A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-24 / 30. szám
SZLOVÁK HÍRADÁS NYELVROKONAINKRÓL Kéto/da/nyi terjedelemben foglalkozik az uráli nyelvcsaláddal az a több mint háromszáz oldalas, tartalmát nézve hatalmas nyelvészeti anyagot magában foglaló egyetemi tankönyv (Š. Ondruš — J. Sabol, Úvod do štúdia jazykov, 1981), amely — minta szerzők bevezetőjükben előrebocsátották — a filológus hallgatóknak kíván kézikönyvül szolgálni alapvető nyelvészeti ismereteik megszerzéséhez. Örömmel fogtam kézbe az említett kiadványt és érdeklődéssel kezdtem a magyar nyelv rokonairól szóló fejezet olvasásához. Mondangm sem kell talán, hogy némiképpen a fehér holló szerepében tetszeleg ez a rövid összefoglaló, hiszen a szlovákiai felsőfokú képzésben ez ideig nemhogy szlovákul, de magyar nyelven sem sikerült finnugrászati segédanyagot az egyetemisták és főiskolások kezébe adni. Persze a könyv egyedülállósága nem minden szempontból nézve igaz, mert a kezdetek hibáitól ez sem mentes. Éppen ezért a következőkben néhány helyreigazítást kell tennünk, melyek nélkül az örömmel üdvözölt híradás csupán az álhírterjesztés szintjén maradna. Az egész fejezet két részből áll; az első felvázolja az uráli alapnyelv felbomlását, az egyes ágak, majd külön nyelvek kialakulását, s a nyelvek egy részéhez mellékeli beszélőik számát és csoportjaiknak földrajzi eloszlását is. Első észrevételem mindjárt az indításhoz kapcsolódik, ahol a szerző az alapnyelv szétválását szamojéd és finnugor részre az i. e. III. évezredbe helyezi. Valójában a „szamojédok elődei legkésőbb az i. e. IV. évezred előtt elszakadnak a finnugoroktól" (Hajdú-Domokos; Uráli nyelvrokonaink), a harmadik évezred pedig már a finnugorság megbomlásának (ugor és finn-permi ágra) a kora. Csótó László: Tehenész (fehér tus) Nézzük először a szamojéd nyelveket! A könyv írói ezekre a szamod!j megnevezést alkalmazzák, zárójelben jegyezve meg, hogy a régebbi szákirodalomban a szamojéd név volt használatos. Sajnos, nem egészen így fest a dolog, mert a két szó között nem a régi-új ellentét a meghatározó, hanem inkább a szóhasználaton belüli területi megoszlás. Ugyanis míg a szovjet szakirodalomban — egy téves etimologizálás (szamojéd „önevő") ellenhatásaként — a szamodijt részesítik előnyben, addig „a külföldi szakirodalomban természetesen a szamojéd (ném. Samojede, fr.: samoyéde, ang.: Samoyed, m.; szamojéd stb.) változatlanul használatos és semmiféle pejoratív jelentésárnyalat nem kapcsolódik hozzá." (Hajdú: Az uráli nyelvészet alapkérdései) A szamojéd népekkel kapcsolatos tévedések sora azonban még csak ezután kezdődik. Felsorolva a szamodij nyelveket [nyenyec, enyec, nganaszan, szölkup és a szajáni nyelvjárás (!)], némelyikükhöz mellékelték beszélőiknek létszámát is. Bár ne tették volna! Ugyanis: a nyenyecekből a fejezetben írottak szerint — tízezer ide-tizezer oda alapon — húsz-harmincezer él (1979: 30 000), a nganaszok hétszázötvenezren (helyesen 900 fő; a 750 000 talán az 1959. évi 750 főből lett), a szol kúpok pedig kb. ötezren (vagyis a valóságostól nagyjából másfélezerrel többen) vannak. A szajáni nyelvjárás (!) mellett a szerző nem közöl számadatot; helyesen, mert már néhány éve múlt, hogy az utolsó ide sorolható őregaszszony felől hírt kaptunk. Ennek ellenére itt is van egy bökkenő! Mégpedig az, hogy legjobb tudomásom szerint az urálisztikában a szajáni-szamojédot nem nyelvjárásként, hanem nyelvcsoportként tartják számon. Mit jelent