A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-12-11 / 50. szám
Képes krónika A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐBB TANÁCSÁNAK ÜLÉSE Moszkvában (felvételünkön) november 23-án kezdte meg őszi ülésszakát a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. Az ülésen részt vett Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára és más szovjet tisztségviselők. Az őszi ülés napirendjén a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége tegjainak megválasztása, a Szovjetunió 1983-ra szóló állami terve és költségvetése javaslatának, a Szovjetunió államhatárairól szóló törvény tervezetének és más témaköröknek a megvitatása szerepelt. Az ülésen a képviselők egyhangúlag a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének tagjaivá választották Jurij Andropov képviselőt, az SZKP KB főtitkárát, továbbá Sztyepan Saiajevet, a Szakszervezetek Össz-szövetségi Központi Tanácsának elnökét és Nyikolaj Bászovot, a Znanyije Össz-szövetségi Ismeretterjesztő Társaság elnökét GUSTÁV HUSÁK AUSZTRIÁBAN Gustáv Husák csehszlovák államfő november 19-én befejezte hivatalos látogatását az Osztrák Köztársaságban. A látogatásról kiadott sajtónyilatkozat megállapította, hogy „A látogatás során a két legfelsőbb állami tisztségviselő részletesen megvitatta a kétoldalú kapcsolatok helyzetét és ezek továbbfejlesztésének lehetőségeit, valamint több időszerű kérdést is." Felvételünkön: Gustáv Husák csehszlovák államfő és Rudolf Kirchschläger osztrák szövetségi elnök IRAKI KÜLDÖTTSÉG CSEHSZLOVÁKIÁBAN Jaromír Obzina szövetségi belügyminiszter meghívására november 23-án hivatalos látogatásra Prágába érkezett Szaadun Sakir, az Iraki Köztársaság belügyminisztere. Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnök a prágai Hrzán-palotában fogadta (felvételünkön) Szaadun Sakirt. Ľubomír Štrougal nagyra értékelte a két ország kapcsolatainak fejlődését, s a felek áttekintették a jelenlegi nemzetközi helyzetet A FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEK KONGRESSZUSA November 20—21-én a bratislavai Művelődési és Pihenésparkban ülésezett a Fogyasztási Szövetkezetek Szlovákiai Szövetségének IV. kongresszusa. A kongreszszuson a fogyasztási szövetkezetek 874 000 tagját 360 küldött képviselte. Felvételünkön: a kongresszus elnöksége A ČSTK bel-és külföldi képszolgálata Major István a húszas években MAJOR ISTVÁN KILENCVENÖT ÉVE SZÜLETETT Major István, a csehszlovákiai munkásmozgalom kiemelkedő alakja, Csehszlovákia Kommunista Pártjának egyik alapítója többnyire a délszlovákiai magyar dolgozók körében tevékenykedett. A kommunista harcost, a következetes forradalmárt azonban országszerte ismerték és szerették. Az 1931-es kosúti események kapcsán Major István neve a világsajtó hasábjain is gyakran szerepelt Verebélyen (Vráble) született 1887. december 13-án. Pályáját tanítóként kezdte. Több évig falusi iskolákban tanított. Közben alaposan megismerte a dolgozó nép szenvedésekkel terhes életét és a feudális-kapitalista társadalom igazságtalanságait Világnézetének kialakulását és politikai magatartását az akkori társadalmi viszonyok és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására megerősödött baloldali és haladó mozgalmak formálták és határozták meg. Major István már fiatal tanítóként szót emelt a dolgozók érdekeiért. Az öntudatos, „világi" nézeteket hangoztató tanítót az egyház képviselői azonban nem tűrték meg a katedrán. Major István tizenhárom évig tartó tanítóskodás után a Népszava című hetilaphoz került szerkesztőnek. Megvált a viszonylag jólétet biztosító tanítói állástól, hátat fordított az uralkodó osztályoknak és beállt azok közé, akik egy új világért egy új társadalomért küzdöttek. Útját gyötrelmek és nehézségek övezték. Ő