A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-11-27 / 48. szám

Balázs Béla: A MŰVELŐDÉS OTTHONAI Zs. Nagy Lajos: DERŰS KÓSZÁLÁS KETTESBEN Mács József: A SZÜLŐFÖLDTŐL TÁVOL Zolczer János: VALACHFÖLDI SKANZEN Ozogány Ernő: DALIÁS IDŐK KRÓNIKÁJA F. Kele: ALGÉRIA Címlapunkon P. Havran, a 24. olda­lon V. Pfibyl felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná ul. 7. Telefon: 332—865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 336—686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Tele­fon: 332—864. Grafikai szerkesztő: Král Pétemé. Terjeszti a Posta Hírlap­szolgálat. Külföldre szóló előfizetése­ket elintéz: PNS — Ústredná expedí­cia tlače. 813 81 Bratislava, Gottwal­­dovo nám. č. 6. Nyomja a Východo­slovenské tlačiarne n. p. Košice. Előfi­zetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden posta­­hivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydava­teľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie, tel.: 522—72, 815 85 Bratislava. Index: 49211. Q yerekkorom nyarainak egy ré­szét faluhelyen, nevelőapámék lülei (Lula) házában töltöttem. Egy macskaugrásnyira tőlünk, talán a negyedik-ötödik házban laktak a szegről-végről roko­noknak számító Császár Istvánék, akiknél a magamfajta városi gyerkőcnek mindig bőven akadt látnivalója. No. nemcsak azért szimpatizáltam Császárékkal, mert István bá' lovasszekéren jött ki értünk a besei (Beša) vasútállomásra, hanem azért is, mert az ő udvarukban sokkal több állatot tartottak, mint nálunk. Császárék nak, például, volt két tehénkéjük is. Reg­gel és este megfejték őket, a tej egy részét azonnal eladták (mi is vettünk tő­lük rendszeresen), a többiből túrót fony­­nyasztottak, vajat köpüttek. István bá­tyám felesége pénteken vagy szombaton aztán szütyőbe rakta a túrót zsírpapírba csomagolta a negyed kilós vajdarabokat az egészet batyuba kötötte, kezébe fogta még a kandlit a tejföllel, és elindult a verebélyi (Vráble) vagy lévai (Levice) piac­ra. De hol vannak már gyermekkorom hu­szonöt-harminc évvel ezelőtti, boldog nyarai; hol vannak már István bá' lovai, tehénkéi ? ... Manapság faluhelyen is, városon is az önkiszolgáló üzletben vesszük a zacskós tejet a hűtőpultokról emeljük le a „gyári" vajat sajtot túrót, dobozos tejfölt és tej­színt — föltéve persze, ha kapni éppen a boltban. Mert az utóbbi hónapokban bi­zony nemigen lehet dúskálni élelmiszer­­boltjainkban a tejtermékek különösen bő választékában. Ennek oka sem titok: a minap közölt adatok szerint januártól a harmadik negyedév végéig a szlovákiai tejipari üzemek a tervezettnél 33 millió 350 ezer litenel kevesebb feldolgozásra szánt tejet kaptak mezőgazdászainktól! A nyugat-szlovákiai kerületben több mint 18 millió, a közép-szlovákiai kerületben négy és fél millió, a kelet-szlovákiai kerü­letben pedig kereken tízmillió liternyi tej „kerestetik a leltárban". Ez már önmagá­ban is tekintélyes hiány, ám ha mindeh­hez még azt is számításba vesszük, hogy a húsárak rendezése óta az emberek táplál­kozásaiban is bizonyos változások álltak be, akkor tulajdonképpen már nem is meglepő, hogy üzleteinkben jelenleg a tejtermékek jelentős hányada hiánycikk. Persze, az érem másik oldala viszont az, hogy a vásárlóközönséget nemigen érdek­lik a mezőgazdaság vagy