ez? Csupán annyit, hogy a szajáni-szamojéd nem egy nyelv változata, hanem a déli szamojédságnak olyan ága, amely több — ma már kihalt — nyelvet foglal magában. Vagyis amikor az egyetemi tankönyv szerzői a több nyelvet felölelő csoportot egy nyelv részének, nyelvjárásnak vélték, megint tévedtek. Elkanyarodva a szamojédoktól a finnugorság, pontosabban annak ugor ága felé, a következőkre kell a figyelmet felhívnunk! Az előzőektől nem kisebb tévedése a könyvnek, hogy a manysi-vogul és chanti-osztják népnevek között ismét időbeli különbséget vél felfedezni: szerinte a vogul és az osztják a másik kettőnek régebbi változata. Valójában az említett etnonimák esetében az önelnevezés és a mások által adott külső név ellentétével kell számot vetnünk. Ugyanide tartozik még két, ugyancsak szembeszökő számbeli tévedés is: a manysik száma a valós hétezerről négyezerre csökken, a chantik viszont megszaporodnak fiktív huszonötezerre. Egyébként a szerzőnek nem nagy erőssége a statisztika. A finn-permi ághoz tartozó votjákok száma a fejezet tanúsága szerint „több mint félmillió". Bizony több, méghozzá nem is kevéssel — pontosan 214 OOO-re! Hasonlóképpen rosszak az információi a mordvinokról (helyesen 1 192 000) és a marikról (valójában 622 000) is. A fejezet másik részét az újkori finnugor kutatás rövid, történeti áttekintése alkotja, melyben a tudomány megalapozóiként helyesen! — Sajnovics Jánost és Gyarmathi Sámuelt tüntetik fel. így történhetett meg. hogy a továbbiakban erre a megállapításra jutottak: „Azt, amit az indoeurópeisztikában F. Bopp megtett, a finnugorisztikában sokkal később Hunfa/vy P., s főképp Bundenz J., német származású kutató végezte el." Elemi hiba, hogy az indoeuropeisztika úttörőjének eredményeit nem a finnugrászati vizsgálat megindítóinak, hanem csupán folytatóinak munkásságával vetik össze. Mert „módszertani színvonalát illetően Gyarmathi 'munkássága nemigen marad el Bopp tevékenysége mögött Hogy mégsem ő lett a nyelvhasonlítás első elismert mestere, az főképpen azzal magyarázható, hogy az uráli nyelvek, amelyekkel Gyarmathi foglalkozott, Nyugat-Európában nem voltak ismertek, és a tudományos közvélemény nem is érdeklődött irántuk. Ezzel szemben Bopp olyan nyelvekkel foglalkozott, mint a latin meg a görög, olyanokkal tehát, amelyek Európában az egész középkor folyamán egészen az újkorig ismertek voltak, nagy irodalommal rendelkeztek, s az európai kulturális és nyelvi fejlődésre nagy hatást gyakoroltak. Mármost ezeknek a nagy múltú, klasszikus nyelveknek a rokonságát mutatta ki Bopp a germán, szláv és más nyelvekkel, vagyis az európai nemzetek anyanyétveivei. Éppen ezért érthető, hogy Bopp és társai a legelevenebb érdeklődést váltották ki Európa-szerte." (Antal: Nyelvek nyomában) Ez tehát az érem másik oldala, s ha mindenképpen elsőbbséget keresünk, akkor ezt is vegyük figyelembe! Most pedig térjünk vissza egy pillanatra Budenz József nevéhez, akinek Magyar-ugor összehasonlító szótárát ilyen fordításban látjuk viszont a könyv lapjain: Maďarsko-uhorský porovnávací slovník. Ugyanakkor a szövegben szerepel az Uhorsko megnevezés is, amely — mint tudjuk, — a régi Magyarország területét jelenti. Vagyis Budenz szótára eszerint nem más, mint magyart a „hungarus”-szal összehasonlító szótár. Márpedig köztudott, hogy Budenz szóhasználatában az ugor a finnugornak szinonimája, azaz helyesebb lenne a szlovák fordításban is az „ugorský" alak használata. FEHÉR PÉTER VADLIBÁK (Batta