A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-24 / 30. szám
A színes virágokból, pillangókból házilag készített menyasszonyi koszorúkoól kevés maradt fenn Szlovákia magyar falvaiban. Ezek legszebb változatait sorozatunkban bemutattuk. A színes menyasszonyi koszorúk után a fehér mirtuszkoszorú következett, amelyet ugyan készen vásároltak, de falvanként saját ízlésük szerint másként-másként formálták, bővítették levelekkel, ágakkal, rezgőkkel. Kezdetben a fehér mirtuszkoszorúhoz nem tartozott fátyol. Csupán színes szalagokkal, hajkötőkkel egészítették ki, befonva a menyasszony hajába. Ebben az időben a fátyolt az esketési szertartásnál a fehér vagy kékített hímzett tüllkendő helyettesítette. A fátyol vagy „stájer" a paraszti öltözetbe az úri divatból került, s a hagyományos menyasszonyi öltözet viselésének utolsó szakaszában jelent meg. Csaknem falvanként különbözött a feitevés módja. Zsitvabesenyőn a menyasszony haját kontyba fésülték, úgy tették homlokára a fehér mirtuszkoszorút. A fátylat hurkaszerüen összefogták és a konty köré tűzték, majd lógni hagyták egészen a szoknya aljáig. A fátyol mellett hasonlóan fogta körbe a menyasszony kontyát a rozmaringágból készült, ún. „szűzkoszorú". A legtöbb szlovákiai magyar faluban a mirtuszkoszorú mögé úgy tűzték fel a menyasszony fejére a fátylat, hogy hasonló benyomást keltsen, mint a régi színes szalagokból, rozmaringágakból kiképzett párta, s hogy az az egész fejet befedje. Képeinken az ipolyszalkai menyasszonyt mutatjuk be, ahogyan még az ötvenes években is esküdött. A lakodalmak Szálkán a téli időszakban voltak, ezért a menyasszony mindig téli öltözetben, „lipityőben" esküdött. A hagyományos szabásminták szerint fehér anyagokból varrták a menyasszony ruháját, csupán a hozzá tartozó szalagok lehettek színesek (rózsaszín vagy világoskék). A menyasszony simára lefésült hajára elöl magasodó mirtuszkoszorú, amelyet Esztergomban vásároltak meg. A menyasszony-öltöztetést a koszorú feltevését és a fátyol feltüzését hozzáértő asszony végezte. A koszorú egészen a homlok fölé került. Mögötte a fátylat rögzítették és olyan magasra emelték, mint a koszorú volt. A fejen a fátylat különös gonddal és ízléssel igazgatták hosszanti hurkaszerű lerakásokkal, majd a tarkó fölött rögzítették. A fátyol hossza itt is a szoknya hosszának felelt meg. Különös gondot fordítottak a menyasszony öltöztetésére. A fátyol és a szoknya ráncait úgy igazították, hogy azok a legnagyobb összhangban, szépen mutassanak. A menyasszony koszorúját és fátylát nagy becsben tartották. Aki megvette magának, az haláláig megőrizte. A menyasszonyok ilyen és hasonló öltözete még a második világháborút követő években is általános volt vidékünkön, majd fokozatosan kiment a divatból. Idővel a hosszú menyasszonyi ruha váltotta fel, s ehhez a fátylat már nem pártaszerüen tűzték a fejre, hanem a koszorú vagy később menyasszonyi korona köré tűzve hagyták lógni egészen a földig. Méry Margit Párták
