A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-11-13 / 46. szám
hatan plusz fo Gogh Kálmán Nagy Mária Rizner Štefan Szórád Györgyöt, a SZISZ komáromi (Komárno) járási bizottságának alelnőkét már hosszabb ideje ismerem, de még sosem láttam olyan ideges nek, mint a rajt előtt. — Ezemegyven kilométer ma már nem távolság — próbálom vigasztalni Gyurit. — Igen, de Babetán tudtommal még senki sem vágott neki ilyen hosszú útnak. Azért, hogy ott lehessen minden pihenőnél és minden újabb startnál Kalmár Imrével, a SZISZ járási bizottságának titkárával és Morovics Lajossal a Dunaj című járási lap főszerkesztőjével egyútt ő is „nyeregbe", akarom mondani kocsiba ült, hogy a hat vállalkozót éspedig Rigó Belót, Gogh Kálmánt, Köglerová Juditát, Nagy Máriát, Rizner Stefant és Mancsik Stefant Komáromból Prágáig a SZISZ III. kongresszusának színhelyéig kísérje. Jogosan teszi fel a kérdést az olvasó, hogy ki az a címben jelzett plusz két fő? Mint a fociban szokás, hogy a cserepadon is ülnek játékosok, a gútai csapat sem ha gyott mindent a véletlenre. A nyolc főre duzzadt keretbe Szabó József azért került be, hogy az ötnapos út során annak, vagy azoknak a helyébe lépjen, akik nagyon kifáradnak vagy megbetegszenek. Balogh Pál pedig egy Skoda 1203-sal az alkatrészeket, az üzemanyagot szállította. Igaz sem az üzemanyagból, de szerencsére az alkatrészekből sem kellett sok. Üzemanyagból azért, mert a hat Babeta kevesebbet „iszik ki" száz kilométeres távon, mint az én Zsigám. Csakúgy mellékesen jegyzem meg, hogy a kis motorok átlagos fogyasztása másfél liter száz kilométerenként. Tisztában vagyok azzal, hogy a gútai SZISZ-tagok nem azért vágtak neki a nagy útnak, hogy ebben az energiaigényes és energiaválságos világban példát mutassanak száguldó riportereinknek, hogy milyen olcsó pénzen is lehet szolgálati útra menni, hanem elsősorban azért, hogy gyáruk termékeit bemutassák a SZISZ III. kongresszusa küldötteinek és azoknak a külföldi vendégeknek, akik több mint félszáz országból érkeztek Prágá ba, a csehszlovák fiatalok tanácskozására. Persze nemcsak a motorkerékpárokat vitték magukkal Prágába, hanem azokat a munkafelajánlásokat is, melyeket a komáromi járás fiataljai tettek a III. kongresszus tiszteletére. Komáromban a rajtnál azzal búcsúztunk, hogy ott leszek Prágában a kongresszusi palota előtt is a megérkezésnél. Szinte percnyi pontossággal robogott be a hat Babeta a hat utasával együtt Prága legmodernebb épülete elé, hogy utána átadja járásuk ifjúságának a számokban és ma már tettekben is kifejezhető munkafelajánlásaít. Nemcsak a Babetákat csinosították ki a megérkezés pillanatára, hanem a pilóták szerelése is szinte irigylésreméltó volt. A kongresszus szüneteiben is sok csodálójuk akadt, hiszen öltözékük ugyancsak különbözött a SZISZ-formaruhától és a kongresszuson résztvevő vendégek, tudósítók viseletétől. A gyengébb nem képviselői (habár itt a jelző egyáltalán nem jellemző, mert ugyanolyan kitartással ültek a nyeregben, mint a férfiak) ki is használták a legelső lehetőséget és fodrászhoz siettek, hogy az elrontott frizurát rendbehozassák. Két napot töltöttünk együtt a kongresszuson. Elég idő jutott arra, hogy elmondják útiélményeiket, meséljenek a Babeták munkabírásáról. Mint elmondták, a Babeták is jól viselték a néhol meredek útszakaszokat s a két kísérőnek, Balogh Pálnak és Szabó Józsefnek, akik a mechanikusi szerepet is magukra vállalták szinte nem is akadt dolguk. Mindenkit meglepett a motorkerékpárok alacsony üzemanyag-fogyasztása. így például Štefan Manőik M-210-es felújított típusú Babetája, mely az üzem új termékei közé tartozik egy 217 kilométeres útszakaszon csupán 3,2 liter benzint „nyelt le". Persze az út szép volt, gazdag volt élményekben oda és vissza. De mi tetszett a kongresszuson? Gogh Kálmán a Gútai Motorkerékpárgyártó Üzem SZISZ-alapszervezetének elnöke így válaszolt: — Mivel két órával később érkeztünk a SZISZ kongresszus megkezdése után, így Jaroslav Jenerálnak, a SZISZ KB elnökének előadói beszédét nem hallgathattam végig, de másnap figyelmesen elolvastam és a kongresszus küldötteivel is beszélgettem a beszámolóról. A központi bizottság beszámolójából kiemelném azokat a részeket, melyek a népgazdaság további fejlesztésével foglalkoznak. A beszámoló leszögezte, hogy a növekvő szükségleteknek, életszínvonalunk javításának egyedüli módja a népgazdaság további fejlesztése. Szinte mintha az üzemünk fiataljaihoz intézték volna a következő gondolatokat. „Támogatnunk kell a fiatal konstruktőröket, technológusokat és tervező két, hogy járuljanak hozzá a termékek müsza ki színvonalának emeléséhez, az alapanyag és energiafogyasztás csökkentéséhez.” Mancik Stefan mérnök — Pontosan ismerem a SZISZ célkitűzése it — mondotta Nagy Mária —, de azt nem tudtam, hogy a szervezetnek egymillió hatszázezer tagja van és a tagok fele dolgozik. Teljesen egyetértek ezzel, hogy a SZISZ-nek arra kell törekednie, hogy a fiatal munkások, mezőgazdasági dolgozók, az ipari tanulók és a népgazdaság döntő fontosságú ágazataiban dolgozó fiatalok csatlakozzanak a szervezethez. Persze a délutáni órákban és a kongreszszus másnapján már ók is ott lehettek az 1229 küldött és a többszáz vendég között. Végighallgathatták Gustáv Husáknak, a CSKP KB főtitkárának, köztársasági elnökünknek az ifjúsághoz intézett szavait, aki nagyra értékelte a szocialista ifjúsági szövetség tevékenységét. „A fiatalok nem félnek a nehézségektől, szeretnének bizonyítani, bírókra kelni a problémákkal, hasznos munkát végezni a szocialista haza és a társadalom javára" — mondotta Gustáv Husák. A kongresszus résztvevői értékelték az elmúlt időszakot és kitűzték az ifjúsági szövetség feladatait az elkövetkező öt évre. Azok, akik nem vonattal, nem repülőgéppel és nem személyautóval utaznak Prágába, hanem csupán Babetán, szintén terveket szőnek. Tovább növelni, tovább öregbíteni e fiatal üzem már most is megalapozott hírnevét. Kép és szöveg: CSIKMÁK IMRE 4
