A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-24 / 30. szám
Épp tizenöt éve, hogy 1967 őszén a losonci (Lučenec) származású és a füleki (Fiľakovo) magyar tanítási nyelvű gimnáziumban érettségizett PÁL SÁNDOR fővárosi lakossá vált. Eleinte ugyan csak kollégiumban lakó főiskolásként, de Sanyi a vegyészmérnöki diploma megszerzése után is Bratislavában maradt. Első munkahelye a Slovnaft lett, négy-öt esztendeje pedig a Kábel- és Szigetelőanyagok Kutatóintézetének dolgozója. — Miért éppen a S/ovnaft volt az első munkahelyed? — A főiskolán töltött évek során úgy éreztem, hogy főképpen csak a lexikális tudásom, elméleti ismereteim gyarapszanak. Ezért elsősorban a gyakorlattal, a valós élettel kerestem közelebbi kapcsolatot, amikor a Slovnaftba szegődtem, ahol kék munkaruhában és három műszakban dolgozva a második petrokémiai program megvalósításában vettem részt. — Ha jól tudom, úgy jelenlegi munkakörödbe 1978-ban kerültél. — Igen. Amikor az említett program beindítása után a gyártás tervszerűen folyt, akkor a napi munkám már nem tudott úgy lekötni, mint korábban, hiszen jobbára csak a termelés zökkenőmentes menetének ellenőrzése volt a dolgom, ami nemigen hozott számomra megoldásra váró új feladatokat. Ezért örömmel jöttem a Kábel- és Szigetelőanyagok Kutatóintézetébe, ahol bőven eleget tehetek ambícióimnak, de a kutatói feladatok teljesítése közben egyben majd az is kiderül, hogy mire telik a tehetségemből, képességeimből?. .. — Fiatat kutatómérnökként inkább elméleti vagy gyakorlati feladatokat kell megoldanod ? — Elméleti és gyakorlati feladatokat egyaránt. Intézetünkben ugyanis jobbára csoportos kutatás folyik, így a tervben meghatározott kutatói témák elméleti megoldásában és gyakorlati kikísérletezésében az elektromos mérnök, a vegyész, a gépész és a gyakorlati szakember egyaránt „szóhoz" jut. Egy-egy ilyen munkacsoportban mindenki önálló részfeladatokat kap, de a megoldandó téma közös. 1— Harminchárom éves vagy, kutatómérnökként mindenképp fiatalembernek számítasz. Ennek ellenére te is kaptál már Hyen önálló részfeladatokat? — Hogyne! Először az öntapadó gumiszigetelő-szalagok kutatásába kapcsolódtam be, aztán a folyamatos vulkanizáció néhány kérdésének vizsgálatával bíztak meg, jelenleg pedig a hoszszú élettartamú és az időjárás viszontagságai által nem befolyásolt kábelvégzödések gyártásához szükséges új alapanyag-keverék fejlesztésén dolgozom. Ez egy komolyabb, több évre szóló kutatói feladat. — Itt a nyár, ne csak a munkádról beszéljünk ... — Évek óta rendszeresen részt veszek a CSEMADOK művelődési klubjai által szervezett honismereti kerékpártúrákon, szabadságom egy részét ez idén is biciklizéssel töltöm majd el. Családommal együtt szeretnénk hazalátogatni Losoncra is, de mert márciusban saját lakáshoz jutottunk, így ezekben a hetekben Bratislavában az otthonteremtés kellemes gondjait élvezzük. — Kutatói munkában mit tartasz a legfontosabbnak ? —- A kitartást. És annak tudatosítását, hogy a jelentősebb eredményekhez az olykor kicsisé geknek tűnő részeredmények láncolata vezet. (mik-) A banda egy akció után BIMBÓ, A HARAMIANŐ Országnyi területek rettegik a nevét, üldözőinek maga Indira Gandhi ajánlja föl a hadsereg támogatását, a „gyenge nő" azonban túljár az ellene küldött rendőri egységek eszén, és bosszút áll mindazokon, akik vétettek ellene... Behmai falucska India északi részén, Uttar Pradwsh szövetségi államban fekszik. 