A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-09-25 / 39. szám
A Csemadok életéből EZ — KLUBMOZGALOM? szer összehívjuk értekezletre az elnököket. Ott ismerkedünk meg jobban. Régóta ismerem. Tizenöt esztendeje hallgatom felszólalásait a CSEMADOK KB ülésein. Nem használ ékes szavakat. De amit mond, annak mindig van sava-borsa. Abból mindig megmarad bennem valami. Munkásként kezdte az életet, a háború poklát is megjárta. Aztán, negyvennyolc februárja után, a munkáshatalom emelte fel politikai iskolázások egész sorával. A pedagógiai gimnáziumnak két osztályát is kijárta, de mozgalmas életének kezdetén, egy autóbaleset megakadályozta továbbtanulását. Ismerősei summásan így fogalmazzák meg véleményüket róla: Ami a szivén, az a száján. Mindig nyílt sisakkal jár. Őszinte, bátor a szókimondásban. Soha nem tartozott azok közé, akik hallgatásukkal elfödik a bajt. Sokszor felmerült már bennem, vajon a szülei nevelték így? — Apám, F^l Vince, az első köztársaságban tagja volt a kommunista pártnak. Egyszer másodmagával a képviselőtestületbe is beválasztották. Azt mondta a bíró, amikor találkoztak az utcán: Mi az, Vince, maga is képviselő lett? Igen, bíró úr, mondta apám. Jól van, Vince, bólintott a bíró. Ilyen emberekre is szükségünk van, akik a pad szélén ülnek, hogy fel ne billenjen velünk a pad. A bíró apámnak mondott szavai, úgy érzem, életre szólóan meghatározták magatartásomat. Soha nem akartam a pad szélén szelíden, hallgatagon meghúzódó valaki lenni, akit csupán az egyensúly tartására ültettek oda. Soha nem rejtem véka alá a véleményemet. A taglétszámot tekintve legnagyobb járás a dunaszerdahelyi. Csupán a helyi szervezetek száméval nagyobb a rimaszombati. Nagy kulturális rendezvények színhelye is a járás illetve a város. Az idei csallóközi dal- és táncünnepély műsorát körülbelül tízezer ember tekintette meg. A Csallóközi Kulturális Napok gazdag programja szintén tömegeket vonz. Kórusok, tánc- és színjátszó csoportok egész sora költi a CSEMADOK jó hírét. A csehszlovákiai magyar irók műveiből is ők adják el a legtöbbet. Igen eredményes kapcsolatot tartanak fenn a dunaszerdahelyi könyvesbolttal. — Járásunkban a lakosságnak majdnem kilencven százaléka magyar nemzetiségű. A taglétszám növeléséhez tehát még bőségesen rendelkezünk tartalékkal. Ennek érdekében sokat akarunk tenni. Örülök, hogy járásom magyar dolgozói nem tagadják meg önmagukat, s a CSEMADOK-tagság aktívan kiveszi részét a termelési feladatok teljesítéséből. Évek óta elsők között vagyunk a gabonatermelésben és a gazdasági feladatok teljesítésében. Külön öröm számomra, hogy elért eredményeink részese a 11 500 CSEMADOK-tag! Későre jár. Mozdulunk, készülődünk. Az est fényei integetnek felénk. Beülünk a kocsiba. Egészen a lakása közelébe viszem. Ahová mindig, most is későn ér haza. A gyűléseken sohasem fáradt, de otthon, a televízió képernyője előtt gyakran elalszik. A tömeg az, amely élteti, felvillanyozza. Legutóbb a csallóközi dal- és táncünnepély tízezres tömege. Sokan kérdezték tőle, hogyan csinálja? — Hogyan, hogyan? Nem csupán az én érdemem ez, hanem mindazoké, akik a CSEMADOK jó hírét tartósan megalapozták a járásban. MÁCS JÓZSEF Kontár (1) és archívumi felvételek Az életképtelen mozgalmak ellen háborgó mivoltomban nemet válaszolnék az iménti, ugyancsak indokolt kérdésre. Valami ún. józan ész — mégis azt mondatja velem: igen, ez a mi klubmunkánk, klubmozgalmunk. Célzásomat ugyan átjárja a kétkedés, mondatom végéről ennek ellenére elhagytam a nemzetiségi berkeinkben divatos „gyermekcipőt". Ez az egyetlen szó fölöslegessé tenné tudatomat és érzéseim — „klubokért" vívott — harcának további leírását, hiszen a gyermekcipőt viselő botladozását, bukdácsolását kedvesen megmosolyogni szokásunk. Az ember fiának, tizennyolcadik éve töltével, felelnie kell tetteiért, az indulás után pedig számon kéretik a célirányos haladás. Egy művelődési klub, illetve egy klubvezető mikor lesz nagykorú? Művelődési klubjaink