A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-11-20 / 47. szám
Csak egy percre... Dr. FARKAS TIBOR még Csallóközből származó prágai egyetemistaként, pontosabban szigorló orvosként kezdett mentökocsin dolgozni. Azóta régen kézhez kapta már diplomáját, megnősült, s az időközben eltelt hét esztendő tapasztalt mentőorvossá érlelte. Egészségügyi rohamkocsin, szoros munkabeosztásban, a legkorszerűbb eszközök segítségével küzd a legfontosabbért: az életért. —■ Miért tartod szépnek a munkád? — A fokozott koncentráció miatt. Kórházi orvos általában nem kap olyan esetet, ahol teljesen egyedül kellene foglalkozni a beteggel. Nekünk viszont, ha a kék fénnyel száguldó rohamkocsin a helyszínre érünk, kisegítő diagnosztikus háttér nélkül, azonnal cselekednünk kell. — Mentőorvosként mit szólsz a „fehér taxi" becenévhez? — Sajnos, olykor előfordul, hogy néhány felelőtlen ember félrevezető bejelentésekkel igyekszik mentőhöz jutni. Önző magatartás az ilyen, hiszen ezzel a valóban rászorulók elől vehetik el a gyors segítség, adott esetben az életmentés lehetőségét. — Milyen segítségről van szó? — Az elsősegélynyújtás és újraélesztés elemi eszközei rendelkezésre állnak minden mentőben. A rohamkocsik viszont az arra rászorult betegeknek vagy a balesetek áldozatainak szinte intenzív osztályú ellátást nyújtanak. — A szakma vajon miként ítéli meg a mentőorvosokat? — Az orvosok körében, őszintén szólva, gyakran mostohán. Az általunk szállított, útközben ellátott sérültekről sok esetben el sem hiszik, hogy milyen veszélyben volt. Sajnos, az is előfordul, hogy a szirénázó mentővel nyert előny csökken, mert várni kell a kórházi orvosra. — Szoros munkabeosztásban, tizenkét huszonnégy, esetenként harminchat órás szolgálatokban dolgozol. A szakirodalom tanulmányozása és az előírt szakvizsgára való fölkészülés további időt vesz igénybe... — Az orvosi munka elkötelezettség nélkül nem megy! Elmondhatatlan érzés, ha sikerül elhárítani a veszélyt. A közelmúltban történt, hogy egy kisebb, vidéki egészségügyi intézetbe hívtak ki bennünket, ahol több mint négy órán át küzdöttünk egy átszállításra alkalmatlan beteg életéért. — A mentőorvosnak mire kell ügyelnie a betegnél — az orvosi teendőkön kívül? — A megnyugtató hangra, s arra, hogy a beteg sohase vegye észre rajtam a fáradságot. — Szabadidőd? — Kevés szabadidőm van, a szolgálatok állandó körforgása miatt ráadásul meglehetősen rendszertelenül. Hacsak lehet, igyekszem minél több időt tölteni a családommal, de azért hobbim is van. — Éspedig? — Télen a sízés, nyáron a vitorlázás. Tavaszszal a legnehezebb dönteni, hogy még a hófödte hegyekbe tartsak-e, vagy a tavaszi szelek kergette hajóba szálljak-e már? Egyforma szenvedély fűz mindkét sporthoz, de bizonyítani elsősorban mentőorvosként akarok. (M-) HALÁLSZIRTEK Mint sárkányfogak nyúlnak ki az Atlanti-óceánból a Scilly-szigetek sziklái. Évszázadok óta halálos veszedelmet jelentenek a hajókra, a közelben a tengerfenék tele van összezúzódott hajók roncsaival. Az ősi vitorlásoktól kezdve az 1967-ben elsüllyedt Torrey Canon tartályhajó-óriásig mindenféle tengerjáró megtalálható itt. 1875. május 8-án a Scilly-szigetek mentén, sűrű köd és hullámverés volt. „Egy üveg pezsgőt kap, aki a parton lámpát gyújt" — ígérte Thomas kapitány a Schiller személyszállító parancsnoki hidján. Órák óta nem is sejtette, merre jár. ígéretét nem tarthatta be, hajója perceken belül sziklának ütközött. A legénység hiába próbálkozott a mentőcsónakokkal, s mire sikerült leengedni egyet a fedélzet sértetlen részére menekült asszonyokat és gyerekeket egy óriási hullám lesöpörte. E szörnyű éjszakán a Schiller 355 utasából 311 elpusztult. E katasztrófáról a világ valamennyi újságja beszámolt. Alexander Gibson, akinek apjáé volt a sziget egyetlen Morse-távírója, 48 órán át küldte tudósításait a tragédiáról. 10—30 méter mélységben a tenger fenekén a hajóroncsok között megtalálhatók az Association, a Rommey, az Eagle és a Firebrand fregattok. Ezek ahhoz a 21 hajóhoz tartoztak, amelyek 1707-ben a Földközitengeren vívott győzelmes csata után hazafelé tartottak Plymouth kikötőjébe. A tengeri áramlatok a ködben száz tengeri mérfölddel eltérítették őket, és 1707. október 21-én Scilly szikláin pozdorjává törtek. Kétezer katona lelte halálát. Parancsnokuk, Cloudesley Showell admirális megmenekült ugyan, de szemtanúja volt, hogyan rabolták ki a szigetlakók a hajóroncsokat, ezért öt is ^tenger fenekére küldték. Scilly lakói mindig igen szegények voltak. Egyetlen kereseti forrásukat az elsüllyedt hajók roncsainak kirablása jelentette. Még ma is beszélik a plébános históriáját, aki azonnal abbahagyta a vasárnapi szentbeszédet, ha valaki elkiáltotta: „hajóroncs!". Ha már sokáig nem volt hajóroncs, a szigetlakok úgynevezett „szarvasjelzővel" segítettek magukon. A sziget legmagasabb pontjára tehenet vezettek, szarvára lámpást kötöttek. Az állatot ide-oda hajtották, hogy az arra tévedt hajók kormányosai azt gondolják, valamilyen hajó jelzése, és ezért a halált hozó sziklák felé vegyék az irányt. Amint a hajó összezúzódott a szírieken, férfiak, nők baltákkal, lámpásokkal felszerelve a roncsokra vetették magukat, és egy-kettőre darabokra szedték. John Gibson nemcsak távírót szerzett, hanem fényképezőgépet is. Ö és utódai körülbelül 700 hajótörést fényképeztek le. Ma övék a világ legnagyobb hajóroncskép-gyűjteménye. Nemrég úgy tűnt, vége szakad a Gibsondokumentációnak, mivel a fényképész három lánya más foglalkozást választott. De akadt egy nő, aki vállalkozott a mesterség folytatására. Most felváltva hallgatják a parti őrség rádióadásait, és ha odavetödik egy hajó. felkészülnek a fényképezésre, mivel a sziklák még ma is nagy veszedelmet jelentenek. Leqfr'lir'hh n roncsokat nem rabolják ki. KI TALÁLTA FEL A KONYAKOT? A XV. században élt a franciaországi Cognac városkában egy patikus, aki apjától egy darab szőlőt örökölt. Meg is művelte minden évben becsülettel, aztán a termésből készült nedűt, amikor óborrá érett, eladta a patikájában, ahogy a mi gyógyszertáraink is orvosságként árulták egykoron a legnemesebb tokaji aszút. Fogyott is a gyógybor, messze földről zarándokoltak érte ide, egészen addig, mígnem egyszer a városka ostrom alá nem került, s ekkor a város vezetői a szeszesitalok árusítását betiltották. Ez még a kisebbik baj volt, de a városi poroszlók arra is kényszeríteni akarták a patikust, hogy öntse borát a csatoméba, nehogy a híres italért betörjenek hozzá a várost védő katonák, és lerészegedjenek. A patikusnak persze esze igában sem volt teljesíteni a parancsot, de a hosszú évek alatt oly sok bora gyűlt össze, hogy nem tudta hova rejteni a teli üvegeket. Elhatározta, hát, hogy desztillálja a szőlő levét, azaz borpárlatot készít, s azt érleli tovább, hátha jó ízű pálinka lesz belőle. így született meg Cognac városkában az első Cognac, vagyis a konyak. PLAGIZÁLHAT-E EGY MADÁR? Jogi értelemben nem, de a gyakorlatban annál inkább. A madaraknak csak mintegy fele tartozik az énekesmadarak családjába, de az énekesmadarak közűi sem mindegyik képes dalra fakadni. Amelyiknek pedig nincs meg ez a tudománya, az bizony plagizál, vagyis más madarak dalait tünteti fel sajátjaként. A szajkó például épp azért került bele a különféle szólásokba és példabeszédekbe, mert számos hangot képes utánozni. Tud vijjogni, akár az ölyv, s dallamosan trillázni, mint a rigó. De szívesen utánoz másokat az őrgébics és a tövisszúró gébics is. Egyszer fürjként pitypalattyol, máskor verébként csipog, és bármilyen hihetetlen, még a kacsa hápogását is aránylag hűen tudja utánozni. És vannak olyan madarak is, amelyek nem „kollégáik" énekhangját veszik kölcsön, hanem az embert utánozzák, mint például a papagájok. Ezek a színpompás tollazatú díszmadarak néha meghökkentő élethűség>jel mondogatják gazdáik kedvenc kifejezéseit, sőt, még a hangsúlyt is utánozzák. Illusztráció: L Mika Nnmizmatika A CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG PÉNZEI (1918-1938) Az Osztrák—Magyar Monarchia széthullásával új államok keletkeztek. így alakult meg a Csehszlovák Köztársaság is, amelynek új . saját pénzegységre volt szüksége. Az új bankjegyek nyomásával és a pénzérmék verésével kapcsolatban azonban nehézségek merültek fel. Az állam területén megmaradt egyetlen pénzverde (Körmöcbánya) üresen állt, mert a kivonuló magyarok magukkal vitték a gépeket és a szakemberek nagy része is elhagyta az országot Ilyen körülmények között nem volt más választás az új, saját bankjegyek kiadásáig, mint az addig használt bankjegyeket átbélyegezve meghagyni a forgalomban. Az első papírpénz kiadására 1919-ben került sor, amelyek mind formai mind technikai kivitelükkel kezdetlegesek voltak. A pénzhamisítók éltek is az adott lehetőséggel és hamis bankjegyekkel árasztották el az országot, amely nagy kárt okozott a nemzetgazdaságnak. A második kiadású bankjégyek már jobb minőségűek voltak az előzőeknél. Pénzérmék verésére csak később kerülhetett sor, amikor a körmöcbányai pénzverdét sikerült újra gépekkel felszerelni és megfelelő szakemberekkel ellátni. Az első csehszlovák pénzérme egy 20 filléres volt, amelyet 1921-ben adtak ki. Az érmék nagy része Španiel és Štursa éremművészek tervei alapján készültek. Az érmék előlapjára az uralkodók (elnök) portréja helyett, művészi kivitelű alkotások kerültek. A csehszlovák nép kultúráját a Károly híd, a mezőgazdaságot a búza, kéve sarlóval, s az ipart a gyár jelképezte. A hátlapra az állam címere és a Csehszlovák Köztársaság megnevezése került • A korona értékét a nemesfémekből vert pénzek is növelték. 1923-tól egy és több dukátos aranypénzek verésére és forgalomba hozására is sor került Szt Vencel halálának 100. évfordulójára 1929-ben szép kivitelű arany emlékpénzt bocsájtottak ki. Számos ezüstpénz kiadatása mellett a Köztársaság első elnökének tiszteletére ezüst emlékpénzt is vettek. Az érmék előlapján az elnök portréja, a hátlapon az állam címere látható négyfelé osztva: Szlovákia, Kárpát-Ukrajna, Morva és Szilézia címerei között a cseh kétfarkú oroszlánnal. A Köztársaság 20 éves fennállása alatt a körmöcbányai pénzverde megújulva tovább növelte hírnevét Pápay László Fotó: D. Majda 22