tejipar termelési gondjai, sem a kereskedelem munkaerő­­helyzete; számomra, fogyasztóként, az (lenne) a lényeg: bármikor kapjak friss tejet ízletes sajtokat jó minőségű legyen a vaj, ne kelljen üzletről üzletre járva „vadásznom" a túróra, joghurtra, tejfölre. Mindennek biztosítása a tejipar és a ke­reskedelem dolga, bár ha a tervezettnél kevesebb a tej, elavult a géppark, akado­zik a szállítás, előbb-utóbb mégiscsak én, a fogyasztó látom a dolog kárát... És hogy nem csupán helyi jellegű, azaz bra­­tislavai, Ipolysági (Šahy), zólyomi (Zvolen) vagy kassai (Košice) gondokról van szó, azt a Szlovákiai Tejipari Tröszt szakembe­rein kívül talán épp az országjáró riporter tátja a legjobban, aki ilyenkor természetes kötelességének érzi, hogy ellátogasson a tröszt néhány üzemébe. No, nem mintha ettől esetleg megoldódnának a tejipar időszerű gondjai; de így legalább az újság­író is és az olvasó is bepillantást nyer a fogyasztói tej, illetve néhány tejtermék előállításának menetébe. * * * A tejüzem kapujánál a portás fölemeli a sorompót. A hatalmas utánfutós tejszállí­TEJNÓKMK tó kocsi, a „tank" begurul az udvarra. A földművesszövetkezetekből és az állami gazdaságokból reggeltől késő délutánig hozzák a friss tejet. A tankra télen és nyáron, esőben és hóban, napsütésben és viharban fölmá­szik egy férfi. Leemeli a tartálykocsi fede­lét, hatalmas keverőlapátjával felkeveri a tejet, s mintát vesz belőle egy üvegcsébe. Minden egyes szállítmányból külön-külön mintát vesznek, hiszen a leendő készter­mék minőségét szigorúan ellenőrizni kell. Ennek érdekében gyártásközi próbákat is tartanak, de az üzemi laboratóriumokban elemzik a végtermékek minőségét is. Hi­ába, mindennek meg kell adni a módját, különösképpen az élelmiszeriparban! A tejüzemben jóformán minden gomb­nyomásra működik. Speciális tejszállító gépkocsikon érkezik naponta a sok-sok ezer liternyi nyers tej, ahonnan — a labo­ratóriumi vizsgálatok után — csövekben, tartályokban, kádakban folyik tovább. Egyik helyen pasztörizálják, másik helyen szabályozzák a zsírtartalmát, a harmadi­kon plusz három-négy fokra hütik. Mind­ezt gép végzi, fehérköpenyes kezelőik fo­gantyúkat húzkodnak, mutatókat figyel­nek, gombokat nyomogatnak. — A munka dandárját gép végzi, az ember csak felügyel — mondja Nagy Lász­ló, a Bratislavai Tejipari Vállalat fiatal gyártásvezetője. — Persze, azért alaposan kell figyelni, mert a tej kényes jószág. A korszerű, automata gépek és berendezé­sek azt is lehetővé tették, hogy az üzem­be érkező nyers tejet a korábbi éveknél lényegesen gazdaságosabban tudjuk fel­használni. Hadd mondjak erre egy jellem­ző adatot: régebben a száz százalék­ból hatvan-hatvanöt százalék volt a hasznosanyag-kinyerés, most viszont az alapanyag nyolcvan-nyolcvanöt százaléka válik emberi fogyasztásra alkalmas kész­termékké. A fennmaradó tizenöt-húsz szá­zalék viszont takarmánytápként haszno­sítható. Természetesen, ha a tervezettnél több millió literrel kevesebb nyerstejet kapunk feldolgozásra, ezt a hiányt legjobb igyekezetünk ellenére sem tudjuk pótolni. A különböző híresztelések ellenére kije­lenthetem, hogy termelési skálánk vala­mennyi termékét gyártjuk, éppen csak szerényebb mennyiségben. Jelenleg az or-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom