A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-12-11 / 50. szám
Pelle Tibor és Pálkovács Sándor Boros Zoltán értekezletet tart Nehéz és hosszadalmas lenne felsorolni azoknak a nevét, akik az ország különböző cseh és szlovák egyetemeire, főiskoláira jutottak innen. Beszéljenek inkább a számok! Huszonegy év alatt 677-en érettségiztek a magyar gimnáziumban, s 279-en végeztek egyetemet vagy főiskolát! Tizenöten Katonai Főiskolát. A Rimaszombatból elkerültek és a városba visszakerültek közül néhánynak azért leírjuk a nevét és a foglalkozását... Magam írtam ezeket a sorokat a Hét tavalyi 26. számában MINDENNAP TÖRTÉNIK VALAMI című riportomban. Azóta aránylag rövid idő telt el, jelentősebb esemény aligha történhetett. Vagy igen? Fennállásának huszonötödik esztendejébe Dr. Nyitrayné a kislányával Dr Nyitray Klára orvos, 1969-töl a rimaszombati (Rim. Sobota) járási kórház idegosztályán dolgozik. Harminchét éves, a kassai (Košice), majd martini orvosegyetemen szerzett oklevelet. Férje ugyanabban a gimnáziumban érettségizett, s Jogi Egyetemen fejezte be tanulmányait. Rimaszombatban az ügyvédi munkaközösség vezetője. — Kevesen voltunk, éppen ezért összetartó osztálytársak. Ebben nagy érdeme volt Danis Tamásnénak, szeretett osztályfőnökünknek. A tanulás mellett élénk kulturális életet éltünk. Magunknak és később a környező falvak lakóinak kulturális estéket rendeztünk. Színdarabokat játszottunk, és volt népi tánccsoportunk is. Versenyen nem értünk el ugyan különösebb helyezést, de ez nem vette el a kedvünket. Részt vettünk osztálykirándulásokon, s a társadalmi munka végzésében is jeleskedtünk. Ez mind kellemes élményként maradt meg az emlékezetemben. Az érettségi előtti évre emlékszem szívesen. Sokat tanultunk, mégis nehéz szívvel búcsúztunk az iskolától és tanárainktól. Jól megalapozta főiskolai továbbtanulásunkat. Osztálytársaimmal most is tartom a kapcsolatot. Pelle Tibor vegyészmérnök, a rimaszombati Közép-szlovákiai Cukorgyár termelési főosztályvezetője harmincnyolc éves, nős, kislánya elsőosztályos tanuló a magyar tanítási nyelvű általános iskolában. Péterfalán született, Rimaszombatban lakik. 1977-ben Kiváló cukoripari dolgozó. Pálkovács Sándor gépészmérnök, a rimaszombati Közép-szlovákiai Cukorgyár műszaki osztályának vezetője har mincöt éves, két gyermek édesapja, idősebb fia másodikosztályos tanuló a magyar tanítási nyelvű általános iskolában. Rimajánosiban (Janovce) született, a járási székhelyen lakik, Bratislavában szerzett mérnöki oklevelet. 1978-ban kiváló cukoripari dolgozó. — Nekem sokat adott a gimnázium — emlékezik Pelle Tibor. Minden tantárgyat megszerettem a falai között. Ma sem érzem magam szakbarbárnak. Részt veszek kulturális rendezvényeken, és nemcsak szakirodalmat olvasok. Kitűnő tanuló voltam, és a számtan volt a legkedvesebb tantárgyam. Még most is emlékszem rá, hogy Kovács László tanár leíratott velünk egy szóbeli feladatot (A kecske és a kert), s a következő megjegyzést fűzte hozzá: aki a példát megfejti, annak nem kell érettségiznie matematikából. Bevallom, csak hét év múlva tudtam megfejteni, trencséni katonaidőmet töltve. Boldogan küldtem el tanáromnak a megfejtést, aki minden osztályban bemutatta. Dr. Danis Tamásné magyaróráira is szívesen gondolok. Magyar környezetben nőttem fel, de a gimnázium szlovák nyelvi órái elégségesnek bizonyultak az egyetemi továbbtanuláshoz. — A gimnázium egészséges nemzeti öntudatra nevelt — mondja Pálkovács Sándor. — A magyarórák felejthetetlenek maradtak számomra. Ma is hálásan emlékezem Danisnéra. A szlovák nyelv tanításával kapcsolatban is elmondanék annyit, hogy az írók életrajzát megtanulhattam volna magyarul is, többet kellett volna konverzációs témákkal foglalkoznunk. Bachňákné Michna Sarolta kitűnően tanította a szlovák nyelvet. A természettudományi tantárgyak akkori tanítási színvonala nagyon jó volt, semmilyen nehézségbe nem ütköztem a főiskolán. Szívesen gondolok az iskola tánccsoportjára. Én is tagja voltam. Falvakra is jártunk, versenyeken is részt vettünk. Most is úgy nézek volt iskolámra, hogy a jelenléte szükséges, és remélem, az utánpótlással sem lesz baj. Sikert kívánok a következő huszonöt esztendőhöz. Még sok szakembernek alapozzák meg a tudását. Boros Zoltán vegyészmérnök, az Agrochémiai Vállalat főmérnöke harminchét éves, nős, gyermek- és diákéveinek nagy részét Bátkán élte, onnan járt a rimaszombati magyar tanítási nyelvű tizenegy éves középiskolába. Családjával a járási székhelyen lakik. — 1962-ben érettségiztem — nyilatkozza. — A konzervgyárban eltöltött egy év a munka megismerését és megbecsülését jelentette számomra. Aztán a bratislavai Műszaki Főiskola vegyészeti karán folytattam tanulmányaimat. A főiskolától természetesen tartottam, de a sikeres matematika vizsga után, amely bizony „rostának" számított akkoriban, visszanyertem az önbizalmam és a bátorságom. A gimnázium tizedik osztályában rázódott helyre bennem sok minden. 12
