A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-12-18 / 51. szám
Tudomány-technika GYÖNGYHALÁSZAT NYÍRFARÚDDAL Egy ízben, amikor filmet forgattam a leningrádi néprajzi múzeumban, felfigyeltem néhány gyönyörű, gyönggyel díszített ékszerre. Sehogy sem értettem, hogyan jutottak azok a sokszor óriási gyöngyök egykori viselőik, az egyszerű parasztemberek birtokába. Jóval később aztán megakadt a szemem egy újsághíren. Megtudtam, hogy az egyik leningrádi biológiai kutatóintézetben az édesvízi gyöngykagylótenyésztés ősi mesterségének újraélesztésén fáradoznak. Úgy éreztem, megfejtettem az ékszerek titkát, s hogy biztos legyek a dologban, fölkerestem a laboratóriumot. Borisz Fjodorovics Golubjev, a kísérleteket irányító biológus, odalép a szekrényhez, elővesz egy dobozt, s elénk borít egy halom gyöngyöt. Vannak köztük fehérek, rózsaszínűek, zöldes ámyalatúak, sőt még egy fekete is. Természetesen nem éjfekete, inkább sötétkéknek mondanám, de a szakemberek feketének nevezik. Aztán kagylókat is mutat: olyanok, mint a legtöbb édesvízi kagyló, csak nagyobbak, és héjuk belső falát csillogó gyöngyházbevonat borítja. Hamar megegyeztünk, hogy elkísérjük útjára az egyik kutatócsoportot, megfigyeljük és filmre rögzítjük az édesvízi gyöngyhalászat minden mozzanatát. így is történt. Elmagyarázták, merre induljunk, hol táborozzunk le, és megígérték, hogy elvezetnek bennünket a titok forrásához. AKIT A GYÖNGY SZERET Aztán egy reggelen mini expedíciónk egyetlen sátránál valóban megjelent egy kócos, kék szemű, gumicsizmás fiú, és bátortalanul megkérdezte: — Maguk azok? — Majd válaszra nem is várva bemutatkozott: — Jurfca a nevem. Én leszek a vezetőjük. Fél óra múlva elindultunk egy alig észrevehető kis erdei ösvényen, hogy a hatalmas mocsárban eljussunk a gyöngykagylók lelőhelyéhez, a kutatócsoport táborhelyére. Útköz* ben beszélgettünk. Igaz, többnyire csak Jura beszélt, mi pedig hallgattuk. — Olvastam, meg aztán nagyapám is mesélte, hogyan gyűjtötték itt valamikor a gyöngyöt. A gyöngyhalászok közül ma már senki sem él, de az öregek még emlékeznek rájuk. A tutajt oda vontatták, ahol a kagylótelepeket sejtették, nagy kövekkel lehorgonyozták, és ledugtak a fenék közelébe egy korhadt nyírfából fúrt csövet. Az alsó végét lezárták egy üveglappal: ezen a csövön keresztül figyelték aztán a lenti világot. Ha észrevették egy kagylót, amelyikről úgy gondolták, hogy gyöngy lehet benne, azt egy, a végén behasított hosszú bottal óvatosan kicsippentették a vízből. Ha gyöngyöt találtak, azt először a szájukba vették, majd különböző füvekből főzött oldatba rakták, hogy fényét, színét el ne veszítse. Azt tartják egyébként, hogy rossz ember sohasem találhat gyöngyöt Egy kis folyó medrét követtük, hol eltávolodva, hol visszakanyarodva a partjához. Holtfáradtak voltunk, mikor késő este célhoz értünk. Már vártak ránk az expedíció tagjai: Kirill — a biológiai tudományok kandidátusa; Oleg — mérnök; Szerjózsa — az orvostudományok kandidátusa. Valamennyien jól felszerelt, aktiv könnyűbúvárok; akár két órát is a víz alatt tölthetnek egyfolytában. Kirill a kagylótelepeket tanulmányozza, a gyöngy újratermelésének problémájával foglalkozik, s olyan terveket dolgoz ki, amelyek lehetővé teszik, hogy a gyöngyöt a kialakult természeti egyensúly megbontása nélkül vegyék el a természettől. Oleg az expedíció technikusa, az oxigénpalackok, vízhatlan ruhák, gumicsónakok gazdája, Szerjózsa, a pénztáros, az orvos, a fiziológus. a szakács és az anyagbeszerző. Ö vezeti a nyilvántartást is a kifogott gyöngyökről. MEGOPERÁLT KAGYLÓK Este, a tábortűznél, további részleteket is megtudtunk munkájukról. Nem minden kagylót emelnek ki a vízből. Néha százat, sőt kétszázat is megvizsgálnak, mire ráakadnak arra, amelyikre szükségük van. Különösen azok érdeklik őket, amelyek külső formájukban eltérnek a szokásostól. Egyiknek a héja nem záródik tökéletesen, a másikén egy barázda fut végig, a harmadiknak a felszíne csaknem teljesen barázdált. Barátaink becslési pontossága lenyűgöző volt: száz kiemelt kagylóból általában hetven gyöngyszemet varázsoltak elő. Ez pedig nagyon sok. Igaz, nem mindegyik gyöngy értékes, Így akadtak teljesen fénytelen, barna és fekete színűek is közöttük. Az édesvízi gyöngykagylók a legtisztább, oxigéndús vizekben élnek. Ott, ahol a folyóvízbe vegyi hulladékanyagok kerültek, hiába is keresnénk őket. Elpusztulnak azokban a folyókban is, amelyekben rendszeresen faúsztatás folyik — eközben ugyanis sok fatörzs elsüllyed, és megmérgezi a vizet. Ha tehát egy folyóban édesvízi gyöngykagylóra bukkan a szakember, ez biztos jele annak, hogy a víz tökéletesen tiszta. Egyébként maga a megtelepedett kagyló is segít tisztán tartani élőhelyét: úgy táplálkozik ugyanis, hogy a vizet átszivattyúzza magán, s a benne levő üledéket kiszűri. Hogyan terjeszkedik az édesvízi gyöngykagyló? Maga az állat nem túlságosan mozgékony, lassan változtatja a helyét. Egy nap alatt jó, ha fél métert megtesz. Segítségül hívja azonban a halakat. Ikráit a kagyló mindaddig saját lebenyeiben őrzi, amíg mozgásképes lárvák nem lesznek belőlük. Ezek aztán megtelepednek a különböző lazacfajták kopottyúin, s a halakkal együtt vándorolnak. A lárva a hal kopoltyúján átszivattyúzott vízben élő. s a redökön fennakadó mikroszkopikus élőlényekkel táplálkozik. Közben egyre növekszik, aztán elhagyja a gazdaállatot, leszáll a meder, aljára, s immár kagylóként kezd új életet. Mivel a lazacok is csak a gyors, tiszta és hideg vizű folyókban élnek meg, a gyöngykagyló így biztosan megfelelő körülmények közé kerül. Az expedíció hazafelé készülődött, befejezte munkáját. Mielőtt azonban e rövid beszámoló végére érnék, szólnom kell még egy dologról : említettem, hogy vannak értéktelen, fénytelen gyöngyök is. A szakemberek véleménye az, hogy a minőség azon múlik, hova kerül az idegen test, hol indul meg a gyöngykiválasztás. A biológusok tehát úgy döntöttek, hogy nem dobják el ezeket az értéktelen gyöngyöket, hanem átültetik a „selejtet" más kagylókba, mégpedig pontosan arra a helyre, ahol a legnagyobb valószínűséggel igazi gyöngy keletkezhet belőlük. Ezeket a kagylókat megjelölték, kis ketreccel zárták el útjukat, hogy meg is találják majd kísérleti alanyaikat. Kéthárom év múlva kiderül, beválik-e az elképzelés. B. Genningsz NAPFOGYATKOZÁS DECEMBER 15-ÉN A napfogyatkozások minden korban a legszebb csillagászati jelenségek közé tartoztak, s ezért nem meglepő, hogy az ókori írnokok egy napfogyatkozást sem hagytak ki feljegyzéseikből. Az egyik kínai krónika pl. említést tesz egy teljes napfogyatkozásról, amelyik időszámításunk előtt 2137. október 22-én volt látható Kínában. A babilóniai, az egyiptomi és a görög csillagászok pedig már ki is tudták számítani a nap- és a holdfogyatkozásokat, és azok bekövetkezését több évvel előre jelezték. Például az időszámításunk efőtt 585. május 28-án a Földközi-tenger partvidékén' látható napfogyatkozást Thálész, a kiváló görög csillagász számította ki. Napfogyatkozáskor a Hold — amely a Föld körül kering — részben vagy egészben elfedi a Nap fényes korongját. A Hold pályája a Föld pályasfkjával (az ekliptikával) csak valamivel nagyobb mint 5 fokos szöget zár be. de ez elég arra, hogy a Hold újholdkor a legtöbbször a Nap alatt vagy fölött haladjon el, s ezért a napfogyatkozás nem következik be. Ez a ritka jelenség ugyanis csak akkor jöhet létre, ha újholdkor a Hold egyúttal a holdpálya egyik csomópontja közvetlen közelében tartózkodik. A napfogyatkozások lehetnek teljesek, gyűrűsek és részlegesek. A teljes és a gyűrűs napfogyatkozások az egy és ugyanazon a helyen rendkívül ritka jelenségek, mert átlagban kb. csak 200 év múlva ismétlődnek. Például nálunk a legközelebbi teljes napfogyatkozás csak 1999. augusztus 11-én lesz látható, s amelynek még az az érdekessége, hogy nálunk csaknem délben következik be. ami időszámításunk kezdete óta még nem fordult elő. A részleges napfogyatkozások azonban az egy és ugyanazon a helyen is már gyakoribb jelenségek, mert átlag kb. 2—3 évenként ismétlődnek. Ez év december 15-én, szerdán délelőtt, nálunk is látható részleges napfogyatkozás volt. A részleges napfogyatkozást Európában. Ázsia nyugati részében és Észak- Afrikában figyelhették meg. A fogyatkozás időbeni lefolyása a mellékelt ábrán látható, az egyes kontaktusok ideje közép-európai időben pedig a mellékelt táblázatban találhatók meg. Tekintettel arra, hogy 1982. december 15-én a Nap Bratislavában 07 óra 38 perckor, Kassán 07 óra 23 perckor kelt. ezért Szlovákiában a fogyatkozás minden fázisa látható volt és a nagysága, látszólagos napátmérőben kifejezve, 0,470—0,525 közötti értékeket ért el. MOLNÁR IVÁN fizikus Megfigyelőhely T, TM T2 Nagy-Bratislava 08h 23,8m 09h 38.4m 11h01.9m 0,471 Hlohovec 08h 24,1m 09h 38.7m 11h03.7m 0,480 Banská Bystrica 08h 24,8m 09h 42,5m 11h 07,0m 0,496 Košice 08h 25.8m 09h 46.4m 11h 11,7m 0.514 Prešov 08h 253m 09h 393m 11h 11,7m 0,520 18
