A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-12-04 / 49. szám

Hallottukolvastukláttuk KÖNYV Antal László: Nyelvek nyomában Sokan nem is gondolnák, milyen hasznos és izgalmas olvasnivalót kínál Antal László: A nyelvek nyomában című igénytelennek tetsző kötete, amely a világ nyelveinek köré­be kalauzol bennünket, rövid, de értékes áttekintést nyújtva a különböző nyelvek és nyelvcsaládok kialakulásáról, tovább élésé­ről vagy eltűnéséről. Megtudjuk, az ősi nyelvcsaládokból milyen nyelvek szakadtak ki, hogyan függetlenítették magukat, miköz­ben a nyelvcsaláddal való rokonságot is megőrizték. A könyv bevezetőjéből megtud­juk, hogy a nyelvek eredete nagyon bonyo­lult kérdés, de még bonyolultabb a nyelvek nyelvtani szerkezetének kialakulása. Mért lett az egyik nép nyelve ragozó nyelvtani típusú, mért lett a másiké ragozás nélküli, mért lett sok primitív nyelvszerkezet gyö­kér-izoláló? Megtudjuk például azt is. hogy Európában kétezer esztendővel ezelőtt olyan nyelveken beszéltek a különböző népek, amelyek mára nagyobbrészt kihaltak, s csak itt-ott maradt fenn egy-egy kis sziget. Beszél a könyv az európai földrész legtekintélye­sebb nyelvcsaládjairól és nyelveiről. Az in­doeurópai nyelvcsaládon belül az újlatin nyelvekről, a szlávokról, germánokról, az uráli nyelvcsaládon belül a magyarokról, fin­nekről, egyszóval a finn-ugorokról, majd a szamojéd-ágról stb. Megtudhatjuk, hogyan alakult ki a sémi-hámi nyelvcsalád s aztán hogyan bomlott fel különböző alfajokra. A könyv lapjain át betekinthetünk az afrikai nyelvek érdekes világába, amely közel ezer nyelvet tart számon. fUSjd pillantást vethe­tünk Ázsia nyelvi térképére, amely ugyan­csak érdekfeszítő és sok érdekes adattal, adalékkal szolgál. Nem kevésbé izgalmas Európa nyelveinek rövid bemutatása. Meg­tudjuk, hogy az orosz nyelvet 130 millió ember vallja anyanyelvének, és 112 millió nem orosz nemzetiségű ember második, összekötő nyelvként használja. A magyar nyelvet, tehát anyanyelvűnket Európában 14 millió ember beszéli, a nagy nyelvekhez képest ez nagyon kevésnek tetszik, a kis nyelvekhez viszonyítva viszont nagyon is elő­kelő helyet foglal el. Az új görögöt például nem egészen 9 millió, a svédet 8, a bolgárt 8, a dánt 5, a finnt 4, a norvéget 4, az albánt 3, stb. millió ember beszéli. A legkisebb európai nyelv a vót, amely az uráli nyelvcsa­lád finnugor ágához tartozik. A vótok Le­ningrad környékén élnek, ha még élnek, mert 1959-ben már csak 24 ember hasz­nálta anyanyelvként. A könyv végül a jövő nyelvi kérdéseit vázolja fel. A könyv írója hiszi, hogy kialakul, illetve meggyökeresedik a világon egy olyan nyelv, amely második nyelvként összeköti majd a népeket s így közelebb kerülhetnek egymáshoz.-Des-TELEVÍZIÓ Eizenstein: Patyomkin páncélos A bratislavai televízió második programja jóvoltából ismét láthattuk a világhírű Eizen­­stein-filmet, amely a Brüsszeli Világkiállítás alkalmával 1958-ban megrendezett Nem­zetközi Filmversenyen a világ legjobb filmje címet nyerte el. Köztudott, hogy ötvennyolcig is, s azóta is számtalan remekműve született a filmművé­szetnek, de a Patyomkin páncélos ma is tartja egykori rangját, ma is a legjobb filmek egyike. Miért? Ismeretes, hogy a film (különösképpen a