jólétünk forrása egyben a pusztulás veszélyének csírája is.

— A világ mindinkább hangsúlyosabbá váló igazsága, hogy jóléte, mi több: léte érdekében környezetkímélő gazdálkodást kell folytatnia. Ez a környezet megóvásának alapja. A tudomány és a gyakorlat diadala lesz, ha egyszer majd eljutunk a hulladékszegény termeléshez és a hasonló „beosztású" gazdálkodáshoz. A technika mai fejlettségének fonáksága, hogy ami az előállítás egyik fázisában káros és felesleges, a természetet és a környezetet szennyező anyag; az a

2