1981. február 14-én a kora reggeli órákban lövések verték fel a település csendjét, majd megszólalt egy hangosbemondó, és felszólította a lakosokat, hogy jöjjenek elő házaikból. A támadók huszonnégy férfit arra kényszerítettek hogy a falu kútjánál magasra tartott kézzel a sárba mártsák arcukat. Az az egyik legnagyobb megaláztatás Indiában. Majd felsorakoztatták őket egy fal előtt, és ismét lövések dördültek. Húszán holtan estek össze. Mielőtt a gyilkosok elhagyták volna a falut, néhányan közülük a lakosság szeme láttára megerőszakoltak egy asszonyt. A falubeliek már a rémtett előtt tudták, kikkel van dolguk, hiszen a megafonban felhangzott a „Dzsaj Káli Ma” kiáltás, a gonosz istennő, Káli dicsőítése. Ez azt jelentette, hogy Phulan haramiabandája tört rá Behmaira. A huszonöt éves Phulan nő létére az egyik legfélelmetesebb rablóvezér Uttar Pradesh, Radzsasztán és Madhja Pradesh indiai szövetségi államok hegyes-völgyes határvidékén. Néhány száz emberével már jó A huszonöt éves Phulan nő létére az egyik legfélelmetesebb haramíavezér Indiában ideje garázdálkodik errefelé. Ez a vidék a XII. század óta a haramiák paradicsoma. Behmai falut a földművelő thakur kaszt tagjai lakják, többnyire jómódú emberek. Az ellenük elkövetett rablótámadással Phulan magára vonta a hatóságok megtorlását: a zsiványok nyugalmas életének vége szakadt. Amióta India függetlenné vált, még nem indult akkora rendőri akció, mint most a betyárasszony és bandája ellen. Helikopterek fésülték át újra és újra a vidéket, Dzsamuna folyón a rendőrség motorosai cirkáltak, a három érintett szomszédos állam több mint háromezer főnyi rendőri erőt vetett be, amelyet a határőrség egységei is támogattak. Madhja Pradesh állam kormányzója a zsiványok elleni „belső frontra " rendelte vissza különleges rendőri alakulatait, amelyek addig az észak-keleti Asszam tartományban harcoltak a nacionalista, Kina-barát felkelők ellen. Indira Gandhi miniszterelnök Uttar Pradesh állam kormányzójának még a hadsereg támogatását is felajánlotta. Egyelőre minden erőfeszítés hiábavalónak bizonyult. A karhatalmi erők, amelyek a „Bimbó" letörésére indultak (Phulan bimbót jelent), két hónap alatt húsz halottat és hatvan sebesültet vesztettek. Igaz, a rablók is kilencven emberük életével fizettek. A megaláztatások hosszú sora késztette Phulant arra, hogy nő létére a hegyek közé húzódjék, és haramiafőnök legyen. 1956-ban született a Dzsamuna folyó ■ mentén fekvő Gorhapurwa faluban. Szülei hat gyermeke közül a második volt. Apja az alacsonyabb rendű mal/ah kaszthoz tartozott. Földjük kevés volt a megélhetéshez, ezért az apa révészként, az anya mint kötélverőnő egészítette ki a család jövedelmét. Tizenegy éves korában Phulant férjhez, adták egy húsz évvel idősebb férfihoz, aki oly kegyetlenül bánt vele, hogy a lány visszaszökött szüleihez. A falu vénei úgy döntöttek, hogy apai nagybátyja gondjaira bízzák. Ennek fia. Majadin, közeledni próbált hozzá, Phulan azonban elutasította, mire az kierőszakolta, hogy a szökött asszony visszatérjen férjéhez. A férj közben új asszonyt vett magához, mellette Phulan már csak „sautan", vagyis rangban második feleség lehetett. Vetélytársnője annyit gyötörte, hogy Phulan ismét visszaszökött a szülői házba. 1979 januárjában betörtek Majadin házába. A rablással Phulant gyanúsították, és hamarosan őrizetbe is vették. A rendőrségen, majd a a börtönben többen erőszakot követtek el rajta. Ebben a tekintetben nem volt különb apja két barátja sem, akik óvadék lefizetése ellenében elérték, hogy Phulant szabadlábra helyezzék. „Bimbó" végül megelégelte mindezt, hátat fordított a társadalomnak, és a hegyekbe ment. Egy rablóvezérhez, Babu Gudzsarhoz csatlakozott. Kezdetben ott sem volt jobb dolga: a haramiafőnök nemegyszer emberei előtt tette magáévá. Hamarosan azonban mesébe illő fordulat következett be az életében. Vikram, egy jóképű fiatal rabló beleszeretett, majd 1979 júliusában féltékenységből agyonlőtte Babu Gudzsart. Az ifjú pár nemsokára félelmetes hírnevet szerzett magának vakmerő rablótámadásaival, melyek áldozatai többnyire gazdag polgárok voltak. 1980 közepére számos rablóbanda vezetőjének ismerte el a nagy sikerű zsiványpárt, ám veté/ytársak is akadtak, akiknek nem tetszett ez a karrier. Augusztus 13-án Vikram egy kis falucskában, Bajdzsamanban időzött. Míg egy fa árnyékában szundított, két rivális bandita agyonlőtte. Phulant foglyul ejtették, és magukkal vitték abba a faluba, ahol rejtekhelyük volt, majd a falubeli férfiak szeme láttára megerőszakolták. Ez a falu Behmai volt. Phulan megszökött, és hat hónap múlva bosszút állt Behmai lakóin. 22