a hatvanas évek óta alakulgatnak, alakulófélben vannak. Nos, ha klubmozgalmunk még mindig gyermekcipőben jár, akkor alighanem egy idült, súlyos, megnyomorító kór áldozata, amellyel már tán késő is orvoshoz fordulni. Ám ha szó sincs gyermekké nyilvánításról, akkor engedtessék meg a szembenéző, elfogulatlan, jóhiszemű, azaz — közkeletű szóhasználat szerint — építő szándékú bírálat. Figyelemmel kísérem a klubmozgalmat, s cselekvő módon szem előtt tartom a fontosságát: a kritika tűrését illetően rosszak a tapasztalataim. Dunaszerdahelyi lévén, járási lapunk, a Csallóköz szerkesztőivel Klubélet rovatot nyitottunk. Minden hónap elején leközöltük a járás művelődési klubjainak aktuális műsortervét, hírt adtam az egyes klubokról és klubösszejövetelekröl. A klubok munkáját értékelő írásaimmal a remélt egészséges vita helyett viszályt szító ellenségeket szereztem. „Kaszton kívüliként" — tehát olyan buzgólkodó gyanánt, aki nem hivatásból, netán pénzért, hanem „csak" hivatástudatból csinálja — kétségbe vonták jogomat a bírálathoz. Vádoltak a dolgok leegyszerűsítésével, máskor pedig túlbonyolításukkal, s mindenképpen visszafogottságra, a nem túl komoly, nem túl fontos dolgoknak kijáró „ügykezelésre" intettek. Valóban jelentéktelen ügyben zaklatom az „illetékeseket"? A CSEMADOK XIII. országos közgyűlésén kiosztott „Adalékok 1982" című kiadványban „kiadósán" foglalkoznak művelődési klubjainkkal is. Lássuk csak: „Törekvéseink homlokterében az áll, hogy e klubok — központi, járási és helyi szinten egyaránt — a CSEMADOK népművelési programjának intenzív megvalósulási formái legyenek. A továbbiakban pedig ezt olvastam: — 1978-ig 35 klubot tartottunk nyilván. Számuk az év során fokozatosan emelkedett, s az 1981 -es év végén negyvennyolcnál tartottunk. Járásonkénti megoszlásuk a következő: 9 — dunaszerdahelyi, érsekújvári járás, 6 — galántai járás, 4 — losonci járás, 3 — Bratislava-város, 2 — Bratislava-vidék. nyitrai, rimaszombati, tőketerebesi, lévai járás és Kassaváros, 1 — komáromi, nagykürtösi, rozsnyói, kassavidéki járás, valamint a prágai és brünni diákklubok. Művelődési klubjainkban a mozgalom céljaival összhangban a »szórakozva művelődni« alaptételből kiindulva végzik aktivistáink a népművelési tevékenységet. Ez az újszerű munkaforma lehetőséget teremtett arra, hogy szinte korra és műveltségre való tekintet nélkül mindenki megtalálja a maga érdeklődési területét. A klubok, eltekintve néhány irodalmi, zenei, honismereti és nőklubtól, általános műveltségi jellegűek. A klubesteken a művészetek, a természet- és társadalomtudományok különböző területeiről állítanak össze előadásokat, vitaesteket." Mielőtt kimondanám, hogy klubmozgalmunk létezik, és a legjobb úton halad célja, a tájékozott és művelt lakosság felé, kullancsmódra fúrjuk be magunkat az irányelvek és megvalósulásuk, a „mindenható" számok bőre alá. Klubjainkkal kapcsolatos tapasztalataimat a dunaszerdahelyi járásban szereztem, de a más járásokbeli klubvezetőkkel, tagokkal folytatott beszélgetéseimből is ugyanarra, téhát általános érvényűnek is tartható következtetésre jutottam. A CSEMADOK Központi Bizottsága és lapunk fontosnak tartja a klubmozgalom fejlődését. Éppen ezért szívesen adunk helyet Hodossy Gyula cikkének, amelyben számos okos észrevétel, vitát provokáló gondolat és helyenként vitatható megállapítás olvasható. Szerkesztőségünk várja a hozzászólásokat. A Csallóköz hetilap a tavalyi év végén közölte azt a megállapítást, hogy a CSEMADOK járási bizottságán nyilvántartott kilenc közművelődési klubnak több mint a fele lényegében csak papíron létezik. A hatás: az idén már csak hét klub adott életjelt magáról a járási bizottságnak. Kérdés: tényleg rosszul jártunk-e ilyenformán, ha lefaragtuk a halott felhámot, s tudjuk, mire számíthatunk igazából? Tehát hét klubunk működik, dolgozik, él értelmes életet? Ez legalább olyan túlzás — utánanéztem — mint ha azt állítanám, hogy Szlovákia legnagyobb városa Dunaszerdahely. A