A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-11-27 / 48. szám

A Szovjetunió úgy tervezi, hogy évtize­dünk végén teherautó- és autóbuszgyárai kizárólag dízelmotoros jármüveket bocsá­tanak ki. A számítások szerint csupán a Kamaz takarékos dízelmotorjai révén évente mintegy 10 millió tonna kőolajat lehet majd megtakarítani. Ben Húr civilben — Charlton Heston A különböző formájú gyökerekről már többször írtunk ez oldalon, most azt is hozzátesszük, hogy a torzulást a fonálfér­gek tevékenysége okozza. SZERELni ZQRZflVflR A FŐSZEREPBEN:TÖREKY ZSUZSA Katica és orvostanhallgató barátja: Töreky Zsuzsa és Cseke Péter „Kicsit hebrencs, de mélyen érző” Egy hegyvidéki falucska ódon kastélyában intézeti gyerekek élik kamaszéletüket. Köz­tük, velük tölti mindennapjait egy tizenkilenc éves nővér is, aki csak átmeneti foglalkozás­nak tekinti intézetbeli munkáját. Terveiben, hogy egy szép napon orvossá avatják, már csak ö bízik rendületlenül; anyja még abban sem reménykedik, hogy bejut az egyetemre. De a lány nem adja fel az álmait. Makacsul kitart az elképzelései mellett. S amíg a srácok kamaszkori nyűgöktől kínlódnak. Katica magára maradva vergődik az érzelmek zűrzavarában. A tizennégy éves Imre benne látja meg élete ideálját, s ka­­maszlelke minden vágyával öt rajongja körül. Pedig Katicát már két férfihoz is erős szálak kötik. Az egyik orvostanhallgató, akivel a mamája hozta össze, a másik pedig intézeti kollégája, aki több mint húsz évvel idősebb nála és ráadásul nős is. Katica ide-oda csapódik a barátai között. Imrét három lépés távolságra tartja magától, de szemmel látha­tóan kedveli, egyetemista kedvesével napi­renden összecsörren, kollégájától annak családi állapota szakítja el. Közben úgy ég, mint a gyertya, amelyet mindkét végén meggyújtottak. Katicát, Markos Miklós nálunk is bemuta­tásra kerülő Rohanj velem! című filmjének női főhősét, Töreky Zsuzsa, a színművészeti főiskola végzős hallgatója formálja meg. Szakadó esőben várok rá a Pesti Színház előtt; az évad utolsó Equus előadásának nézői most búcsúznak Alan Strangtól, a különös, labilis idegzetű fiútól, aki kétségbe­esésében döbbenetes bűntényt követett el. Töreky Zsuzsa az ápolónőt játssza a da­rabban, ö az összekötő kapocs a pszichiáter és a sérült lelkű fiú között. Nem nagy szerep, talán húsz mondat az egész, csakhogy itt minden szónak súlya, más-más színe van. — Vacsorázzunk együtt — tanácsolja Zsu­zsa, s amíg kiérünk a budai Belgrád étterem­be, egészen bőrig ázunk. És az asztalnál újra szóba jön az aznapi előadás. — Nekem úgy tűnt, mintha Darvas Iván ma fáradtabb lett volna, mint máskor — mondja Zsuzsa, — s ilyenkor általában töb­bet improvizál. De erről természetesen csak mi tudunk. Aztán Gálffi Lászlóról beszélünk, aki teg­nap még külföldön forgatott és Vanessa Redgrave partnere volt. — Nem csoda, ha egy kicsit unja már a szerepét, hiszen rég kinőtt Alan Strang vilá­gából, mégis teljes odaadással játssza. Mert csak így lehet, vagyis csak így lenne szabad — jegyzi meg Zsuzsa. De térjünk át Katicára, erre a tempera­mentumos, ízig-vérig mai lányra. — Én tizenhat éves koromban voltam olyan, mint Katica — meséli Zsuzsa. — Igaz, akkor még senkihez sem kötődtem úgy, mint ő, de én is toporzékoltam a magam igazáért, miközben eszembe se jutott elgondolkozni azon, hogy mit miért tettem. És nekem is voltak olyan érzelmeim, amelyektől nem és nem bírtam megszabadulni. Elárulom azt is, hogy az ö helyében én sem cselekedtem volna másképpen. Katica ugyanis nincs tisz­tában azzal, hogyan kell viselkednie egy tizenkilenc éves lánynak; úgy él, ahogy érez. És ez az időszak, úgy hiszem, egyikünk életéből sem maradt ki. Egyesek előbb, má­sok később esnek át az ilyen „kamaszkori betegségen". Igazából a kapcsolataiban raj­zolódnak ki Katica arcvonásai. Röviddel azu­tán, hogy ajándékot kap a kollégájától, már boldogan szánkózik az orvostanhallgatóval, majd sírógörcsöt kap, mert az anyja arra kéri, szakítson a nős fédival. Én nem ítélem el, hogy sok emberhez kötődik, és az sem zavar nála, hogy egy kicsit hebrencs, mert emellett mélyen érző típus, akit példaképüknek vá­lasztanak a kamaszok. Mert az sem véletlen, hogy Imre éppen őt szerette meg. De szá­momra végül is akkor kezd érdekes lenni Katica, amikor a film végén felpofozzák és magába fordul. Biztosra veszem, hogy ezek után minden tettét felülvizsgálja majd és a saját hibáiból is tanulni fog. SZABÓ G. LÁSZLÓ (Markovics Ferenc felvételei) 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom