A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-12-25 / 52. szám
Hallottukolvastukláttuk MÚZEUM Még tíz éve sincs, hogy a történelmi nevezetességű lőcsei (Levoča) vár egyik bástyájában, kellő átalakítás után, helyet kapott a Vakok Múzeuma. Balia Emil építész és Ladislav Čisárik festőművész terve alapján építették át a bástyát, rendezték be a helyiségeket. Hasonló múzeum hazánkban máshol nincs is, csak külföldön, Leningrádban és Zágrábban, melyek tudományos dolgozóival állandó kapcsolatot tart az itteni múzeum gondnoksága: a vakok szaktanintézetének igazgatósága. Évente, körülbelül 6—7 ezer hazai, 500 külföldi érdeklődő tekinti meg az itt látható gyűjteményeket. Némelyik páratlan a maga nemében, mert hiszen idekerült a Pozsonyban, 1825-ben alapított Vakok Intézetének gyűjteménye is, valamint a prágai Deyl Intézet egykori gondnokának, Adolf Fryc tanárnak a magángyűjteménye. És a vakok oktatásával foglalkozó, neves pedagógusok, Viliam Hrabovec, Soltész János, Hans Klein, meg a többiek tudományos hagyatéka is. Tíz éve sincs, hogy kaput nyitott a múzeum, mert hiszen 1974. november 29-én volt az ünnepélyes megnyitása, de azóta nevet, rangot nyert. Az itt láthátó gyűjtemények és saját kutatásaik alapján 12 fiatal tudós és tanár — köztük három külföldi — tudományos dolgozatot, értekezést írt. Miként más múzeumokban, itt is szokás tanítási órákat tartani, főleg a vakok, a látássérültek iskoláinak tanulói részvételével. A Tmavai (Nagyszombat) Pedagógiai Fakultás növendékei, akik gyógypedagógiát tanulnak, évente többször is rendeznek itt találkozót. És újabban, „Mi is ...!" címmel kiállítást rendezett a múzeum gondnoksága, amit Kiss József nyugdíjas tanár, a vakok szaktanintézetének munkatársa szíves és értő kalauzolásával tekintettem meg. Rendkívül érdekes és nemcsak szakmai szempontból méltó figyelemre ez a kiállítás, mert azt mutatja be, hogy a vakok és a látássérültek miként kapcsolódtak be annak idején a hazánk felszabadulásáért küzdő illegális mozgalomba, s miként érvényesülnek napjainkban. Üdvös és hasznos lenne vándorkiállítást szervezni ebből az anyagból, és bemutatni azt máshol is. Hajdú András KÖNYV Történelmi orgonák Nem minden ok nélkül nevezik az orgonát a hangszerek királynőjének. Ezt a felmagasztaló jelzőt elsősorban a minden más — klasszikus — hangszert felülmúló hangterjedelmének és fenséges, szinte csak egy egész orkeszterhez hasonlítható hangszínének, hanghatásának köszönheti. Helytörténeti, művészeti publikácókban, a rendszerint legtöbb művészeti emléket őrző templomok ismertetésekor az orgonákról általában csak szűkszavúan emlékeznek meg. Ezt az adósságot igyekszik törleszteni Ötmar Gergelyi és Karol Wurm nemrég megjelent Szlovákia történelmi orgonái (Historické organy na Slovensku, Opus, 1982) című könyvükben. A szerzöpár a rövid hangszertörténeti bevezetés után elsősorban a nagynevű hazai orgonaépítő családok munkájára összpontosítva, mutatja be Szlovákia történelmi becsű orgonáit. Nálunk az eleinte még fényűzésszámba menő hangszer széleskörű elterjedését kb. a XV. századtól számíthatjuk. Számunkra nem lehet közömbös, hogy az orgonakészítés egyik korai adata épp vidékünkhöz kapcsolódik: Leleszen bizonyos Renysper 1367-ben beperelte a leleszi prépostot, mert a prépost az orgonakészítö adósa maradt — 40 forinttal és egy lóval. A későbbi időkből az írásos adatok mellett egyre nagyobb számban már hangszerek is maradtak fenn. Ezekből ad nagyszerű válogatást a gazdagon illusztrált, szép kivitelezésű könyv. A sort a lőcsei Szent Jakab templom míves, késő-reneszánsz kora-barokk hangszere nyitja (amely sokáig a történelmi Magyarország legnagyobb orgonája volt), s a komáromi Szent András templomnak az 1860-as években épített impozáns orgonája zárja. A zenével és különösen az orgonamuzsikával kapcsolatos dolgokról kotta vagy hanglemezmelléklet nélkül nehéz hű képet adni, könyvet írni. A szerzőpámak nem is ez volt a célja. Mégis az orgonákat bemutató jól sikerült képek alapján minden zenét szerető és értő ember szinte érzi, hogy egy ilyen felépítésű, művészi munkát, hozzáértést megkívánó hangszerből csakis a „királynői" jelzőhöz méltó muzsika áradhat. Otmar Gergelyi és Karol Wurm ugyanakkor méltó emléket állít a hangszerkészítőknek: a falusi templomok ismeretlen, népi orgonakészítöinek s a katedrálisok neves orgonaépítőinek. Stubendek László TELEVÍZIÓ „ Úgy ahogy volt és..." Kétrészes portréfilmet láthattunk ismét Dénes Zsófiáról. Azért mondom, hogy ismét, mert ha jól emlékszem, öt esztendeje annak, amikor a képernyő útján legutoljára találkozhattunk vele, s elidőzhettünk emlékeinek példátlanul gazdag, a jelen századot, annak magyar és európai szellemiségét idéző évtizedeiben. Ez a kétrészes portréfilm természetszerűen folytatása volt a réginek. S mert Dénes Zsófia élete, pályája a kalendárium, s a haladás szellemének tekintetében is azonos a huszadik század Európájával, okkal tekinthető e képsor többnek az érdekesnél. Annakidején, kivált az akkori Ady-évforduló kapcsán Dénes Zsófia elsősorban Ady-Endrére emlékezett, kinek tudvalévőén menyaszszonya volt. Most másokról is mesélt. Juhász Gyuláról, József Attiláról, Ferenczi Sándorról, Ignotusról. Freudról, és azokról, akik nemcsak személyesen Dénes Zsófiára, de milliók gondolkodására voltak maradandó hatással. Módfelett rokonszenves, már-már megejtő az a szerény, tisztelgő alázat, az igazmondásnak, a hitelnek az a módszere, amely Dénes Zsófia emlékezéseinek eszköze. A kilencvenhetedik évében járó, még mindig eleven szellemi frisseségnek örvendő írónő ma is jelenlévő, cselekvő napszámosa a magyar irodalomnak, publicisztikának. Ebben a minőségében nemcsak emlékezöként, de alkotó íróként, újat, és fontosat, szépet kimondó alkotóként tarthatjuk öt nyilván elsősorban. 1977-ben személyesen is találkozhattam vele. Egy teljes délutánt szentelt „tolakodó kíváncsiságomnak". S amikor elnézést kértem, amiért kérdéseimmel zavarom, emigy Ez a roquefort barlang, ahol a valódi rokfort sajt készül. Nem lehet a sportot elég korán kezdeni, ö például nyolc hónapos Düsszeldorfban a lóversenyek után a pacikat egy erre a célra speciálisan kiképzett bazénban megfürösztik. A vízbeszállás kicsit körülményes és csak a tűzoltók segítségével történhet, persze, ha valahol éppen tűz van, a fürdőzés elmarad. nyugtatott meg: „Ne zavartassa magát kedvesem! Maga Adyra kíváncsi, amit pedig tőlem hall, azt továbbadni szándékozik. Adyra emlékezni, Adyt idézni, életben tartani pedig kötelesség nekem." Egy portréfilm felvételei nyilván nagyobb nyüzsgéssel, felhajtással járnak, mint egy páros, délutáni beszélgetés. Dénes Zsófia mégis vállalkozott erre a megterhelő feladatra, mert ugyanaz a küldetéstudat kötelezhette őt a nyilatkozatra, ami annakidején arra, hogy velem beszélgessen. Tudja, hogy a televízió útján milliókhoz jutnak el az ő személyes emlékei, s ezeket megosztani — kötelességének tartja. Emlékezetes, szép perceket tölthetett ismét a néző Dénes Zsófiával. Életéből bizonyára kitelne még néhány folytatásra. Dicsérjük tehát a film- és képszalagot. Annál is inkább, mert e portréfilmben nemcsak a nyilatkozó, az emlékező arca és alakja állt előttünk, de azoké is, akikre emlékezett. Keszeli Ferenc HANGLEMEZ A kis herceg — lemezen A francia regényírót, esszéistát, Antoine de Saint-Exupéryt (1900—1914) a magyar olvasó már 1940-ben megismerhette az Egyedül a felhők közt című regénye révén. Két további regénye — A déli fwtárgép, Éjszakai repülés — hosszú szünet után, csak 1966- ban látott napvilágot magyar nyelven. 1971-ben Rónay György fordításában megjelent Saint-Exupéry főmüve, a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szívéhez és értelméhez szóló mese, A kis herceg. A képzelet szülte bolygócskán, az író filozófiájának szellemében, a kis herceg a természet — mi több, a kozmosz — és az ember, s mindenekelőtt és fölött ember és ember harmóniájára törekszik. A mesét mély embersége, nyel vének tiszta egyszerűsége a francia próza remekei közé emeli. Saint-Exupéry e varázslatosan szép művét 1943-ban írta, miközben hadirepülőként szolgált a francia hadseregben. Azért írta, hogy a szeretet embert megőrző erejére, az élet méltóságára figyelmeztessen, miközben milliók estek áldozatul a második világháború példátlan kegyetlenségeinek. írta, mintha érezte volna, élete nem tarthat soká, lelkét adta a műbe. 1944-ben egy német repülőgéppel vívott légicsatában vesztette életét: gépe Korzika fölött lezuhant. A kis herceg azóta bejárta az egész földkerekséget, lefordították a világ majd' minden nyelvére. A könyvet — akárcsak a következőkben említett hanglemezt — a nagy író eredeti színes rajzai gazdagítják. Márton László rendezte hanglemezre a megrendítően szép mesét. A hangjátékban szereplő művészek — Gábor Miklós, Grünwald Kati, Halász Judit, Márkus László, Páger Antal, Bilicsi Tivadar és mások teljesítménye méltó az alapműhöz. A mikrobarázdákból kiszabadítva a hangrezgéseket, szobánkat — s remélhetőleg, lényünket! — bűvös varázsba vonja A kis herceg. A könyv mellett a Hungaroton meselemez legyen minden család sugárzó kincse, jelképe a barátságnak, az emberi melegségnek, egymás iránti türelmünknek, a megértő szándéknak, a gondolat és érzés tisztaságának, az önzetlen szeretetnek. Hodossy Gyula Innen-onnan 8