némafilm) talán a legközelebb áll minden művészetek közül a zenéhez. Griffith Intolle­­rence-a már 1916-ban voltaképpen egy mozgókép-szimfónia. Hasonlóképpen a Pa­tyomkin páncélos. Ma már nehéz megmon­dani, hogy ugyanaz a hatása lenne-e a film­nek a később hozzákomponált zene nélkül. Tény, hogy a zene, amely hűségesen követi a képeket, megsokszorozza a remekmű hatá­sát. „A Patyomkin páncélos cselekményének legizgalmasabb pillanata a híres tűzharc a tengerparti lépcsőkön — írja Georges Sado­­ul. Tissze, aki talán a legnagyobb élő (akkor még élő — Cselényi megj.) operatőr, csodá­latos keretet talált a felvételeihez, amelyeket aztán feszülten drámai egységbe fogtak. Ez a felejthetetlen jelenet legtökéletesebb illuszt­rálása Eizenstein stílusának, amely a maga sajátos módján egyesíti egyrészt az avant­gardista irodalmi és színházi elméleteket, másrészt Dziga Vertov és Kulesov felfogását. A tömeg sajátos egyéniséget kap az arcok, a ruhák, a magatartás váltakozó premier plá­nokban való bemutatásában, s mindegyik felvétel különleges jelleget ad az egésznek". Sadoul jellemzése, ma úgy érezzük, vonat­kozik az egész műre, amelynek felejthetetlen jeleneteit, nem véletlenül ma már a világ minden filmiskolájában mint utolérhetetlen értékű példaanyagot tanítanak. Mára a Pa­tyomkin páncélos valami olyasmit jelent a filmtörténetben, mint Bach a zenében, Mi­chelangelo a képzőművészetben, Homérosz vagy Dante az irodalomban. S nem véletle­nül. A film ugyan csak alig egy évszázados múltra visszatekintő művészeti ág, de ez alatt az egy évszázad alatt voltaképpen vé­gigjárta más művészeti ágak több ezer éves fejlődésvonalát. így a huszonötben készült Patyomkin páncélos (s a vele szinte egyidő­­ben készült „Aranyláz", Chaplin mindmáig legjobb filmje) valami olyasmit jelent rögtön a filmtörténet kezdetén, mint a homéroszi eposzok, az Iliász és az Odüsszeia a világiro­dalomban. Rögtön a kezdet kezdetén a két legtökéletesebb remekmű. S tegyünk még hozzá egy párhuzamot. A forradalom-szülte szovjet művészet huszas­­évekbeli remekeit. Gorkij regényeit és Maja­kovszkij költeményeit, Prokofiev és Soszta­­kovics szimfóniáit, operáit, balettjeit s Male­­vics és Rodcsenko képzőmüvészetbeli re­mekléseit. S magában a filmművészetben sem magányos óriás Eizenstein remeke, gondoljunk csak Pudovkin Anyájára, vagy Dovzsenko Földjére. (cselényi) HANGLEMEZ Arany János — Balladák A Toldi-trilógia és más remekművek meg­álmodója, múlt századbeli költészetünk egyik legrangosabb képviselője. Arany János számos remekbeszabott balladát is alkotott. Szerb Antal „Magyar irodalomtörténet"­­ében így vélekedik Aranyról, a balladaíróról: ......a ballada szűkös kereteibe Arany csak rezignációból bocsátkozott bele, fáradtság­ból és virtuózkodásból..." Nos, Arany Já­nos kétségtelenül a magyar műballadaírás egyik kimagasló virtuóza, aki balladáiban a legkülönfélébb formai és tartalmi megoldá­sokat variálta. A költő halálának centenáriuma alkalmá­ból látott napvilágot az a Hungaroton-hang­­lemez, amely Ágnes asszony, Zách Klára, Mátyás anyja, V. László, Szondi két apródja, A walesi bárdok, Pázmán lovag. Tengeri hántás, Híd-avatás, Tetemre hívás és Vörös Rébék című balladáit tartalmazza korunk magyar színművészete egyik