járási bizottságon tudomást szereztem az egyik klub működéséről. Felhívtam telefonon a helyi szervezet elnökét. „Nálunk nincs klub" — érkezett a meglepő válasz a drót túlsó végéről. „De hiszen a járási bizottságon úgy tudják ..." „Ja, akkor van!" Érdeklődtem a klubelnök kiléte felöl. Meg is találtam a megnevezettet, ám semmiről sem tudott. Őneki aztán semmi köze semmiféle klubhoz! Egy másik faluban, úgy hallottam — idézem a Csallóközből —, „összetévesztik a művelődési klub küldetését a népművelésével, s mindennemű rendezvénnyel, megemlékezéssel a klubot terhelik, elszigetelvén egy kialakulandó meghitt közösség elől a gondolatszellös járatokat". A helyi klubvezető, egyúttal a helyi szervezet elnöke, vérig sértődött mindezen, s lemondással fenyegetőzött. A felsőbb szerv meggyőzte öt, hogy elhamarkodott a döntése, s ő ez egyszer még feledni tudott. Közlés végett havi műsorterveket gyűjtöttem össze. Az egyik klubvezető így mentegetőzött: „Sajnos, nincs nálam a jegyzetfüzet, nem tudom megnézni." Talán észben tartja, mit terveztek e hónapra? „Mit képzel, én is ember vagyok, nekem ezen kívül ezer más teendőm van, ezt meg önkéntesen csinálom, nem lehet érte felelősségre vonni! Egy másik válasz: „Nem tudom. Nem szoktunk tervezni. Ha valaki »olyan« éppen erre jár, felkérjük, tartson előadást, s ha nem, hát istenem! Máskülönben nem járunk össze." Mindezek után bátorkodom megkérdezni: igaz-e, hogy Csehszlovákia magyarok lakta településein 48, elnevezésére rászolgáló művelődési klub működik, hogy a tavalyi 706 klubtalálkozáson 57 456-an vettek részt? (Az adatokat az Adalékból kölcsönöztem.) (A például szolgáló klubokat azért nem nevezem meg, mert nem tartom üdvösnek elriasztani tőlük az érdeklődőket, másrészt pedig, mint már jeleztem, az állapotokból eredően akár másutt is elhangozhattak volna a párbeszédek.) A klubmozgalom életképessége nemcsak számokkal, hanem a végzett munka „kézzelfogható" igényességével is mérhető, érzékelhető. Vagyis addig igazi a mozgalom, amig a beavatottak számbeli növekedését a munka minőségi színvonalának emelkedése kiséri. Vajon észlelhetök-e jelei a minőségi javulásnak? A hetvenes évek végén a vágsellyei Vörösmarty klubban, bratislavai JAlK-ban, az érsekújvári honismereti és az ipolysági művelődési klubban minőségi munkára törekedtek, pontosan, előrelátóan, igényesen szerveztek. Érsekújvárod 1978 márciusában sor került „az első felmérő és alapozó jellegű szemináriumunkra, ahol a résztvevők megtárgyalták a már korábban is működő klubok helyzetét és továbbiak megalakításának lehetőségét. E tanács határozati javaslata alapján jött létre a mozgalom központi szintű irányító, tanácsadó testületé, a klubtevékenységi szakbizottság (korábbi nevén klubtanács), amely kidolgozta a művelődési klubok tevékenységének alapelvét, amelyet a CSEMADOK KB Elnöksége 1978. június 30-án hagyott jóvá." (Adalékok 1982). Ekkor valóban kialakultak a mozgalom feltételei, csakhogy nem élünk kellőképpen a lehetőségekkel. Klubvezetőink közül jónéhányan azóta — négy év múltán — sem ismerik vagy figyelmen kívül hagyják az érsekújvári tanácskozás eredményeit, következtetéseit, a fejlődéshez elengedhetetlennek tűnő klubtevékenységi alapelveket. „Egy-egy művelődési klub — szabad idegvégződés (kell legyen). Sok művelődési klub — ideghálózat (kell hogy legyen). A művelődési klub — magunkra döbbentő, sugárzó csomópont legyen! A művelődési klub tűzhely legyen! Természetes — nyitott ajtós, fahasábos, nem pedig papírlobogású, távirányított — fényében megismerhetjük egymást. Megérthetjük egymást. Mértéket találva, elfogadhatjuk egymást. Ha ott vagyok én is, te is, ő is — gyarapodhatunk. S ha már ti is ott vagytok, ők is, mi is ott vagyunk, gyarapodhatunk nemcsak lélekszámban, hanem szellemiekben, erkölcsiekben. A forma találkozzék a tartalommal, a szükség az igénnyel!" (Csallóköz, 1982. II. 26.) Lendületet, frisseséget nyer-e, lábra kap-e végre valahára a klubmozgalom? HODOSSY GYULA 7
