A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-11-20 / 47. szám
A NAGY CSATA... A sztálingrádi csata egykori harcosai az emlékműnél 1972-ben újságokat: „A Sztálingrádért folyó harc sikere befejezéséhez közeledik. Erre vonatkozóan ma vagy holnap a Wehrmacht főhadiszállásától rendkívül fontos jelentések várhatók. A német sajtónak fel kell készülnie a Sztálin városáért folyó gigászi küzdelem győzelmes befejezésének esetleg különkiadásokban való hatásos méltatására." Hitler egyik 1942 novemberében Münchenben mondott beszédében már Sztálingrád elfoglalását ünnepelte és a rá jellemző fennhéjázó hangnemben ezeket mondta: „A Volgához akarunk kijutni, mégpedig egy meghatározott helyen, egy meghatározott városban. Véletlenül ez a város Sztálinnak a nevét viseli. Ne gondoljanak arra, hogy én azért vonultam e város ellen — hívhatnák ezt a várost másként is —, hanem azért, mert ez rendkívül fontos stratégiai pont. Harmincmillió tonna áruforgalmat szakítunk itt ketté, közte majdnem kilencmillió tonna olajforgalmat. Ide áramlik Ukrajna kiterjedt mezőinek s a Kubán vidéknek egész búzafeleslege, hogy innen északra szállítsák azt... Ezt a helyet akartam elfoglalni — és önök tudják —, mi szerények vagyunk, de ténylegesen már el is foglaltuk." A német újságok mind a sajtófőnök említett előrejelzése, mind Hitler beszéde után hiába várták a győzelemről szóló jelentést. Más híreket kaptak ... A Volga keleti partján összegyűjtött szovjet egységek 1942. november 19-én nagy erejű ellentámadást indítottak. Sztálingrádtól északra és délre áttörték a fasiszták frontvonalát. A szovjet csapatok elvágták a 3. román és a 6. német hadsereg közötti összeköttetést és bekerítették a Sztálingrádot ostromló fasiszta hadseregeket. A sztálingrádi csata folyamán az ellenség elvesztette a szovjet—német arcvonalon tevékenykedett erőinek mintegy a negyedét. Életét vesztette, megsebesült vagy fogságba esett másfél millió katona és tiszt. Az élelemtől és utánpótlástól elvágott hadseregnek Hitler megtiltotta, hogy elfogadja a szovjet hadsereg megadási ajánlatát. így csupán a katlanban, amelyet 1943. február 2-án számoltak fel, 147 200 holttestet szedtek össze. Sztálingrádnál a történelem eddigi legnagyobb csatája zajlott le. A győzelem eredményeképpen a Vörös Hadsereg 200—600 kilométer mélységben visszanyomta a német Gyakran mondjuk mi magunk és halljuk másoktól, hogy az idő múlásával sok mindent elfelejtünk és hogy az idő sok mindent megszépít. Valóban. Némelyik esemény az idő múltán más megvilágításba kerül, mint amilyennek az megtörténtekor látszott. Vannak azonban az életnek olyan jelenségei, amelyeket nem szabad sem elfelejteni, sem megszépíteni. Nem szabad például elfelejteni és nem szabad „kozmetikázni" a fasizmus gaztetteit és a második világháború szörnyűségeit. Most, a sztálingrádi csata megindításának 40. évfordulója jó alkalom arra, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk. Negyven éve tombolt a világháború, naponta ezrek és ezrek vesztették el az életüket. A hitleri Németország, miután lerohanta csaknem egész Nyugat- és Közép-Európát, 1941 derekán szószegöen, hadüzenet nélkül megtámadta a Szovjetuniót. A fasiszták a Szovjetunió elleni támadást a villámháború sikere, a gyors győzelem reményében indították. A tiszavirág életű fasiszta sikerek után azonban már a háború első hónapjaiban világossá vált, hogy az események nem úgy alakulnak, ahogyan a fasiszta hadviselés várta és szerette volna. A második világháború kimenetelében döntő fordulatot a 40 éve — 1942. november 19-én — indított sztálingrádi csata eredményezte. A fasiszta hadviselés Sztálingrád elfoglalásának döntő fontosságot tulajdonított. Úgy vélte, ha a csapatok elfoglalják a várost, és ha sikeresen átkelnek a Volgán, stratégiai győzelmet aratnak és befejezhetik a keleti hadjáratot. Az agyonbombázott, rommá lőtt városban 1942 októberében már házrólházra folyt a küzdelem. A visszaemlékezök szerint: a város védői egyre kisebb területre szorultak vissza és tomboló tűzvész, fullasztó füst, rombadölt épületek, szünet nélkül robbanó bombák, tűz és halottak leírhatatlan káoszában harcoltak és felkészültek nemcsak a halálra, nemcsak arra, hogy minden támadásnak ellenálljanak, hanem arra is, hogy ellentámadást kezdeményezzenek. A haláltusának egyesek már a végét látták ... A német birodalom sajtófőnöke 1942. szeptember 15-én így utasította a német A sztálingrádi csata tiszteletére állított egyik emlékmű A volgográdi traktorgyár. Előtérben a sztálingrádi csatában részt vett T-34-es harckocsi