György rádiójátéka) A közelmúltban hallhattuk Ismét a Csehszlovák Rádió magyar adásában Batta György „Vadlibák" című — rádió pályázatán díjat nyert — rádiójátékét. Az alábbi gondolatok nagy része már a közel fél évvel ezelőtti bemutató idején megfogalmazódott az emberben, mivel azonban ezek annakidején csak gondolatok maradtak, e mostani ismétlés jó alkalom azok papírra vetésére. A téma, meiyre Batta György rádiójátékát építette, igen aktuális, mondhatnám úgy is; égető probléma. Rohanó világunk egyik sajnálatos velejárója ugyanis az emberi kapcsolatok elrídegülése, az emberek egymás iránti közömbössége, alapvető EMBERI kötelességeink — legtöbb esetben merő kényelemből történő — semmibevétele. Mindennek sajnos nap mint nap szemtanúi, esetenként részesei lehetünk, s a téma aktualitását bizonyítja az is, hogy egyre gyakrabban kerül a középpontba az irodalomban, filmben, televízióban, s természetesen a rádióban is. Ezért kell mindenképpen időszerűnek és dicséretesnek tartanunk Batta György témaválasztását. Viszont kár, hogy a történet, melybe mondanivalóját építette, túlságosan is „iskolapéldának" sikeredett. Mert — enyhén fogalmazva is — kissé közhelyszerűnek, sematikusnak tűnik a jóságos, emberszerető, mindig — és mindenkin segíteni kész orvosnővér házaspár közvetlen szembeállítása a közömbös embertársakkal, akik mindnyájan (I) felelőtlenül, segítségnyújtás nélkül hajtanak el autóikkal a súlyos autóbalesetet szenvedett házaspár mellett. Az ember érzi ugyan, hogy a mondanivalónak a főszereplő hegedűművész történetében kellene kikerekednie (aki a balesetet szenvedett, testileg, lelkileg megrokkant házaspárnál tett látogatásából hazatérőben szintén megállás nélkül hajt el egy, az út mentén fekvő alak — később kiderül, hogy „csak” rendőrségi próbababa — mellett), ám az említett házaspár és a hegedűművész újságíró barátnője alkotta „keretben" az ő történetéből kikívánkozó mondandó is élét veszti és ellaposodik. Jómagam valahogy úgy vagyok vele, hogy nemigen tudom mindezt „így" elhinni. Mert bármilyen furcsának is tűnik; az élet által irt történetek, az életben kialakult emberi kapcsolatok ettől sokkal egyszerűbbek és sokkal bonyolultabbak. Más kérdés az, hogy jó dramaturgiai és rendezői munkával (dramaturgja, ha jól tudom nem volt a darabnak, rendezője Lelkes Júlia volt) a hallottaknál jóval többet ki lehetett volna hozni a darabból, mert nézetem szerint jóval több is van benne a hallottaknál. Tisztázni lehetett volna néhány nem teljesen egyértelmű szituációt, s jobban ki kellett volna használni a rádiószerű ábrázolás adta lehetőségeket is. A rádiójátéknak ugyanis nem kell feltétlenül csak dialógusokra épülnie, a rendező viszont kevésbé élt az úgynevezett „belső monológok" rádíószerü megjelenítésével, pedig Batta darabja szinte kínálta az effajta „hangszalagravitelt". így az embernek néha az volt az érzése, hogy azért van szükség némelyik szereplőre egy-egy szituációban (érzésem szerint főleg az újságírónőre), hogy a másik szereplő közölhesse valakivel (megjeleníthesse) a bennsöjében zajló eseményeket. Ezáltal a hangjáték sajnos megmaradt a középszerűség szintjén, s érzésem szerint semmivel sem emelkedett a magyar adás eddig bemutatott hangjátékainak átlagszintje fölé. S végezetül még csak egy megjegyzést: mindenképpen kívánatos és hasznos lett volna a rádiójáték-pályázat eredményének (az arra érdemes pályamüveknek) szélesebbkörü publicitását biztosítani. NÉMETH GYULA 14
