A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-11-06 / 45. szám
BÁBI TIBOR: Vasolvasztók dala Vakít, mint alkonyaiban izzó szűz havas; folyékony, fürge mint a víz, s a láva, nyíló virág: az érc, s a tűz csodája, ó, énekel, zuhog, dalolgat már a vas . . .! folyik, ó, folydogál — leölt. vad sárkány vére —, mégis szelíd akár a kecskenyáj. mert hűs. konok nyugalmát kényszeríti rá a lágy homok, mint édesanyja elvadult rossz gyermekére. Fut. folydogál a napot szégyenítő fénnyel, s mint üldözött, bukdácsoló aranyhalak, úszkálgat, fut színén a bujdosó salak. Ússzon is, fusson is: nekünk a tiszta fém kell. . .! Szemünket háló. testünk azbeszt öltöny óvja, ha ujjal érint, elfonnyadsz mégis, mint a lomb. s örökre elfelejted, hogy a vas mit dalolt. Lásd, elnyújtózott már, mint Mózes rézkígyója.
/