legsokoldalúbb és legtehetségesebb képviselőjének, Sinko­­vits Imrének előadásában. Sinkovits Imre a lemez tanúsága szerint az Arany-balladákat is különleges előadóművészi kvalitásait megcsillogtatva tolmácsolja. Kitűnő orgánu­ma, természetes, sallangoktól és modoros­ságoktól mentes előadói stílusa, a valóban balladai hangvétel, az előadott művek mon­danivalójával, tragikumával és hangulatával való mindenkori teljes azonosulás olyan ösz­­szetevöi Sinkovits előadóművészetének, me­lyek lehetővé teszik számára a balladák — Szerb Antal szavaival élve —, „virtuóz mű­vek" valóban virtuóz előadását. Sinkovits Imre nem szaval, nem mesél, nem is egysze­rűen előad. Ő — balladát mond. Sinkovits tolmácsolásában kidomborodnak Arany írás­művészetének erényei: sajátos nyelvezete, virtuozitása, epikájának mélysége, megjele­nítő ereje. Az összeállítás, a költő egyik legjobb isme­rőjének, Keresztury Dezsőnek a munkája. Sági Tóth Tibor Trufa Csak nemrég került kezembe — Kóka Rozália mesemondó jóvoltából — a Magyar Rádió egyik nagylemeze, a Trufa. Népi hu­morunk sajátos termékeit: meséket, dalokat, tréfákat tartalmaz a lemez. A trufa egyéb­ként olasz szó, amely kópéságot, csínytevést jelent, de jelöli az ezekről szóló tréfás törté­neteket is. A XV—XVI. században Magyaror­szágon is egyre ismertebbé váltak a trufáto­­rok, a főrangú udvarházak állandó mulatta­­tói. A magyar paraszti trufa — amint Kovács Ágnes népmesekutató is megjegyzi az emlí­tett hanglemez borítóján közölt összefogla­lójában — „a reneszánsz polgári műfajt transzponálta". Az élőbeszédre épülő folklór sajátos műfa­ja lett népköltészetünknek. Népszerűségét, terjesztőinek közkedveltségét a hanglemezre rögzített mai mesemondók előadása is iga­zolja. A nagylemezen a nógrádsipeki Csiz­madia István hét palócföldi mesét, a fiatal Kasza Tóni két jászsági tréfás történetét, Kóka Rozália, a nálunk is jól ismert mese­mondó pedig egy hosszabb bukovinai szé­kely trufát szólaltat meg. Valamennyiük nagy érdeme, hogy nem mesterkélt előadásokat produkálnak, hanem a népi mesemondók stílusát őrizve továbbítják a mesék történe­teit; ápolják és őrzik hagyományainkat. Az említett hanglemez repertoárját jól egészíti ki dalaival a Sebő és a Mákvirág Együttes is. A lemezt hallgatva akaratlanul is hazagon­dolunk. Eszünkbe jut: miért ne tehetnénk mi is hasonló szolgálatot önmagunknak. Például úgy, hogy a Tavaszi szél döntőin helyet biztosítanánk népi mesemondóinknak, akik akár külön kategóriában is szerepelhetné­­nek-versenyezhetnének. A kísértet bizonyára eredményes lehetne. Csáky Károly Ez a villamos Budapest utcáin közle­kedett valamikor a húszas-harmincas években. A közelmúltban gondos ke­zek felújították, kicsinosították, s most a jó öreg villamos ismét utaso­kat szállít a kilencedik kerületben. Nem holmi óriáskerék vagy csillái látható a képen, hanem egy gazdag fegyvergyűjtemény részlete. Egy ha zafias érzelmű angol nemes a múl1 század elején sereget toborzott Na póleon ellen, s a katonák számáré vásárolta a fegyvereket. De mire a; előkészületek befejeződtek, Napóle ont végérvényesen legyőzték Water loonái, így a kardok, pisztolyok, mór dályok múzeumba kerültek. Vigyázz, most repül a madárka! 8 t

Next

/
Oldalképek
Tartalom