azonban erős hittel, következetesen küzdött Szervezte a dolgozók harcát, lelkesítő cikkeket itt, cselekvésre ösztönző beszédeket mondott Meggyőző és közvetlen előadásmódja minden alkalommal nagy érdeklődést váltott ki, széles visszhangra talált. Különösen a mezőgazdasági dolgozók szerették és tisztelték. Sikerének talán az volt a titka, hogy — mivel az emberek problémáit nemcsak ismerte, hanem át is élte és át is érezte — könnyen megtalálta az utat a dolgozók értelméhez és szívéhez Parlamenti képviselőként is harcos és meggyőző beszédeket tartott. A Nemzetgyűlés 1925. december 21-i ülésén magyarul elmondott felszólalásában a burzsoá kormányt az elnyomás eszközének nevezte és — a kommunista párt politikájának szellemében — követette, hogy a kormány szüntesse meg a magyar nemzetiségűek elleni politikai, gazdasági és kulturális intézkedéseket. Major István a Csehszlovákiában élő nemzetek és nemzetiségek összefogásának a megteremtését és a lenini nemzetiségi politikának a gyakorlati érvényesítését a kommunista párt egyik legfontosabb alapeNének tekintette. A 30-as évek elején számos győzelemmel végződött sztrájkot szervezett. Csehszlovákia Kommunista Pártja a délszlovákiai Kosúton 1931. május 25-ére azért hívott össze nagygyűlést, hogy Major István, a járás sztrájkküzdelmének szervezője értékelje a sztrájkharc eredményét, s a dolgozók megvitassák és meghatározzák az agrárproletariátus forradalmi mozgalmának időszerű és legfontosabb feladatait. Az összejövetelt azonban a járási hivatal az utolsó pillanatban betiltotta. A gyűlésre érkező dolgozókat és Major Istvánt csendőrsottűz fogadta. A csendörsottűz következtében hárman meghaltak, többen súlyosan megsebesültek. A kosúti eseményekért a burzsoá hatóságok a kommunistákat, elsősorban Major Istvánt tették felelőssé. A dolgozók szószólóját, az igazság harcosát bíróság elé állították, elítélték és bebörtönözték. Major István a tárgyaláson az utolsó szó jogán egyebek között elmondta, hogy azért ítélték el, mert kommunista és mert küzdött a kizsákmányolás ellen, a dolgozó nép felszabadításáért Szavainak igazát a későbbi élet is bizonyította. A fasizmus évei alatt a Szovjetunióban élt és a moszkvai rádió szlovák nyehű adásának a szerkesztőségében dolgozott. A nehéz években az éter hullámain tájékoztatta, nevelte és ellenállásra ösztönözte hallgatóit. A felszabadulás után tért haza. Előbb a Pravda Nyomda és Kiadóvállalat igazgatója, majd 1951 májusától a Csehszlovák Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott követe lett Major István a februári győzelem után jelentősen elősegítette, hogy rendeződjék a csehszlovákiai magyarok helyzete. Ott állt a csehszlovákiai magyar dolgozók anyanyelvi sajtójának és kulturális életének a megindításánál. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének az 1949. március 5-én tartott alakuló közgyűlésén Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága küldöttségének vezetőjeként egyebek között ezeket mondta: „Nehéz feladat előtt állunk kedves barátaim. Nem lesz könnyű kigyomlálni az emberek agyából az évszázadokon át beléjük plántált maradi világszemlélet csökevényeit. Nem lesz könnyű megküzdeni a múlt gyakran vissza-visszatérő politikai és szellemi kísértéseivel... Ám azért vagyunk itt, mi régi és új harcosai az új világrendnek, hogy megküzdjünk a helytelen nézetekkel és legyőzzük azokat... Ami érték, ami igazi szellemi kincs maradt ránk a múltból, amit a múlt tudósai, a nemzedékek írói, művészei ránk hagytak örökségül, azt őrizni kell, mint a szemünk világát" Követjük Major István egykori tanácsát Őrizzük és ápoljuk mindazt „ami érték, ami igazi szellemi kincs... amit a múlt tudósai, a nemzedékek írói, művészei ránk hagytak örökségül." BALÁZS BÉLA 5
